Cirkusz, rejtélyfejtés és nosztalgia a Múzeumok Éjszakáján

Százféle program huszonhét helyszínen – egész estés szórakozást kínált a Múzeumok Éjszakája Fehérváron idén is. Három kiállítás megnyitó mellett több, kifejezetten erre az alkalomra szervezett program csábította a közönséget – sikerrrel: a Belváros megtelt szombaton érdeklődőkkel. Aki nem jött el, sajnálhatja.

Melyik ujjamba harapjak? Többekben felvetődhetett ez a kérdés a Belvárosban szombaton, legalábbis erre következtettünk a meg-megálló, a programfüzettel a kezükben tanácskozó csoportok mellett elhaladva. Hat óra után egyre több embert láttunk kék karszalaggal a csuklóján, ami persze érthető: igazán érdekes, értékes programokat állítottak össze a szervezők a kultúrára éhes közönségnek.   

Kicsi, nagy egyformán talált magának szórakozást, nagy ötlet volt például a Szent István Király Múzeum rejtélyes feladványa, amelyben egy feladatlapot kellett kitölteni a játszóknak – naná, hogy a múzeum kiállításainak végiglátogatásával. Apa, anya, gyerekek bőszen keresgéltek, például a Rendházban, a Fejedelmi kincsek kiállításban. Itt ráadásul emlékérmét is verhetett magának, aki akart és elég ügyes volt hozzá – a mester persze azért mindenkinek segített. 

A Játékmúzeum, a Budenz-ház, a Romkert, a Fekete Sas Patikamúzeum – mindenhol volt program, utóbbi helyen színi előadás is: a Szabad Színház Társulata azt mutatta meg a közönség nagy derültségére, milyenek is a Patikusok pongyolában. Az Országzászló téri épületben pedig a gyerekek találtak sok-sok érdekes és izgalmas programot.

A Fő utcán artisták csalogatták a nézelődőket egy utcával beljebb, ahol cirkusz várta őket. Most igazi: a Simorág TánCirkusz művészei ugyanis előbb kint, aztán bent adtak műsort – az Aba-Novák Vilmos válogatott műveiből rendezett Színek és színek megint című tárlatban, amelyet az egy héttel ezelőtti, az eredetileg meghirdetett időpontban megtartott nem hivatalos után most, a Múzeumok Éjszakáján hivatalosan is megnyitottak, egy séta keretében. A festőművész szobránál Cser-Palkovics András polgármester, L. Simon László országgyűlési képviselő és Kulcsár Mihály, a múzeum igazgatója helyezett el koszorút, aztán a séta résztvevői a Nemzeti Emlékhely, majd a Városháza falképeit nézhették meg szakértő magyarázat mellett, ezután érkeztek a Csók Képtárban felépített érdekes, igényes kiállításba. A tárlat kilenc óra tájban újra megtelt érdeklődőkkel: akkor a nem hivatalos megnyitón is beszédet mondó Kováts Kristóf, a festőművész unokája tartott személyes hangulatú, családi, gyerekkori emlékeket is felidéző, élvezetes tárlatvezetést. 

Az Egyházmegyei Múzeum új kiállításának megnyitóján a Stringers Vonósnégyes adott szép koncertet Spányi Antal megyés püspök köszöntője, Dávid Katalin művészettörténész és Smohay András, a múzeum igazgatójának bevezetője előtt. A Föld és ég című tárlatban több alkalommal tartottak vezetést, a múzeum udvarán közben a MusiColore énekegyüttes népszerű acapella darabokkal és ragyogó előadással varázsolta el a közönséget, aztán meg a Poklade Zenekar tüzes délszláv dallamokat játszott, felpezsdítve az esetleg lankadó kedvűeket, akik azért kisebbségben voltak ezen az estén: tényleg láthatóan mindenki jól érezte magát. Nem csak itt, de az egész Belvárosban. 

A Városház téren a veteránautók között folyamatosan fotózták egymást vagy magukat a nézelődők, és ha az itteni csodákat nem is, a veteránbuszt kipróbálhatták a kíváncsiak, már csak azért is, hogy eljussanak a távolabbi helyszínekre: a vasvári iskola Pincegalériájába, a Tűzoltómúzeumba vagy éppen a Bory-várba, merthogy ott is volt bőven érdekes program.

A Fejér Megyei Levéltában egy különleges nosztalgiakiállítást állítottak össze a szervezők, kifejezetten erre az éjszakára: a hetvenes-nyolcvanas évek világát idézték meg a szervezők – nagyon hatásosan. Úttörő és kisdobos jelvények, zászlók, őrsi naplók sorakoztak az egyik helyiségben szép rendben, ahogy kell, a fogason meg nejlon iskolaköpenyek a"nahát, pont ilyenem volt nekem is" élményét adva nem is egy látogatónak. Egy ajtóra felszögezve meg az emblematikus reklámszatyrok okán tettük fel egymásnak a kérdést: emlékszel még a Julius Meinl Csemege kikerics sárga zacsijára? Vagy a Centrum narancssárgájára? Harmincasok talán, negyven plusznál egészen biztosan. Egy szobában fényes, politúrozott szekrény, subaszőnyegek a falon, régi tévé – a gyerekek csodálkozva keresték a távszabályzót...

A rádióból a Neoton Família egyik slágere szólt, meg Darnyi Tamás szöuli győzelme, a legnagyobb teremben pedig a számítógépek hőskorának emblematikus darabjain (Commodore 64, Enterprise) játszottak gyerekek és a néhány percre gyerekké lett felnőttek egyaránt. És akkor a konyháról – ahol a szódásszifon mellett ott állt a habszifon, az üveges vitrinben meg a Málna Márka és a Macikávé – még nem is beszéltünk. Elcsépelt fogalom, de tényleg időutazáson vettünk részt, jó volt látni a mosolygó arcokat, hallani a felfedezés örömét: nahát, ilyen nálunk is volt otthon!

Az este harmadik kiállításmegnyitója a Deák Gyűjteménybe vonzotta a közönséget: a szobrász Medgyessy Ferenc felnőtt grafikái most először láthatók így együtt. Az aprócska terembe tényleg nem érdemes 18 év alattiakat bevinni, mert aztán magyarázkodhatunk a Kéjes képeket látva – bár, a mai gyerekek annyi mindennel találkoznak, hogy lehet, nem is lepődnének meg...

Jártunk az Országzászló téren is, ahol még késő estére is maradtak gyerekek – egész délután sok szuper programmal várták őket –, Pinke Miklós Rétegek című kiállításában még tizenegy tájban is készültek kitűzők, mert mint tudjuk: "A műtárgy öltöztet". Míg a művész alapította Leonardo Jam zenélt, addig Pinke festményekről készült fotókból kivághattuk a kedvencet, hogy abból kitűző készüljön. A rajongókon a végén három-négy is fityegett ezekből, talán mert nehéz volt a sok jó közül választani egyet. Lehetett viszont beszélgetni személyesen is a festővel, aki végig jelen volt a programon. Szóval egyáltalán nem volt alaptalan az egyik kitűzőn az aprócska módosítással megjelent felirat: Pinke Éjszakája. A múzeumoké mellett ez is volt a szombati.  

 

Share