Hamarosan két új óriásbábbal bővül a királyi óriásbábok népes családja: ebben az esztendőben az Anjou-dinasztia két uralkodója, Károly Róbert és Nagy Lajos király csatlakozik a történelmi alakokat megidéző sorozathoz. A két új óriásbáb Somogyi Győző Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festőművész, a Nemzet Művészének utolsó alkotásai közé tartozik.

A magyar történelmi viseletek és a népi építészet elkötelezett kutatója, rajzolója a 2013-ban elindult Koronázási Ünnepi Játékok kezdete óta tervezte a királyi óriásbábokat: munkája nyomán eddig 25 történelmi alak kelhetett életre, amelyek mára a Székesfehérvári Királyi Napok és a város meghatározó szimbólumaivá váltak.

Somogyi Győző halálával a magyar kultúra egyedülálló krónikását veszítettük el. Mély fájdalommal búcsúzunk tőle, és megtiszteltetésként őrizzük annak emlékét, hogy részesei lehettünk ennek a különleges alkotói együttműködésnek. Óriásbábjai ugyanakkor tovább viszik azt a szellemi örökséget, amelyet munkásságával ránk hagyott.

A Somogyi Győző emlékét őrzik az utolsó alkotások cikk először a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ-en jelent meg.

Már évek óta hagyomány, hogy a Székesfehérvári Királyi Napok programsorozat sikeres megvalósulásában közreműködők és önkéntesek munkáját egy „köszönöm party” keretében ismerjék el. Idén az Öreghegyi Közösségi Ház udvarán gyűltek össze mindazok, akik tevékeny részt vállaltak a tíznapos összművészeti fesztivál eseményeiben.

Nyugdíjas és középiskolás önkéntesek, az Alba Regia Táncegyesület tagjai és önkéntesei, valamint a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ (SZKKK) munkatársai kaptak meghívást az estre, ahol a város legnagyobb, legjelentősebb rendezvényének sikeréért dolgozóknak mondtak köszönetet. A megjelenteket az egyesület és a központ vezetője, Juhász Zsófia köszöntötte az Öreghegyi Közösségi Ház hangulatosan berendezett udvarán. Mint mondta, „bennünket egy cél vezérelt, hogy a Székesfehérvári Királyi Napok pontosan, preczíen valósuljon meg a székesfehérváriak örömére.” Juhász Zsófia külön kiemelte, a siker egyik titka az együttműködés, hiszen a város a szervezők javaslatát meghallgatva és elfogadva biztosítja a kereteket a színes, tartalmas események létrejöttéhez.

A péntek esti rendezvényen Székesfehérvár polgármestere is köszönetet mondott. „A Székesfehérvári Királyi Napok ennek a városnak a szeretetéről, történelmi múltjának büszke felvállalásáról, a sokszínű kulturális élet bemutatásáról szól egy összeművészeti fesztivál keretében. Az idei esztendő mintegy 300 programja különlegesen szép és méltó volt, köszönhetően annak tervezőinek, szervezőinek, megvalósítóinak és a segítő önkénteseknek” – hangsúlyozta dr. Cser-Palkovics András polgármester. Nagyon fontos, hogy ez a tíz nap többezer embernek adott örömet, nyújtott kikapcsolódást, sok-sok élményt. A programok színvonala és az abban résztvevő többtucat önkéntesnek is köszönhetően méltósággal emlékezhetett államalapításunk ünnepén Szent István városa.

Az eseményen oklevelet vehetett át az Öreghegyi Nyugdíjasklub és a Szárazréti Nyugdíjasklub, az oklevélen olvasható felirat szerint „Ők bizonyítják: a jó szív sosem vonul nyugdíjba”. A Székesfehérvári Királyi Napok önkéntese” címet Németh Adelina érdemelte ki, emberfeletti munkájuk elismeréseként „A művészet és a kultúra szolgálatában” csapat kapott oklevelet. Nem tudott jelen lenni, így később veszi át oklevelét önkéntes munkája elismeréseként Andrássy Réka. Az oklevelek átadása után nagy tapssal köszöntötték az önkéntes diákok közül Venczel Lénát és Csúri Zsófiát, akiknek Juhász Zsófia és dr. Cser-Palkovics András külön köszönetet mondott, mert kellő lazasággal, eltökéltséggel és rengeteg humorral segítették a szervezők munkáját.

