Márton-napi családi délutánt rendezett az SZKKK pénteken az intézmény Fürdő sori központjában. A kézműves foglalkozáson Márton-napi lámpásokat és különféle libákat lehetett készíteni textilből és papírból, majd Kneifelné Laczkó Krisztina libás játékokkal mozgatta meg a családokat.

Kézműves zsibongóvá változott pénteken délután a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ aulája: sokan látogattak el a Márton-napi családi délutánra. A telt házas workshopon üveglámpások készültek Márton-napi (főként libás) díszítéssel, fényforrásként a 21. századnak megfelelően LED-es mécsesek szolgáltak.

Egy másik asztalnál különféle libák készültek: varrással textilből, hajtogatással és ragasztással papírból. Az ügyesen hajtogatott papírlibák repülni is tudtak, hiszen formájuk erősen hasonlított egy papírrepülőre.

A délután résztvevőit Kneifelné Laczkó Krisztina libás játékokba hívta, a Gyertek haza, ludaim! párbeszédes fogó játékba a gyerekek mellett a szülők is bekapcsolódtak, ahogy a libatolvajos játékba és a Száz liba egy sorba felvonulásba is. Kriszta kérdései kapcsán kiderült, hogy a legkisebbek is pontosan el tudják mondani a püspökválasztás elől a libaólba menekülő Márton legendáját, ahogy az ő egyik legnemesebb cselekedetét is, amikor saját katonai köpenyét kardjával kettévágta, és egyik felét egy fázó koldus vállára terítette.

A délután zárásaként az esemény résztvevői a foglalkozáson készült lámpásokkal és a frissen tanult mondókákkal felvonulást tartottak a Csónakázó-tó partján. A német nyelvterületről elterjedt fáklyás-lámpásos felvonulás Szent Márton emlékét őrzi, és a jó cselekedeteket szimbolizáló fényt juttatja el az emberekhez. A felvonuláson szóba került a libasült és az ehhez kapcsolódó időjóslás is: a gyerekek ezúttal is pontosan tudták, hogy a sült liba mellcsontjából a tél időjárását lehet megjósni – ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas.

Szent Márton a középkor legnépszerűbb szentjei közé tartozott. A krónikák szerint 316-ban vagy 317-ben született a Római Birodalom területén, Pannónia provinciában, a mai Szombathely városában. Apja a római légió katonájaként szolgálataiért Itáliában kapott birtokot, így a család végül ott telepedett le. Márton már 12 évesen fel akarta venni a kereszténységet, de szülei ezt ellenezték. Apja parancsára 15 évesen belépett a római hadseregbe, és a galliai lovasságnál szolgált. Tours városának püspökeként és az első nagy nyugati szerzetes atyaként lett ismertté a keresztény világ előtt: ő az első nem vértanú szent. A középkorban úgy tartották, hogy Mária után az ő tiszteletére szentelték a legtöbb templomot.

Fotó: Lőrincz Miklós

fókusz, Fürdő sor