A gyerekeké volt a belváros – szoktuk mondani a Hetedhét Játékfesztiválról, de úgy láttuk, a gyermeknapon sok felnőtt is elmerült a játék örömében a kicsikkel együtt. A hétpróbások sok-sok lovaskalandot éltek át, a bábjáték-automata rengeteg kívánságot teljesített, az Országalmánál folyamatosan tartott a „horgászverseny”, a zeneiskolánál egész napos zenebona csalogatott, a lányok is megmutatták, hogy csúzliban se lehet őket legyőzni – sok ezren  fordultak meg vasárnap az egész napos programon, amelynek vendége volt Vitéz László, muzsikált a Rutkai Bori Banda, a Csurgó és a Kolompos zenekar is.

A korán kelő vendégek már tíz óra előtt megérkeztek a Városház térre, ahol a játékok nagyobb részét azonnal birtokba is vették a gyerekek. A Langaléta Garabonciások aztán mind a „háromezerháromszázharminchárom” vendéget a színpadhoz terelték, ahol a hivatalos megnyitó után nagyszerű móka várta a közönséget. A gólyalábas komédiában a közönség is részt vett – ha akart, ha nem, de inkább igen. És ha már komédia, érkezett is utánuk a piros sipkás, rettenthetetlen figura, Vitéz László, akit Fekete Dávid varázsolt elő – a gyerekek nagy örömére.

A legbátrabb hétpróbások is a „hivatalosnál” korábban nekiindultak a kalandoknak, nagyon sokan segítettek, hogy a magányos, bánatos gurulós lovacska új barátokat szerezzen, és visszatérjen a Hetedhét Játékmúzeumba. DaloLÓ, LovagLÓ, PakoLÓ, HasonLÓ, GyógyuLÓ – idén tényleg minden a lóról szólt, ötletes, kicsiknek és nagyobbaknak is élvezetes próbákat ötlöttek ki a szervezők a fesztiválra.

A szakácsnő elfelejtette kedvenc dalának végét, a gyerekek szerencsére kitalálták; a Fekete Sas Patikamúzeumban gyógyírt leltek a beteg lovaknak, a Szent István Király Múzeum előtt – a Pünkösdi Virágálom díszletét használva – „vágtáztak” a vesszőparipákon, segítettek rendet tenni a gyerekszobában és csomagot válogatni a postakocsi állomáson. A múzeumban végül Lulu babával személyesen is találkozhattak a próbázók: a pecséteket összegyűjtők a mese főhőséről készült rajzot ábrázoló kitűzőt és egy belépőjegyet kaptak ajándékba, utóbbit év végéig használhatják fel, hogy újra találkozzanak a Hetedhét Játékfesztiválon megismert múzeumi barátaikkal. A Hétpróbára vállalkozók ezen kívül – a Rotary Székesfehérvárnak köszönhetően – egy-egy jégkrémet is elnyalogathattak az igazán nyárias időben.

A Hétpróbát a Játékmúzeum és az ELTE együttműködésének köszönhetően ebben az évben is a Tanító- és Óvóképző, illetve a Pedagógiai és Pszichológiai Kar muzeológus hallgatói segítették önkéntesként – tapasztaltuk, nagy lelkesedéssel, beleéléssel fogadták, irányították tovább a hétpróbásokat egyik állomásról a másikra. A mese több szereplőjét a Szabad Színház tagjai elevenítették meg, és sok kedves percet szereztek a rendezvényen hol itt, hol ott megjelenő Lókötők is, akiket a Ciszterci Szent István Gimnázium diákjai személyesítettek meg.

