A hosszú hétvége előtt, csütörtökön este a Királykút Emlékházban Mindennapi játszmáink címmel tartott előadást a Királykúti Társalgó keretében Vízi Beáta mentálhigiénés szakember. Az esten az érdeklődők nemcsak az elméleti tudnivalókat ismerhették meg, de néhány helyzetgyakorlatban maguk is kipróbálhatták, hogyan lehet elkerülni az ismétlődő, mindenki számára kellemetlen helyzeteket; hogyan tudják jobbá tenni a szülő-gyerek vagy éppen a munkahelyi kapcsolataikat.
Nemcsak egy előadással készült, gyakorlatokat is hozott magával a Királykúti Társalgó idei első estjének előadója, aki arra kérte a jelenlévőket: játsszanak vele bátran, próbálják is ki azt, amiről majd hallani fognak. Vízi Beáta szülőként találkozott először a játszmák témájával, a tranzakció-elemző módszerrel. Amikor hároméves volt a lánya, a gyermek pontosan tudta, hogy mit akar, ő pedig édesanyaként pontosan tudta, hogy mit nem akar neki megengedni – mesélte. Úgy gondolta, hogy egy anya nem élhet állandó harcban a lányával – ekkor ismerte meg F. Várkonyi Zsuzsa Már százszor megmondtam című könyvét, amely nagy hatással volt rá. Az ismert pszichológus honosította meg hazánkban a Gordon-féle személyiségfejlesztő és kommunikációs tréningeket. A Carl Rogers humanisztikus pszichológiájára épülő Gordon-módszer – amely szerint a legfontosabb az igények és az érzések megfogalmazása – a konfliktusok kezelésében a kölcsönösséget és a nyertes-nyertes (win-win) típusú megoldást ajánlja az egészséges kapcsolatkezeléshez. Ez a fajta kommunikáció a játszmákból kivezető útként is jól használható.
A módszer lényegét legjobban talán a következő Thomas Gordon idézet foglalja össze: „Mások viselkedésének megváltoztatására egyetlen hatékony módszerünk van, saját viselkedésünk megváltoztatása” – a konfliktusok kilencvenkilenc százaléka ugyanis amiatt keletkezik, hogy rá akarjuk kényszeríteni egymásra a saját megoldásunkat, aminek következtében valamelyik fél veszít – és ez nagyon nem jó, időről időre ismétlődnek ezek a helyzetek. „Ha nekem valami problémám van, akkor elkezdek rólad beszélni: neked mit kéne érezned, neked hogy kellene gondolkodnod. Amikor meg neked van valami problémád, magamról kezdek beszélni ”– említette példaként az előadó. A Gordon-módszer megfordítja ezt a helyzetet, azt tanítja meg: ha nekem van gondom, akkor beszéljek arról, hogy nekem mire van szükségem, engem mi foglalkoztat, ha pedig másnak, akkor tudjak odafigyelni a másik problémájára.
A szakember arról is beszélt, hogy a szülőktől másolt viselkedésminták, a gyermekkorban önkéntelenül kialakított válaszok felnőtt korban is meghatározzák sokunk életét: a „felnőtt gyerekek” sokszor újrajátsszák azokat a játszmákat, amelyeket éretlen gyerekként megéltek. Munkahelyi vezetők gyakran panaszkodnak, hogy vannak beosztottjaik, akik képtelenek együtt haladni a többiekkel: míg mások azonnal értik, mi a feladat, nekik nem megy, egyszerűen „lefagynak”, és emiatt pillanatok alatt „előhozzák belőlük a sárkányt” – az önismereti csoportokban oktatott módszer ezekre a helyzetekre is kínál megoldást.
Több példán keresztül láthatták a jelenlévők azt is, hogyan működik a módszer. Elhangzik mondjuk egy kérdés: mióta foglalkozik ezzel a területtel? Bár a szavak szintjén információt kér az érdeklődő, de adott esetben a hangsúllyal valójában megkérdőjelezi a szaktudást, a hozzáértést. „Alapesetben a kérdezett vagy megsértődik, vagy hosszasan magyarázza a bizonyítványát, de mindeképpen vesztesként kerül ki a szituációból. De válaszolhatunk így is: lehet, hogy nem én vagyok az, akire szükség van, tudok segíteni abban, hogy döntést hozzon? Biztos, hogy meglepetést okozunk ezzel”– mondta Vízi Beáta. A szakember felvázolt egy másik szituációt: a hivatalban a második kérdés után ránk förmed az ügyintéző, mit válaszolnának erre? Az adott válaszokat elemezve kiderült, hogyan lehet a helyzetet a mindkét fél számára elfogadható megoldással zárni. A lényeg: ne a vizet kapd föl, hanem a fejedet. A módszer arra tanít meg, hogy a konfliktushelyzetekben – legyen az a családban, párkapcsolatban, munkahelyen vagy az élet bármely területén – ne egymás legyőzése legyen a cél, hanem a kölcsönösség.
