A friss, ropogós héjú kenyérrel elfogyasztott lecsóra nyilvánvalóan inni kell valamit. A nyári ételek könnyű, üde, gyümölcsös borokat vonzanak, tisztán vagy fröccs formájában, bár a sörösök nyilván a sörre esküsznek.
Korábbi, a lecsó történetéről szóló cikkünkben már ajánlottuk Váncsa István lecsótörténeti eszmefuttatását, amely már címében – Leccs és fröccs a Mikszáth téren – is utal rá, hogy a lecsóhoz egy jó fröccs dukál, lehetőleg kadarka sillerből. A siller elnevezés nem egy szőlőfajtára utal, hiszen ilyen szőlő nem létezik. A siller egy színtartomány — a rozénál sötétebb, a vörösbornál halványabb. A siller bor magyar és német sajátosság, Magyarországon ennélfogva leginkább a sváb területeken népszerű, több száz éves múltra tekint vissza, és általában kadarkából készítik.
Népszerű lecsóbor a jól behűtött olaszrizling fröccsnek (2 deci bor, 1 deci szóda) vagy hosszúlépésnek (1 deci bor, 2 deci szóda), ez különösen a csípős lecsóra esik jól. A rozé is párosítható a lecsóhoz, például „házmester” formájában: 3 deci bor, 2 deci szóda. A bor szakportálok némelyike külön kitér a lecsóhoz fogyasztandó borokra, ők a siller és a rozé mellett száraz vörösborokat is ajánlanak hozzá.
Minden a Fehérvári Lecsófőző Vigasságról »
