Testbeszéd, gesztusok, mimika – a Szóval győzni kommunikációs bajnokság első mentornapján többek között ezekről is szó esett kedden a szokott helyszínen, a Hiemer-ház Moskovszky-termében. Kozáry Ferenc, a Vörösmarty Színház művésze állította játékos kihívások elé a 12 döntőst, akik jól vették az akadályokat, sőt, élvezettel vettek részt az improvizációs gyakorlatokban.

Mi minden lehet egy teniszlabda? – már az első játékban kiderült, a döntősöket nem kell félteni, ha fantáziáról van szó. Egyikük az első aranyrögre csodálkozott rá, hogy aztán gyengéden egy pihepuha kiscicát helyezzen a mellette álló kezébe, aki a világ első gömb alakú dobókockájával örvendeztette meg a szomszédját. Volt, aki a svéd bútoráruházban vásárolt vadonatúj telefonként örömködött a labdának, más a szezon első és igen savanyú almáját nyújtotta át társának, vagy éppen koszos papírzsebkendőként adta tovább, de olyan is akadt, aki gyémánt jegygyűrűként adta tovább a kopottas játékszert. Mindezt persze a szituációhoz illő gesztusokkal, mimikával, hangsúllyal kísérve, hiszen a gyakorlat előtt erről is beszélgetett a diákokkal Kozáry Ferenc.

A testbeszéd sok mindent elmond a szavakon túl is – erre mindig figyelni kell, ha valaki kiáll emberek elé. Az összekulcsolt kézzel zártságot, szemérmességet, visszafogottságot mutatunk – hiába törekszik valaki elérni a hallgatóságát, a mondanivaló, legyen az bármilyen fontos is, így nem biztos, hogy eljut hozzájuk. Legyen energia az előadásban, de persze ne pörögjük túl – mondta a színész, aki arra is felhívta a figyelmet: ahhoz, hogy előadóként meggyőzőek legyünk, műveltnek, tájékozottnak kell lenni. Minél több minden van a „kosarunkban”, annál jobb hasonlatokkal tudjuk például színesíteni a mondandónkat, ami fontos, hiszen így lehet folyamatosan fenntartani az érdeklődést.

Egy másik játékban érdekes tárgyakat kaptak kézbe a diákok, amelyekről aztán egy történetben meséltek. A fekete kisautó, egy Volga modell például egy ötvenes évekbeli „emléket” ihletett, dobókocka egy társasjátékot „idézett meg”, amelyben Alfred Hitchkock is részt vett. Volt, akinek egy szem szaloncukorról a lánykérés jutott az eszébe, a ketté tört kard  egy katona-, egy aprócska hangszer pedig egy zenész családot idézett a terembe. A rögtönzött előadásokat aztán röviden értékelték is. „Ne féljetek a csöndtől!” – tanácsolta a diákoknak Kozáry Ferenc, amikor arról beszélgettek, mennyire fontosak a szünetek egy beszédben. Amikor az ember levegőt vesz, nemcsak oxigénnel telik meg a szervezete, de közben össze is rakja a következő gondolatot magában, a szünetekkel tagolja is a mondandóját, amivel segíti a befogadást. A színművész végül arra kérte a bajnokjelölteket, hogy a következő foglalkozásra mindenkinek legyen egy kedvenc témája, amiről szívesen beszél három percben.

A mentornap végén sajtótájékoztatót is tartottak, amelyen Cser-Palkovics András polgármester röviden ismertette a verseny előzményeit. Megköszönte az előző évi döntősök segítségét, hiszen ők voltak azok, akik írásaikkal, videóikkal buzdították az idei jelentkezőket – nekik is köszönhető, hogy most kétszer annyian jelentkeztek a versenyre, mint 2019-ben. A polgármester arról is beszélt, a Szóval győzni nem csupán egy verseny, hiszen a cél az, hogy a résztvevőkből közösséget formáljanak, a fiatalok a bajnokság után is együtt maradjanak. Abban bízunk, hogy a Prosperis Alba tréningjein olyan ismereteket szerezhetnek, amelyek a tanulmányaikban, később a munkájukban is segítheti őket – hosszú távon pedig mindezt itt, Székesfehérváron kamatoztatják majd, mondta a városvezető.

Fotó: Simon Erika (ÖKK) és Fehérvári Programszervező Kft.

fókusz, szóval győzni