Romantikus zenés színházi előadásra invitálta a műfaj kedvelőit a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ az Öreghegyi Közösségi Ház kertjébe. Két fiatal szív egymásra találása, régi filmek legendás, vérpezsdítő filmslágerei, a ’30-as, ’40-es évek hangulata szerzett kellemes estét a jelenlévőknek.
Július utolsó péntekén ismét megtelt az Öreghegyi Közösségi Ház kertje: az öreghegyi zenés estek sorozatát A szerelem nem szégyen című, régi filmek slágereit felvonultató, telt ház előtt játszott produkció folytatta.
A harmincas évek derekán Bánffy András, a Palermo Bár törzsvendége kiábrándult a nőkből. „Már egy nőnek sincs helye a szívemben” – panaszkodik Gusztinak, a bár főpincérének, ám pont ezen az estén debütál a bár zenei színpadán Daisy művésznéven egy új énekesnő, Molnár Sára. Egy pillanat alatt kiderül, hogy mégis van hely egy nőnek Bánffy András szívében, ám az első látásra szövődött kölcsönös szerelem beteljesüléséig még hosszú út vezet.
A szerelmi történetet Vörös Edit és Domoszlai Sándor írta és rendezte, a szerelmeseket is ők alakították, Guszti főpincért pedig Heller Tamás játszotta az előadásban. A dalokat élőben kísérte a Palermo Band, vagyis Pusztai Csaba, Esze Tamás, Bille Gergő, Hárs Viktor és a zenekart vezető, a dalokat hangszerelő Gonda László.
A boldogságig vezető göröngyös úton Eisemann Mihály, Márkus Alfréd, Ábrahám Pál és Fényes Szabolcs örökzöldjei hangzottak el: többek között a Miért szerettem bele magába, a Május éjszakán, az Egy kis édes félhomályban, a Fizetek, főúr, a Halló, miért nem jött ma el, az Oda vagyok magáért, a Meseautó, a 2×2 néha 5, a Nem nősülök soha című halhatatlan slágereket hallhatta a közönség, de a magyar slágerek közé a Palermo Band néhány amerikai filmslágert is becsempészett.
Fotó: Lőrincz Miklós
