Miklós napján a Városház térre is ellátogatott a Mikulás, előbb a Mikulás manói köszöntötték a gyerekeket, aztán az Adventi színpadon a Fagyvirág és vattacukorfelhő című mesét láthatták a kis vendégek, akikhez ezután érkezett meg a nagyszakállú. A csípős szélben is kitartó közönségnek a Mits fiúk muzsikáltak, sok kedves gyerekdalt játszottak, amelyek hallatán még az éppen arra járó felnőttek is dalra fakadtak. Az élő adventi naptár hatodik ablakában pedig ki más rejtőzhetett volna, mint Szent Miklós püspök.
A rénszarvasokat már nyugdíjazták, a Mikulás vadonatúj, Elon Grimusk tervezte szánján indult útnak a messzi Lappföldről, hogy még épp időben megérkezzen Székesfehérvárra, ott is a város közepére, a Városház térre. De mielőtt a gyerekek találkoztak volna vele, az Adventi Színpadon a Szabad Színház előadását élvezhették. A Fagyvirág és vattacukorfelhő című, élő zenével kísért mesében alaposan megdolgoztak a manók – no meg a közönség is –, azért, hogy az ajándékok idejében célba érjenek: titokzatos légköri jelenségek jelentek meg ugyanis a Mikulásgyár felett. A történet szerencsére jól végződött – a Városház téren is megjelent a Mikulás a gyerekek között, akik nagy-nagy örömmel fogadták őt. Sok-sok közös fotó készült a nagyszakállúval, akit fél hatkor az élő adventi naptár hatodik ablakában láthattak viszont a téren járók: Szent Miklós püspök legendáját szintén a Szabad Színház tagjai mesélték el a téren várakozó szépszámú közönségnek.
De még előtte a Mits fiúk, azaz Mits Péter és két fia, Gergő és Marci is a színpadra állt, hogy sok kedves gyerekdallal örvendeztesse meg a hallgatóságot. Fut, robog a kicsi kocsi, Micimackó, Erdő szélén házikó, Ember, ember, december, Száncsengő – a dalok többségét jól ismerte a közönség apraja, de a nagyja is: a téren nem egy éppen arra járó felnőttet láttunk, akik megálltak, hogy bekapcsolódjanak egy-egy szám eléneklésébe, a kellemetlen, fagyos szél ellenére is. Egy kicsit mindenki gyerek lett Miklós napjának örömére.
Fotó: Simon Erika (ÖKK) és SZKKK
