Hírek, Önkéntesek

„Ha bármit szerelni kell otthon, abban jó vagyok”

2018. október 15.   Hajnal Csilla  

Az önkéntes tevékenység annyit jelent, hogy az ember szabad elhatározásából végez valamilyen munkát, mondjuk például azért, hogy másoknak örömet szerezzen. A Fehérvári Programszervező Kft. minden rendezvényén dolgoznak olyanok, akik megfelelnek ennek a meghatározásnak: szabadidejüket nem sajnálva, pontosan, lelkiismeretesen dolgoznak, hogy mások, a programok vendégei jól érezhessék magukat. Önkénteseink közül most egy kedves középiskolás lánnyal, Füle Cintiával ismerkedhetnek meg, aki az idei Székesfehérvári Királyi Napokon végzett példamutató önkéntes munkájáért oklevelet is átvehetett a rendezvénysorozat végén.

Füle Cintia Dunaújvárosban született 2001. október 5-én. Jelenleg Enyingen lakik, 2012 óta nevelőszülőknél él. A kisvárosban járt általános iskolába, most pedig Székesfehérváron, az Árpád Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium diákja: ha nulladik órája van, négy órakor kel, hogy beérjen a suliba. A törékenynek látszó 10. osztályos lány rendészeti szakon tanul – rendőr szeretne lenni.

– Miért éppen ezt a szakot választottad?

– Mikor kisebb voltam, az egyenruha tetszett, de aztán a munkáról is megtudtam sok mindent, és az is megtetszett. Jó választás volt, szeretem az iskolát is, ahol például önvédelmi képzést is kapunk – korábban én dzsúdóztam, ez kicsit hasonló ahhoz, megtalálom benne a helyemet. Szeretem az állatokat, a kutyákat főleg, nagyon jó lenne velük foglalkozni majd felnőttként. Persze, tudom, hogy ehhez nagyon sokat kell tanulni.

– Úgy tűnik, kedveled a fiús dolgokat…

– Igen, inkább olyan „fiús” lány vagyok. A házimunkát kevésbé kedvelem, de persze azért megcsinálom, amit muszáj. Viszont, ha bármit szerelni kell otthon, abban jó vagyok és szívesen is teszem.

– A rendezvényeken szinte sosem látni téged egyedül.

– A Programszervező rendezvényeire mindig ketten jövünk a barátommal, Véber Krisztiánnal. Még a Vigyázó Kéz Egyesület programjain ismertük meg egymást, már ott is önkénteskedtünk, 2015 óta pedig mind a ketten minden évben benne voltunk az óriásbábokat mozgató csapatban. Aztán, amikor Krisztián a többi programra is kezdett járni segíteni, jöttem vele én is.

– Mi a legjobb az önkénteskedésben?

– A Királyi Napokat szeretem a legjobban, ahol mindig nagyon jók a programok és nagyon sokan vannak – jó, hogy tudunk segíteni, ha valaki például nem talál valamit a városban. Idén is itt voltunk minden nap, reggeltől késő estig, az utolsó buszig maradtunk. Az is nagy élmény volt, hogy bemehettünk a Magna Cum Laude koncerten a színpad mögötti területre – nagyon érdekes volt látni, hogy ott mi történik. Ezt is annak köszönhetem, hogy önkéntes munkát végzek.