Három kisfilm is készült a szombati Animóka foglalkozáson, amelynek témáját az évszak adta: tél, hó, szánkózás, ajándék – ezek a hívószavak ragadták meg a kis alkotók fantáziáját. A Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ programján a gyerekek egy profival, Hegedüs Orsolya animátorral is megismerkedhettek.
Gyerekként öt évig járt a Debreczeni Katalin vezetésével működő Animono Animációsfilm-készítő Műhelybe Hegedüs Orsolya, aki negyedikesként találkozott először a rajzfilmkészítéssel, talán éppen egy mostanihoz hasonló alkalommal. Az érdeklődés nem múlt el, középiskolának a bodajki Hang-Szín-Tér iskolát választotta, ahonnan egyenes út vezetett az egyetemre: a Budapesti Metropolitan Egyetemen készítette első filmjét, az ott szerzett tudás, a kapcsolatok azóta is segíti a pályáján – mesélte Orsolya, aki diplomája megszerzése óta sok stúdióban dolgozott, részt vett többek között a mozikban októberben bemutatott Toldi elkészítésében is.
A fiatal animátor arról is beszélt a közönségnek, mennyi ideig, hogyan, hány emberrel készül egy-egy animációs film. Az említett Toldi például több mint három év alatt kapta meg a végleges formáját – sok ember egymásra épülő munkájának köszönhetően. Az előkészületek után a gyártás és az utómunka is nagyon sok időt vesz igénybe – mint egy manufaktúra, úgy működik a rajzfilmkészítés, fogalmazott Orsolya. Hogy mennyire aprólékos ez a munka, arra talán jó példa, hogy egy animációs film egyetlen másodperce 24–30 fázisból áll, ennyi kell, hogy a néző folyamatosnak lássa a mozgást.
A beszélgetés után gyakorlatban is kipróbálhatták magukat a résztvevők: az idén a tél volt a témája az Animókának, ez adta az ihletet a kis alkotóknak, akik végül három filmet is készítettek a családias hangulatú délutánon. Debreczeni Katalin vezetésével, az Animono Animációsfilm-készítő Műhely tagjainak közreműködésével elsőként Halász-Kovács Csongor Szakállszerzés című tárgyanimációs filmjét rögzítették, amelyben egy szánkóbaleset következményeként a szánkón ülő alak egy hóemberrel ütközve Mikulássá változik.
Az elhagyott ajándék című történetben – ez Nemes Soma alkotása – szintén egy szánkó kapott főszerepet – ebből is látszik, hogy a gyerekek hiányolják a havat, a vattával borított fehér domboldal megmozgatta a fantáziájukat. A harmadik kisfilm a kissé rémisztő A vérnyúl címet kapta – a másik kettőtől eltérően ez papírkivágásos technikával készült, a Mihályi család „előadásában”. Az elkészült filmeket az SZKKK online felületein december 12-től láthatják majd az érdeklődők.
Aki rajzolni, rendezni nem akart, az az aulában a Méhkas Dia Project figuráival játszhatott: az animáció megjelent a falon, a képbe a gyerekek is beleállhattak az angyalkák, rénszarvasok és hópelyhek közé.
Fotó: Lőrincz Miklós
