Tangó az Alvilágban

Az idei gorsiumi színházi produkció, a Békétlenek című alvilági komédia újdonsága a zene, amelyet a Székesfehérvári Ifjúsági Fúvószenekar játszik élőben. A zenét és a dalokat Ferenczy Nagy Boglárka, a Székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium diákja szerezte, aki egyébként színjátszóként és énekesként sem ismeretlen a közönség előtt, és ebben a produkcióban is ő énekli a dalokat.

Matuz János, a darab írója és rendezője társalkotójának nevezi Boglárkát, akivel nem először dolgozik együtt, hiszen a Magyar Advent című 56-os műsorhoz is ő szerezte a zenét és énekelte az Örökifjak című dalt, amelyből klip is készült.

– Hogyan érkezett a felkérés a darab zenéjének megírására?

– Matuz János rendezővel az 56-os műsor óta ismerjük egymást. Akkor is egy szerencsés, sors adta véletlen folytán találkoztunk. Az akkori közös munkánk gördülékenyen ment, így ismét fölkeresett. Mikor meghallottam az ötletet, természetesen örömmel elvállaltam a dalok írását, hiszen remek lehetőségnek tűnt. Kapva az alkalmon, pontosítanék is egy kicsit, ugyanis a darab zenéit Hámori János szerezte, én a dalok írója vagyok, azaz a szövegek és azok alapdallamainak alkotója.

– A rendező egyből zenés produkcióban gondolkodott?

– Ha jól tudom, igen, hiszen a darab szerkezete több ponton támaszkodik a dalokra koreográfiákkal. Az énekelt dallamokon kívüli zenés elemek is nagymértékben hozzájárulnak az előadás alaphangulatához. A zenék, dalszövegek és prózai részek együtt alkotnak kerek egészet.

– Hogy áll neki az ember egy zömmel az Alvilágban játszódó történet zenéjének? Többségünk képzeletében az Alvilág valami sötét és komor dolog, a darabból persze kiderül, hogy ez korántsem biztos.

– A színdarab végig a komikum eszközeivel él, így teszi megfoghatóvá az Alvilágot. Azonban úgy gondoltam, a darab humorát jobban erősítené, ha a dalok stílusa komoly lenne. A szövegekben igyekeztem összesűríteni az előadás néhány társadalomkritikáját, és kissé fennköltebb, de legalábbis kevésbé ironikus hangnemben megfogalmazni azokat. Nem feltétlenül kell sötét és hajmeresztő dolgokra gondolni, pusztán kissé kíméletlenebbül mondják ki az egyébként humorba ágyazott tanulságokat. Reményeim szerint ezzel a kontraszttal az összkép eléri a kívánt, enyhén groteszk, ám emberközeli hatást, és a zenei részek igazán szívbemarkolók, a prózai részek pedig igazán komikusak lesznek.

– Rögtön fúvószenekarra íródott a zene?

– A dallamok az alapkoncepció szerint is fúvósok kíséretével, vagy fúvósokon szólalnak meg. Persze ezek a hangszerek nem az én hatásköröm alá tartoznak, ezeknek mestere Hámori János, aki a dalok hangszerelését végezte. Az én dolgom annyi volt, hogy bemutattam a szöveg- és dallamelképzelésemet, melyhez ő kíséretet komponált. Ezt követően esetenként kisebb változtatásokat beszéltünk meg, de alapvetően hamar összhangra talált a kíséret és dallam.

– Matuz János „kusturicásnak” nevezte a zenét, amely alapvetően recsegős-ropogós tangó. Valóban a népszerű szerb zenész-filmrendező alkotásainak hatására született a produkció zenéje?

– Ha nem is azok hatására, de stílusukat tekintve valóban nevezhetők kusturicásnak. Fellelhetők a tangó és a keringő ritmikájának elemei, és összességében véve, az élő fúvóskísérettel igazán súlyos, recsegő-ropogó zenét kapunk.

– A darab rendkívül szórakoztató szövegkönyvéhez hasonlóan a dalok szövege is mai?

– A dalok szövege mai, azonban mint említettem, egész más jellegű. A bennük megfogalmazódó gondolatokat talán úgy lehetne legjobban összegezni, hogy életigazságok. Persze könnyen beszél az életigazságokról, aki még tizenhét évet sem élt, de úgy érzem, a darab szövegkönyvének segítségével, csekély élettapasztalattal is sikerült olyanná formálnom az énekek tartalmi lényegét, amely az idősebb és a fiatalabb korosztályt is megérint. Ezen kívül az idősebbekhez hozhatja közelebb a zenéket a dalok múltidéző hangulata. A fiatalokhoz pedig az, hogy a jelen problémái ugyanúgy benne vannak a sorokban. Véleményem szerint a munka során olyan alkotások születtek, amelyek akár egymagukban is megállnák a helyüket, azonban valóban nagyot ütni csak ezzel az előadással együtt képesek.

L. M.
Fotó: Igari Balázs

Share