A közösség csendes főhajtással emlékezett meg két olyan lokálpatriotáról, a közelmúltban elhunyt Látrányi Viktória kommunikációs, televíziós szakemberről és Kovács György művelődésszervezőről, akik gazdagították a város kulturális életét és nagyon sokat tettek a fehérvári közösségek erősítéséért. Az est beszélgetéssel, múltidézéssel és már a jövőbeni programok egyeztetésével folytatódott.

A rendezvényt a Duo RedWhite, Hérics Csenge és Mády-Szabó Eszter csellójátéka színesítette.

Szöveg: Csordás Csilla (ÖKK), fotó: Kiss László (ÖKK)

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1309252740992018&type=3

A A Székesfehérvári Királyi Napok önkénteseit köszöntötték cikk először a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ-en jelent meg.

A hagyományőrző csapatok közül volt, amelyik már csütörtökön este is a Zichy ligetben táborozott, és a többiek is mind megérkeztek a Koronázási Ünnepi Játékok kezdetére. A régizenészek, a boszik és jósok a helyükön várták pénteken a középkorba vágyó vendégeket, akik délutánig sok mindent láttak, ki is próbálhattak, de aztán délutánra megérkezett az eső, ami átírta a nap végét a belvárosban.

Aki lemarad, az kimarad – egy nagymama igyekezett gyorsabb haladásra ösztökélni unokáját a Zichy ligetben délelőtt, a kisfiú ugyanis hol itt, hol ott ragadt le nézelődni. Volt mit, a Zichy liget a harcosok terepe lett a Koronázási Ünnepi Játékok idejére ebben az éven is. A hagyományőrzők felverték sátraikat, berendezték a táborukat – voltak, akik már csütörtök estét is ott töltötték –, az érdeklődők 10 órától szabadon nézelődhettek a fegyverek között. A csapatokból mindig akadt, aki szívesen beszélt a korabeli fegyverekről a kíváncsiaknak, akik kézbe is vehették azokat, hogy aztán nem kis meglepetést okozzon egy-egy kard vagy éppen a sodronying súlya. A csapatok pontos időbeosztás szerint harcművészeti, illetve öltözet- és fegyverbemutatókat is tartottak. Az I. András Király Lovagrend például az Aranybullát kiadó II. András szentföldi seregében is harcoló walesi íjászok és a genovai számszeríjászok fegyvereiből, harcmodorából is ízelítőt adott, de azt is megtudhatták a nézők, hogy az otthon maradt asszonyok is kénytelenek voltak megtanulni bánni az íjjal, ha el akarták látni a családot hússal.

A ligetben idén is nagy siker volt a lovagi torna akadálypályája, a gyerekek többször is végigmentek az ide-oda lengő zsákok között. Akinek nem sikerült, az anyával, apával próbálkozott újra: a szülők jó ütemben segítették a kicsiknek az áthaladást, így aztán mindenki sikerélménnyel zárta a kihívást. Lovagolni nem csak az itteni, imitált paripán lehetett, hanem a Fehérvári Huszárok Egyesületének lovain is, ez is a kedvenc programok közé tartozik minden évben.

A Fehérvári Hagyományőrző Íjász Egyesület a Városház téren ütött tábort, a jurtáikba sokan bebújtak, hogy lássák, milyen körülmények között élhettek az őseink sok száz évvel ezelőtt. A hun üstből, amit most avattak fel, csodás illatok szálltak a téren – a szerencsések meg is kóstolhatták a finom ebédet. Az íjászok mellett több mester is ült a sátrak alatt, bőrműves, ékszerkészítő, keramikus és kovács is szorgoskodott a téren. A másik oldalon a Letterpress nyomdagépén korhű nyomatokat készíthettek az érdeklődők.

