Szakmai napon vettek részt pénteken az ELTE Tanító- és Óvóképző, illetve Pszichológia és Pedagógia Karának hallgatói a Szent István Király Múzeum – Hetedhét Játékmúzeumban. A két intézmény között évek óta működő együttműködésnek köszönhetően az egyetemisták idén is részt vesznek a Hetedhét Játékfesztiválon: a Hétpróba állomásain önkéntes animátorként segítenek a gyerekeknek teljesíteni a feladatokat.
Két héttel ezelőtt egy másik szakmai nap is várta az ELTE hallgatóit, akkor egy múzeumpedagógiai workshop részesei voltak Fehérváron, amelyen a balatonfűzfői Szivárvány Óvoda nagycsoportosai ismerkedtek a Hetedhét Játékmúzeummal egy kalandos, királylányszabadítással és várrombolással is járó foglalkozás keretében. Most pénteken kifejezetten a Játékfesztivállal, annak történetével, az önkéntesek feladataival ismerkedhettek meg. Nagy Veronika, a múzeum szakmai vezetője röviden bemutatta a hallgatóknak a különleges, gyönyörű babákat, babaházakat és más régi játékokat bemutató Moskovszky-gyűjteményt, és a múzeumhoz szorosan, sok szállal kapcsolódó játékfesztivál történetét.
Az első alkalommal nagy kihívás volt egy ekkora méretű rendezvény megszervezése, de hamar kiderült, nagy lehetőség ez: azzal, hogy a múzeumot „kiviszik” az utcára, sokkal több embernek lehet megmutatni, a babagyűjtemény enteriőrjeiről készült molinók segítségével a látogatók az utcán is „bemennek” a termekbe. A Hetedhét Játékfesztivál nem „csak” egy gyereknap, inkább egy nagy múzeumpedagógia foglalkozás, amely élményt ad, sokféle értéket közvetít egyszerre sok száz gyereknek – fogalmazott Nagy Veronika, aki hangsúlyozta: kezdettől fogva fontos volt számukra a minőség, ebből azóta sem engednek.
A színpadi műsorok, koncertek művészi értéket mutatnak fel, az utcai játékelemek kiválasztásánál is fontos szempont, hogy kifejezetten igényes játékokkal találkozzon az ifjú közönség. A gyerekek részesei lehetnek a múzeumi gyűjtemény gyarapításának azzal, hogy elhozzák kedvenc játékukat, amelyet fotókon örökítenek meg, és a hozzájuk tartozó történettel együtt őriznek meg az intézményben, a játékcserebere pedig a szolidaritás, a másoknak segítés érzését erősítheti bennük.
A Hétpróba is szorosan kötődik a múzeumhoz, célja az ismeretátadás, a szellemi értékgazdagítás – természetesen játékos formában. A gyűjteményben található játékok valamelyike minden alkalommal szereplője a feladatokhoz kapcsolódó történetnek – idén egy bánatos kis gurulós lovacskáról szól a mese, aki a kalandok végén új barátokra lelhet a gyerekek segítségével. A hallgatóknak fontos szerepük van a Hétpróbában, hiszen ők olyan emberek, akiknek van affinitásuk a gyerekekhez – hangsúlyozta Nagy Veronika. Nemcsak a történetet kell alaposan megismerniük, de már az előkészületekbe is bekapcsolódnak, a fesztivál ideje alatt pedig személyes jelenlétükkel, a történetbe helyezkedéssel együtt játszanak a gyerekekkel, segítik őket a feladatok megoldásában. A fesztivál az önkénteseknek is ajándékkal szolgálhat: a hasznosság érzése mellett az „együtt csináltuk” élményét is adhatja – hangzott el.
A Hetedhét Játékfesztivál a város egyik kiemelt rendezvénye, amelynek előkészítésében, szervezésébe, lebonyolításában évek óta jól működik együtt a múzeum és a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ – mondta Igaz Krisztina. Az SZKKK szakmai vezetője röviden ismertette, mikor kezdődik a közös gondolkodás, hogyan oszlanak meg a feladatok a két intézmény között. Magával hozott egy terjedelmes dokumentumot, az úgynevezett technikai forgatókönyvet, amelyből kiderül, mi mindenre kell figyelni a rendezvény szervezésekor. Az előkészítő munka általában az előző év novemberében kezdődik a fesztivál témájának meghatározásával, a színpadi fellépők, a játékelemek működtetőinek felkérésével, azután a helyszínekhez szükséges berendezések, a jelmezek beszerzése, a szerződések megkötése következik, és rengeteg engedélyt is be kell szerezni, többek között a belvárosba történő behajtáshoz, a közterület használatához. Biztosítani kell egészségügyi személyzetet, hiszen egy ekkora, több ezer fős programon bármi történhet a darázscsípéstől a bokaficamig, de ki kell építeni a játékokhoz esetleg szükséges áramvételi helyeket is. A szervezők kezében van ezen kívül egy belső forgatókönyv is, amiben például azt pontosítják, hogy a szereplők, a játékok működtetői mikor, hova érkeznek és ott ki várja őket, hány önkéntesre van szükség, mikor nyit az információs ház – egy szóval mindenre igyekeznek gondolni annak érdekében, hogy a résztvevők zavartalanul álvezhessék a programot.