A lovas kalandok mellett persze nagyon sok játék is várta a gyerekeket. A ládavasút soha meg nem unható, az most ismét bebizonyosodott: volt szülő, aki feladta a könyörgést, beletörődött, hogy kisfia újra meg újra beáll a sorba a robogás élményéért. Mások az Egérparádé apró cirkuszát élvezték: a magasban egykerekűn egyensúlyozó vagy a kötélen felmászó egérkék, no meg a szintén kötélen emelkedő rakéta látványa a kicsiket is lekötötte, és a felnőttek sem átallottak próbálkozni. Ahogyan Paprika Jancsi Csúzlidájában is tették, persze azért teret engedve a gyerekeknek. Itt a fiúk mellett a lányok is jeleskedtek, sőt, volt verseny, ahol a kis hölgyek még jobban is teljesítettek, mint a fiúk. Röppentek a diólövedékek, csattogott a biciklivel hajtott, körbeforgó céltábla, szaporodtak a rovások az éppen versenyzők neve mellett – nagyon jó volt a hangulat!

Ahogyan zeneiskola előtt is, ahol a Tálos Edit Alapítvány hangszersimogatója vonzotta a közönséget, talán a jövő művészeit. Cselló, nagybőgő, duda, kolomp, didzseridu, tuba, harmonika és citera, dobok és persze a gong – tényleg felsorolhatatlan, hányféle zeneszerszámot próbálhattak ki a gyerekek. A zenebona folyamatosan szól, az egészen apró kezekben is megszólalt a hegedű vagy a harmonika, hála a türelmes zenetanároknak.

Aki innen továbbsétált, az a sarkon verklit látott-hallott, és a verklis lánynak köszönhetően bele is kukkanthatott, kiderült, hol „bújkál” a zene a ládában, és hogyan jön onnan elő. A Felhővadászat megint bejött, a kis pilóták nagyon komolyan vették a feladatot. Az Országalmánál egy pillanatra sem csökkent az érdeklődés a horgászás iránt, a botokra vadászni kellett, a „kapás” után pedig a szerencsések sokáig lógatták a horgot a vízbe, hogy meglegyen a kívánt hal.  Mások inkább célba lőttek, dobtak, földön ülve és kosárra célozva; a Fanyűvő Játékpark kirakósai is sok kis kezet foglaltak le. Ahogy a Piroslábasos játékok is: ez is mindig siker, termést válogatni, lábost kavargatni vagy éppen azon kolompolni nagy élmény. A Mátyás király-emlékműnél sok olyan játékot találtak a családok, amelyekben együtt játszhattak a felnőttek a gyerekekkel – időnként, úgy láttuk, apa nehezebben vált meg a célba lövős asztaltól vagy a fából készült flippertől, mint a csemete.

A Játékfesztivál színpadára idén tényleg csupa gyerekbarát produkció érkezett: a sort a Csurgó zenekar nyitotta, aztán a Rutkai Bori Banda állt a színpadra. A Bori tervezte bábok most is előkerültek, a gyerekek nagy átéléssel báboztak, énekeltek a színpadon. Ahogyan a Kolompos műsorában is: a zenekar humora a felnőtteket is magával ragadta, a gyerekközönségről nem is szólva. Lelkesen énekeltek, tapsoltak, dobogta, mikor mire volt igény, bátran sorakoztak a színpadon: a lányokat pillangótáncra, a fiúkat legényesre hívták a zenészek. Elmentek velük a vásárba, eladtak és megvettek mindent, amit lehetett, aztán pedig a színpad előtt – minden jó, ha jó a vége – csuda nagy mulatságot csaptak a gyerekekkel: tekeredett a kígyó, a vonat meg Kanizsára indult a sok kis mosolygós utassal.

A Hetedhét Játékfesztivál hagyományos Hétbolha Játékcserebe akciójában összegyűlt játékokat ebben az évben az Igazgyöngy Alapítvány javára ajánlották fel a szervezők. Ezen kívül is segítettek a rendezvény látogatói: akik vásároltak a jótékonysági sütivásárban, azok a fehérvári Major Zsombor gyógyulásához járultak hozzá – a szülők mindenkinek köszönik, aki akárcsak egy süti árával is segített elérni a célt, hogy a kisfiú újra járhasson.

Fotó: Simon Erika (ÖKK), Kerkay Zita és Lőrincz Miklós

fókusz, Hetedhét Játékfesztivál