Kékek és hangosak

„Mi leszünk a legkékebbek és a leghangosabbak!” – szögezte le a Szarvas Törzs Kelta Hagyományőrző Egyesület a tavalyi Floralia előtt, és valóban: táborhelyükön mindkét nap reggeltől estig zúgtak a csatakiáltások, püfölték a pajzsokat, folyt a közönség harci kiképzése, és a délutáni órákban már nem nagyon volt olyan fiatalkorú a parkban, aki ne kékre festett arccal és agyagozott hajjal járkált volna.

Azt gondolnánk, hogy a pszichológiai hadviselés modern találmány, pedig már az ókori kelták is alkalmazták: a csata kimenetele sokszor már a harc megkezdése előtt eldőlt. Varga Krisztián, a Floralia látogatói között roppant népszerű kelta csapat szóvivője szerint a megfélemlítés sokszor megtette a kívánt hatást, és volt rá példa, hogy a fegyelmezett alakzatban harcoló rómaiak ellen is működött.

– A kelták beállítottsága, lelkülete nem tette lehetővé, hogy szervezett formában harcoljanak – ha tehették, egyszerűen lerohanták az ellenséget, és egyéni küzdelmeket próbáltak kicsikarni, például igyekeztek párbajra hívni az ellenfél vezetőjét, amit a rómaiaknak egyébként halálbüntetés terhe mellett tilos volt elfogadniuk. A riasztó megjelenés, a hangos csatakiáltások, a pajzsok folyamatos püfölése és a fegyverzet zörgetése az összecsapás szertartásos részét képezték – ezek hatására sok csata már azelőtt eldőlt, hogy elkezdődött volna. Ez a kelta mentalitásnak tökéletesen megfelelt, mert számukra a harc, a háború mindig a „győzelem vagy halál” elve mentén zajlott, a visszavonulás lehetősége fel sem merült.

– Nyilván a megfélemlítés egyik eszköze a jellegzetes kék arcfestés, de mi célt szolgált a Floralián is oly népszerű hajagyagozás?

– A pontos célját nem ismerjük, de valószínűleg az van mögötte, hogy a harcos így még magasabbnak, termetesebbnek tűnik. A legendák mesélnek olyan hősökről, akik harci lázban, égnek meredő hajjal rohantak a csatába, tehát az is elképzelhető, hogy nagy harcosok, vagy istenek erejét próbálták megidézni e szertartásos testmódosításon keresztül. A kelták valójában meszet használtak, de a mész és az emberi fejbőr találkozása veszélyes dolog, ezért mi inkább agyaggal formázzuk a hajunkat.

– Mióta működik, kikből áll az egyesület?

– Az egyesület, amely a mai Nógrád megye vidékén, a II. századig élt Teut Os kelta törzs életét jeleníti meg, baráti társaságként alakult és már több mint húsz éve működik. Folyamatosan tartunk toborzókat, minden korcsoportból csatlakoznak hozzánk, legtöbb tagunk a 18–22 éves korosztályba sorolható. A Dunakeszi – Göd – Vác térségben élünk, edzéseinket is ezen a környéken tartjuk. Tavasztól nyárig elég sűrűn jövünk össze, hogy készüljünk a Floraliához hasonló bemutatókra.

– Miért épp a kelta kort választották?

– Egyik alapítónk történelemmel foglalkozott, a kelták kora volt a kutatási területe. A döntést az is motiválta, hogy a kelták magyarországi jelenlétéről keveset tudnak az emberek. Ha az ember belelapoz egy történelemkönyvbe, a rómaiakról rengeteget olvashat, míg a keltákról legfeljebb annyit írnak, hogy ők voltak a rómaiak ellenfelei, többek között Gorsiumban is ők éltek a rómaiak előtt. Legfőbb célunk, hogy a fiataloknak átadjuk az ismereteket a keltákról. Harcosaink a kard és lándzsa forgatásában jeleskednek, míg asszonyaink és az ifjak a kézművességen keresztül élik meg a kelták mindennapjait.

– Sokan úgy gondolják, hogy a kelták Nagy-Britannia és Franciaország területén éltek, és nem tudják, hogy szinte egész Európában…

– Igen, és erre még az Asterix és Obelix filmek is ráerősítenek, pedig a római dominanciát megelőző néhány évszázadban fél Európa kelta uralom alatt állt a Balkántól egészen Nagy-Britanniáig. A források szűkössége miatt elsősorban a Gallia – Nagy-Britannia vonalat lehet követni, erről a területről van a leggazdagabb képünk arról, hogy hogyan éltek, mit viseltek, milyen fegyvereik voltak. Mi is elsősorban ebből tudtunk kiindulni, egyesületünk fegyverkovácsa is ilyen források nyomán készíti a kardokat, sisakokat. 

– Sokan meglepődnek a „skótkockás” nadrágokon, ami a kelták nemzeti viselete. A kockák színe, mintája ugyanúgy törzsenként változik, mint a skót klánok esetében?

– Igen, ennek pontosan az volt a szerepe, hogy a klánokat megkülönböztesse, és a nagy harcosokat a fegyverzetük mellett a ruházatuk alapján is már távolról fel lehessen ismerni – a klánok szín és minta alapján történő azonosításának persze főként az egymás közötti harcokban volt fontos szerepe. A kelták a csatában is adtak a megjelenésre, például rengeteg ékszert hordtak, és ezeket a csatatéren is viselték, ez is hozzá tartozott az egyéni gazdagság megmutatásához. Így aztán a rómaiak egy nyertes csata után igen gazdag zsákmánnyal térhettek haza.

Lőrincz Miklós

Share