Hosszabb szünet után kedden ismét mentornapra várták a Szóval győzni vetélkedő döntőseit, ezúttal a Hiemer-házba: a Moskovszky-teremben Sohonyai Edit írónő tartott foglalkozást a tizenketteknek, akik a testbeszédről korábban tanultak ismétlése mellett ez alkalommal többek között a kapcsolatok fontosságáról, az emberismeretről, az erőszakmentes kommunikációról is hallhattak.
Az előző alkalommal hiányzók kedvéért ismétléssel kezdte a foglalkozást Sohonyai Edit. A bajnokjelöltek jól „vizsgáztak”, mindenre emlékeztek, és szívesen álltak ismét az írónő mellé, hogy különböző szituációkban megmutassák, mit kell és érdemes tudni a testbeszédről. Erős önbizalomhiányról üzen például, ha valaki leszegett állal, görbe háttal a karját maga előtt összefogva áll előttünk, ha viszont zsebre dugott kézzel, kis terpeszben, felemelt fejjel látunk valakit, arról pont az ellenkezőjét tudjuk meg. Az írónő saját példákat hozott az életéből: többször is megtámadták az utcán, nem egy alkalommal azért, mert a bizonytalanságot, határozatlanságot sugalló testbeszédével „bevonzotta” a támadást – többek között ezért is kezdett viselkedéskutatással foglalkozni.
Fontos, hogy mit sugárzunk magunkról a többieknek, de meg kell tanulni megérteni a mások által közvetített jeleket is, hogy normális, jó kapcsolatok tudjunk felépíteni magunk körül. A jelek felismerése, értelmezése a későbbi sikeres párkeresésben is segíthet – emelte ki Sohonyai Edit. Az írónő arról is beszélt a diákoknak: ha az elménk felépítését hosszmértékkel akarnánk leírni, akkor a tudatos rész 11 millimétert, míg a nem tudatos, amely az érzelmeket is magában foglalja 16 kilométert mutatna! Ez azt jelenti, hogy sokkal többet kellene foglalkozni érzéseinkkel, mint ahogyan azt általában tesszük. Az örökölt, például a családból hozott mintáink nem mindig jók – magunkba kell nézni, hogy megtudjuk, mire is van szükségünk valójában. Folyamatosan tanulnunk kell a saját érzéseinket is ahhoz, hogy végül boldogok lehessünk a világban.
Ebben segíthet az erőszakmentes kommunikáció: a módszert Marshall Rosenberg fejlesztette ki, aki két állat segítségével írta le azt. A sakálok egy konfliktushelyzetben vagy erőszakosan „ordítanak”, vagy meghunyászkodva továbbállnak, míg a zsiráf tisztában van a saját érzéseivel, úgy igyekszik azokat kielégíteni, hogy közben másokra is tekintettel van. A megvalósításhoz empátia, beleérzés, a másokra való figyelés, az együttműködés képessége kell, az, hogy felismerjük: ha például üvölt velünk valaki, az vajon mit érezhet, mire lehet szüksége.
A komoly témákat ez alkalommal is sok humorral, vicces példákkal mutatta be az írónő, aki partnerekre, jó játszótársakra talált a diákokban. A következő mentornapon Töll Konrád, az önkormányzat kommunikációs munkatársa és Azurák Csaba riporter, műsorvezető várja majd a bajnokjelölteket.
Fotó: Lőrincz Miklós
