Különleges, látványos új kezdeményezésnek lehetünk tanúi május 11-én, szombaton az Emlékhelyek Napján. A középkori óriássakk ebben az évben a tatárjárás idejéből a muhi csatát idézi fel élő szereplőkkel, egy valódi játszma lépéseit követve. A próbák hetek óta folynak, ezekben a napokban már a csatákat, párbajokat gyakorolják a szereplők az óriási, száz négyzetméteres sakktáblán.

„1206-ban, II. András magyar király uralkodásának második évében az akkor 46 éves Temüdzsint a távoli mongol sztyeppén Dzsingisz kán néven nagykánná választották. Dzsingisz kán egyesítette a mongol törzseket, és megalapította a Mongol Birodalmat. Dzsingisz kán örökébe harmadik fia, Ögödej lépett, aki, apja kérését beteljesítve, elrendelte a nyugat elleni inváziót. Batu kánra, Dzsingisz kedvenc unokájára bízta a százezer mongol lovasból álló félelmetes sereget. Mint a végítélet fekete felhője, úgy haladt a mongol haderő keletről nyugatra. És nem volt nemzet, mely megállíthatta volna őket…”

Így kezdődik Székesfehérvár legújabb középkori produkciója, amelyet hagyományteremtő céllal rendez meg első alkalommal a Fehérvári Programszervező Kft. A koronázási szertartásjáték forgatókönyvét hat éven át Szikora Jánossal jegyző Matuz János most önálló produkcióval jelentkezik. Diákok közreműködésével – ahogy ez az ő esetében már lenni szokott. 

Ezúttal egy minden eddiginél különösebb terv megvalósulásaként a sakk nyelvén, a Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium 32 + 3 diákja segítségével korabeli kosztümökben, középkori fegyveres csaták közepette meséli el a muhi csata hiteles történetét. Hiteles? Igen. A muhi csata a magyar középkor egyik legteljesebben dokumentált ütközete, melyet a magyar, az európai és a távol-keleti hadászati irodalom is gazdagon feldolgozott.

A forrásanyagra támaszkodva dr. Veszprémy László hadtörténész és Fehérvári István, a Fejér Megyei Sakkszövetség főtitkárának szakmai segítségével a közelmúltban létrejött egy, a maga nemében egyedülálló forgatókönyv, mely egy még nem létező színházi műfaj, a sakkszínház nyelvén mesél érthetően és szórakoztatóan a muhi csatáról: IV. Béláról, annak testvéréről, Kálmán hercegről az egyik, Batu kánról és a rettegett Szübeetej nagyvezérről a másik oldalon. És további, csatában elesett hőst és szemtanú túlélőt keltenek életre majd a diákok, miközben megvalósítják magát a sakkjátszmát Fehérvári István utasításai szerint.

Az író-rendező ezúttal is talált középiskolás alkotótársat: a Tóparti diákja, Kellner László segíti a párbajok koreográfiáinak létrejöttét. A keleti és nyugati motívumokból felépülő komplex csatazene Cserta Balázs ihletett munkája. A próbák hetek óta folynak, ezekben a napokban már a csatákat, párbajokat gyakorolják a szereplők az óriási, száz négyzetméteres sakktáblán.

Megőrzésre érdemes múltunk újabb fejezete készül láthatóvá válni május 11-én Székesfehérváron, a Nemzeti Emlékhelyen. Egy darab, amely arra a konklúzióra jut, hogy:

„Batu pürroszi győzelmet aratott muhinál, és legyengülve hamarosan hazaindult. Az elpusztított magyar falvak újra benépesültek. A határszéleken soha nem látott erősségű védelmi rendszer települt. Hogy őrizzük azt, ami a miénk. Hogy védjük azt, ami a másoké. Hitünk szerint.”

Fotó: Lőrincz Miklós

fókusz, Nemzeti Emlékhely, sakk