Aki a jövőjére volt kíváncsi, azt a boszik és jósok sikátorában várták a „hozzáértők”: kártyát vetettek, hörcsöggel jósoltak az arra járóknak. Innen már csak egy ugrás a Bartók Béla tér, ahol a kézműves foglalkozás mellett zenét is hallgathattak a látogatók, hiszen a régizenei együttesek, amelyek a belváros több pontján is feltűntek a nap folyamán, itt is játszottak. És még mindig volt látnivaló, a Mátyás király-emlékműnél játékok, az Országzászló téren pedig a Magyar Hagyományőrző Faművesek várták az érdeklődőket – utóbbiak most is sokakat elvarázsoltak a hagyományos famegmunkálás eszközeivel: fúrás, faragás, fűrészelés – izgalmas szórakozás a számítógéphez szokott korosztály számára, bár az apukák is szívesen vették kézbe a szerszámokat.

Délutánra aztán megérkezett az előrejelzett eső, ami kissé átformálta a napi programot. Elmaradt Wolf Kati estére hirdetett koncertje, és néhány bemutató is. A szervezők úgy döntöttek, hogy a következő napokon a kézműves foglalkozások, a gyermekjátékok, a jósok és boszorkányok „sikátora”, a Magyar Hagyományőrző Faművesek, a Letterpress Workshop és a Jobku és Dzsevu előadás beköltözik a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ Fürdő sori épületébe, itt kapnak helyet a Népművészeti Fesztivál programjai is.

A programváltozásokról a www.kiralyinapok.szekesfehervar.hu és a www.fehervariprogram.hu oldalról, valamint ezek közösségi felületeiről tájékozódhatnak.

A Lovagok a ligetben, faművesek a téren cikk először a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ-en jelent meg.

Hetvenéves az Alba Regia Táncegyüttes. Díjnyertes koreográfiák, versenygyőztes táncosok, számtalan emlékezetes hazai és külföldi bemutató, no és a nemzetközi néptáncfesztivál páratlan sikere kísérte az elmúlt évtizedeket, és a jelenben is sorjáznak a büszkeségre okot adó események. Táncosok százai, az egykori és mostani tagok, rokonok és barátok számára leginkább talán mégis azt a jóleső, bizsergető érzést jelenti az együtteshez való tartozás, hogy általa egy nagy, összetartó közösség részesei lehetnek. A jubileumi évben számos alkalom ad lehetőséget a találkozásra egymással és a közönséggel is – a születésnap ürügyén Majoros Andorral és Majoros Róberttel beszélgettünk. 

A táncegyüttes két vezetője, Majoros Andor és öccse, Róbert a fent említett hetven évnek minimum a felét az Alba Regiában, de legalábbis annak előszobájában töltötték. Bandi azt meséli, negyven éve volt decemberben, hogy életében először járt próbán a Velinszky iskolában indított néptánccsoportban. Azért emlékszik ennyire, mert Mikulás nap volt éppen, és ő olyan lelkesen mutogatta szüleinek, milyen mozdulatokat, lépéseket tanult, hogy egészen elfeledkezett az ajándékról. Kovács József vezette a csoportot, az Alba egykori szólótáncosa „fertőzte meg” Bandit és kortársait a néptánc, a népzene szeretetével. Hatodikosként Vass Éva és Gazdag Béla hívta őket az Alba utánpótlásába, ahonnan komoly felvételi után Hahn-Kakas Istvánnal, Gálber Attilával, Angyal Ákossal, Gál Andrással együtt a felnőtt együttesbe kerültek 15 évesen. „Nagyon lelkesek voltunk: papírt gyűjtöttünk, és a hetven forintunkból megvettük az Élő népzene piros borítós nagylemezét, amit rongyosra hallgattunk. Mintha a második családunk lett volna az együttes, olyanok voltak körülöttünk akkor, akiktől emberségből, a műfaj iránti alázatból, tiszteletből rengeteget kaptunk. A mai napig ebből élünk, ezt őrizzük, öröklődik, mint a néphagyomány” – mondja Bandi, aki az agrárpálya helyett Botos József hívására kezdett tanítani a megyében több helyen, volt tánckarvezető, közben elvégezte a Táncművészeti Főiskolát – ahogyan Robi is –, ma pedig művészeti menedzserként dolgozik az együttesért.

