Háromszáz kis- és nagyobb diák idézte meg a Városház téren a 170 évvel ezelőtti március 15-ét, a napot, amelyen a márciusi ifjak vezetésével vér nélkül győzött a forradalom Pest-Budán. A forradalom színei című utcaszínházi produkció sok száz nézője vastapssal honorálta a fiatalok produkcióját, amelyben a diákszínjátszók mellett főszerepet kaptak a Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium diákjai és az Ikarus Néptánc Együttes ifjú táncosai is. Az előadást a Vörösmarty Színház művészeti intendánsa, Matuz János írta és rendezte.
A reggeli esőt látva egészen a 170 évvel ezelőtti nap hangulatában érezhettük magunkat, de aztán lassan szétszéledtek a felhők a belváros fölött. A József-napi vásár árusai már kilenc órától kínálták portékájukat, a nézelődők itt, és a palotavárosi huszártáborban is kaptak már ízelítőt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történéseiből: a huszárok öltözet- és lovasbemutatója, az I. András lovagrend ágyúlövései hangolták rá a közönséget a Városház téren következő műsorra, amely idén is – hagyományosan – látványosra sikerült.
A Matuz János írta és rendezte előadás középpontjában ebben az évben Petőfi Sándor állt. Az ő forradalmi vízióit foglalta képekbe a rendező A forradalom színei című előadásban. A két mesélő vezette végig a történelemfordító nap eseményein az ünneplőket, megidézve a Dohány utcai kis lakást, ahol Petőfi és Szendrey Júlia élt, a vármegyeházán nagyszájúskodó nemességet, Landerer nyomdáját, a Helytartótanácsot, a pesti egyetemet, Táncsics börtönét és magát a napot, a magával ragadó pillanatokat, a csodát: a forradalom vér nélküli győzelmét.
A darab jelenetei a nemzeti trikolór színeire épülnek: „A piros – a megújító erő. Az erekben zubogó vér. A tűz, amely elemészt mindent, ami útjába kerül. A piros a harag” – hallottuk, miközben a Petőfi látomásában megjelenő piros ruhás angyalok, a Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium textil szakos lányainak kreációt viselő modellek végigvonultak a színpadon. „A fehér a villám fénye, ahogy belehasít a sötétségbe. A fehér az tiszta dallam. Száradó ruha, ahogy meg-meglebbenti a szél. A fehér – a némán maradt fegyverek színe” – a forradalmi divatbemutató újabb darabjain az 1848-as forradalom szlogenjeit olvashattuk, miközben a kivetítőn a több részletben láthatta a közönség azokat a kisfilmeket is, amelyeket a tópartisok készítettek arról, hogyan születtek a ruhák, illetve a darab hátteréül szolgáló tablók. Azokat szintén a piros, fehér, zöld szín hármasához alkalmazkodva készítették – tanáraik segítségével – a gimnázium grafika szakos diákjai.
Az előadásban idén is elhangzott a tavaly már nagy sikert aratott, ritmizált 12 pont: „Mit kíván a magyar nemzet? Ez itt a nagy kérdés! Legyen béke, szabadság, legyen egyetértés!” – hallottuk a ma is aktuális követeléseket a diákok szájából. Megszólalt a Szirtes Edina Mókus által megzenésített Nemzeti dal is, ’a tökéletes vers, amely talán a világ teremtése óta erre a napra vár.” A forradalom győzött, az előadás utolsó képe a zöld, a remény színét mutatta: „A zöld – megkönnyebbült sóhaj. Szabad szó, amikor nem érzed többé a hátadon egy ismeretlen fürkésző tekintetét. A zöld – a szabad az út. Örökség és cél.”
A záróképben, a Cserta Balázs hangszerelte Gábor Áron rézágyúja című dalt énekelve hagyományőrző diákok sokasága lepte el a színpadot, amelyen újra megjelentek a forradalmi modellek és az egyes jeleneteket táncaikkal színesítő-erősítő Ikarus Néptáncegyüttes ifjú tehetségei, hogy beteljesítsék Petőfi látomását: „A pillanat, amelyben élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket. Európa minden népe halad és boldogul, haladnunk és boldogulnunk kell nekünk is. Legyen nálunk is béke, szabadság és egyetértés! Követeljük jogainkat, amelyeket tőlünk eddig elvontak, s kívánjuk, hogy legyenek azok közösek mindenkivel.”
A nagy tetszést aratott utcaszínházi bemutatót követően Cser-Palkovics András polgármester és Molnár Krisztián, a megyei közgyűlés elnöke mondott beszédet, majd a Fekete Sas Szállónál tartottak koszorúzást a Fehérvári Huszárok Egyesületének részvételével. A gyerekeket idén is érdekes, az 1848-as forradalom tematikájához kötődő foglalkozásokkal várták a szervezők, sokan választottak maguknak bajuszt a kor kedvelt fazonjaiból, de a kokárdakészítéssel is próbálkoztak. Türelmesen álltak sorba a kicsik az ólomkatona öntésnél, és érdeklődve kérdezgették a nagykátai tüzéreket az ágyúról, a korabeli fegyverekről. Sikere volt az idei év újdonságának, az óriás társasjátéknak is, amelyhez két dobókockát is kaptak a játékosok: egy kisebbet a gyerekek, egy nagyobbat a felnőttek. A játék feladatait is korosztályhoz igazították a szervezők, így mindenki élvezhette a mókát – még a csípős, hideg idő ellenére is.
Hajnal Csilla
Fotó: Simon Erika (ÖKK), Molnár Artúr (ÖKK), Igari Balázs és Lőrincz Miklós
