A szó minden értelmében színes, látványos előadás készül az idei nemzeti ünnepre: a héten már próbáltak a diákszínjátszók a Vörösmarty Színházban. Az alagsori próbateremben a darab írója, rendezője, Matuz János, a színház művészeti intendánsa vezetésével ismerkedtek a szöveggel, a zenékkel és a produkció képeivel a március 15-én a közönség elé lépő szereplők.

A képeket is vehetjük szó szerint, akárcsak a színeket. Az idei ünnepi műsor, a belvárosban látható utcaszínházi előadás igazi összművészeti produkciónak ígérkezik. A Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium művészetis diákjai – tanáraik segítségével készített – grafikákkal, a textil szakos lányok divatkreációkkal jelennek meg a színpadon. A készülődésről korábban már beszámoltunk, most, a próbán azt is magunk elé képzelhettük Matuz János szuggesztív magyarázata nyomán, hogyan jelenik meg mindez az ünnepi bemutatóban.

A darab a nemzeti trikolór színeiben, három képben mutatja meg a 170 évvel ezelőtti nap történéseit. A középpontban a költő, a forradalmat kezdetben csak egyedüliként látó Petőfi Sándor alakja áll. Az első szín a forradalmi hajnal pirosa, amelyben a tópartisok által készített piros grafika és a pirosban megálmodott, a korszak jegyeiből táplálkozó, de modern, akár ma is viselhető ruhákat felvonultató modellek is megjelennek. A magával ragadó, sodró lendületű, mégis lírai szövegeket zenére mondják a szereplők, ettől a mondatok még erősebbek lesznek.

A következő kép a fehér, a hűség színe, a vér nélkül lezajlott forradalom, a tömeg látványa a márciusi ifjakat is meggyőzi Petőfi igazáról. A harmadik, a zöld szín pedig a szabadság hozta nyugalmat jelképezi a darabban.

Mindegyik képben láthatók a színben és tartalomban, látványban hozzájuk igazodó grafikák, a kisfilmek, és a gimnazistalányok által tervezett és bemutatott ruhák, és természetesen minden színt végigkíséri a zene, amely egyébként keretbe foglalja az egész produkciót. Az induló jelenetnél a Gábor Áron rézágyúja című jól ismert dal motívumát halljuk, és ennek a dalnak a Cserta Balázs által hangszerelt változata jelenik meg a végén is, ahol kétszáz hagyományőrző diák – ahogy a rendező fogalmazott – „világzenei bulija” zárja majd az előadást. Természetesen az idei műsorban is hallhatjuk majd a megzenésített, tavaly is nagy sikert aratott Nemzeti dalt és a ritmizálva előadott 12 pontot.

Az első próbát látva nem lesz könnyű dolguk a diákszínjátszóknak, nagy fegyelmet, odafigyelést követel, hogy a precízen kimért, másodpercre kiszámolt zenékre pontosan szólaljanak meg a leírt mondatok – a rendező szándéka szerint. A próbák mostantól rendszeresek a színházban, a diákok a Dohány utcai lakásból, ahol Petőfi Jókaival vitázik, eljutnak a vármegyeházára, a prefektúrára, a helytartótanácsba és Landerer nyomdájába – a darab végigkalauzol a nap történésein, pontosan tudjuk majd, éppen hol tart a forradalom. A történelmi tényekkel együtt a Matuz János írta szöveg – felerősítve a fiatalokhoz közel álló zenei világgal, a színekkel, a divatbemutatóval – olyan érzelmeket közvetít, amelyek mindenkire hatnak. A rendező – és persze a szereplők célja – éppen ez, hogy senki, még csak véletlenül se érezze magát egy unalmas, hivatalos ünnepség részesének. A próbát látva állítjuk: ez a cél biztosan teljesülni fog.

Hajnal Csilla
Fotó: Igari Balázs

Március 15.