Eltáncolják a Nemzeti dalt – Az Őrzők című darab próbáján jártunk, ezúttal a Táncházban

 

Idén is emlékezetes műsorra készülhetnek a fehérváriak: március 15-én az Őrzők című utcaszínházi darabot láthatják a Városház téren a nemzeti ünnepen. A Bory Jenő Általános Iskola tanulói mellett a már ismert középiskolás diákszínjátszók és az Alba Regia Alapfokú Művészeti Iskola ifjúsági csoportja is színre lép. Szerda este őket lestük meg a Táncházban a próbán.

„Akkor most még egyszer, újra” – hatodszor is elhangzik a mondat, mire a tizenhat pár beáll a kezdő pozícióba, és ismétel. Pontosan, szépen, de még mindig nem úgy, hogy azzal Majoros Róbert koreográfus is elégedett legyen. Leállítja hát a zenét, odasétál a fiatalok közé és mutatja a lépést, magyarázza, hogyan, mitől lesz tökéletes a látvány a színpadon. Például attól is, ha minden egyszerre történik. Így aztán – apró műhelytitkok is kitudódnak a próba közben –, a lányoknak gyorsan meg kell szabadulniuk egy alsószoknyától, hogy egyszerre fejezzék be a forgást egy mozdulatsor végén. Újra az elejétől – szól aztán az utasítás, és elindul a zene. A Fabula Rasa muzsikájára a Nemzeti dal jól ismert sorait énekli a kórus a cédéről, a táncosok pedig eltáncolják Petőfi klasszikusát: szól az „Esküszünk, esküszünk”, csattannak a tenyerek, nagy körben összefogódzik fiú és lány, egy ütemre dobbannak a lábak, a szívek – borzongatóan szép pillanatok.

A következő koreográfia előtt gyors ruhapróba: a fiúk állnak egymás mellett, mint az orgonasípok, nagyság szerint, Majoros Róbert pedig egyenként nézi végig, hogy áll rajtuk a zsinóros mente. „Hú, ez jó meleg lesz” - mondja egyikük, de már gombolkodik is, folytatódhat a munka. Többféle tájegység táncaiból áll össze a műsor – magyarázza a koreográfus, a zene az, ami kicsit más talán, mint amit a gyerekek eddig megszoktak, alkalmazkodni kell a ritmushoz. A darabban három koreográfiával vesz részt az ifjúsági csoport, szervesen beépülve az Őrzők prózai részeibe – különleges élmény lesz a darab, ez egészen biztos.

Szusszanásnyi szünet után, most már a kényelmesebb próbaruhában, újra mindenki a teremben. „Hadd lássam, vagyis hadd halljam azt a csapást” – biztatja Majoros Róbert a fiúkat, akik sokadszorra táncolják végig a lépéssort, de olyan délceg, egyenes tartással, olyan szép mozdulatokkal, hogy belesajdul az ember szíve a gyönyörűségbe. Mintha csak nyalka huszártisztek forognának előttünk a díszes egyenruhájukban, karjukban mosolygós, szép menyecskékkel. És közben énelik a mindenki által ismert dallamot: „Esik eső, karikára, Kossuth Lajos kalapjára...”

Még egy utolsó ismétlés, aztán már csak a következő találkozó megbeszélése marad hátra. Pénteken kezdődik a közös próba a Bory Jenő Általános Iskolában, ahol a részekből összeáll az egész, elkészül az előadás, amiben az iskola ötödikesei tanárnőjükkel, Horváthné Puru Olgával együtt magukat alakítják, az osztályt, amely az 1848-as március 15-ről tanul éppen, a középiskolás diákszínjátszók pedig a nagy nap szereplőit, Petőfit, Jókait, Szendrey Júliát elevenítik meg. Az utcaszínházi darabot idén is Matuz János, a Vörösmarty Színház művészeti intendánsa rendezi. Az előadást kétszer, délelőtt és délután is lehet majd látni március 15-én a Városház téri színpadon.

(Fotó: Igari Balázs)

 

Share