A hat évvel fiatalabb Majoros testvér is az összetartó, jó kis csapatot említi meghatározó élményként, no meg az első versenyt, amikor egy nappal előbb derült ki, hogy egy helyett két táncot kell majd bemutatni, így aztán egész éjszaka gyakorolta azt a kónyi verbunkot, amivel végül nyert. Az együttest nagyon szerette, a középiskolás években azért a rockzene is csábította, de amikor elkezdett az abai művészeti iskolában tanítani, aztán koreográfiákat készíteni, végleg eldőlt: a néptánc lesz az élete. Amikor a jubileumi műsorról kérdezem, azt mondja, lehetetlen bemutatni hetven év tánctermését, de azért megpróbálják. Ahogyan tíz éve, most is arra törekszenek, hogy a különböző táncos generációkat megszólítva adjanak egy képet az elmúlt évtizedekről. Nemcsak azzal, hogy korábbi díjnyertes vagy nagy közönségsikert hozó darabokat mutatnak be, hanem azzal is, hogy meghívják az egykori, ma már aktívan nem táncoló tagokat az eseményekre, amelyeknek egyik legjelentősebb programja a táncvilágnapi gála lesz a Vörösmarty Színházban. „Nagyjából kétszáz emberrel vettük fel a kapcsolatot, ők a Múltidézők. Már meg is kapták a próbarendet, mindenki tudja, mit fog táncolni, minden vasárnap más-más koreográfia van soron. Nagy az izgalom, színpadra lépni mindig nagy élmény, de a legnagyobb öröm most is maga a próbafolyamat, amit a nézők nem is látnak, a találkozás, az, hogy mindent ott tudunk folytatni, ahol abbahagytuk: a táncot, a beszélgetést is.”

A műsor kétrészes lesz, az első felében, amelyben a Tilinkó együttes kíséri majd a táncosokat, a 80–90-es évek emlékezetes koreográfiáiból válogattak. „Az egyiket, amit annak idején mi is utánpótlásként táncoltunk a mai utánpótlás, a Pulutyka-csoport mutatja be, egy Foltin Jolán készítette lánytáncot a nagy együttes fiatal lányai, Botos József Kitáncoltatás című, díjnyertes koreográfiáját pedig a felnőtt együttes adja elő.” A gálára az Alba egykori táncos-koreográfusainak munkáiból is készül egy összeállítás, ebben szerepelnek majd a Múltidézők. A műsor második része a 2000-es évek terméséből válogat, jellemzően régóta repertoáron szereplő, nagy sikerű koreográfiák ezek, amelyek szintén az Alba Regia „műhelyéből” valók. Ez is nagyon jellemző az együttesre egyébként – említi a művészeti vezető, kilencven százalékban saját alkotókkal dolgoznak, ez most a gálán is látható lesz. A második részben a Galiba zenekar játszik majd.

A jubileumi évben ismét megrendezik a Családban marad című programot a Táncházban, ahol lesz kiállítás sok régi képpel, talán könyvbemutató is, de főleg sok beszélgetés és tánc, és persze Királyi Napok is lesznek augusztusban. Év végére pedig egy budapesti bemutatót terveznek, hogy ország-világ láthassa: hetvenéves, de egyáltalán nem öreg még az Alba Regia Táncegyüttes.

Fotó: Járdány Bence és Turáni-Kerkay Zita

A Jubileumot ünnepelnek „a nagy család” tagjai cikk először a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ-en jelent meg.

Under uploading...

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipisicing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat. Duis aute irure dolor in reprehenderit in voluptate velit esse cillum dolore eu fugiat nulla pariatur. Excepteur sint occaecat cupidatat non proident, sunt in culpa qui officia deserunt mollit anim id est laborum.

A The “big family” celebrates the jubilee cikk először a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ-en jelent meg.