Az időjárásfelelős jó együttműködő partner volt a hétvégén: a Kulturális Örökség Napjaira csendes, napsütéses, kellemes két napot kapott ajándékba a sok érdeklődő, aki Fehérváron járt, hogy megismerje a hétköznapokban ritkán látható épületeket. Mi is körülnéztünk velük a helyszíneken.

Szombat délután a szokottnál több biciklit láttunk a belvárosban „parkolni”, ahogyan a beszélgetésekből kiderült, gazdáik vagy a városismertető sétákon, vagy a Kulturális Örökség Napjain kapuikat megnyitó műemléképületekben nézelődtek. Persze sokan jöttek más módon is, busszal például, a környező falvakból. A megyei levéltárban egy szabadbattyáni csoporttal találkoztunk, nagy örömmel fedezték fel az alagsori raktárban az egyik asztalon falujuk múlt század elejéről származó telekkönyvét. A csoportot Szima Viktória, a levéltár munkatársa kalauzolta a gyönyörűen felújított épületben, ahol az egykori kápolnarészben Az iratok szépsége címmel időszaki kiállítást is berendeztek a program idejére. Az épületet bemutató séta során a látogatók sok érdekességet hallhattak az intézmény történetéről (ahol a múlt században nőnevelő intézet működött), a felújításról, a levéltárban folyó munkáról, arról, hogyan rendszerezik az arab és a római számok segítségével a dokumentumokat, hogyan működik az ügyfélszolgálat, tudnak-e segíteni abban, ha a családfánkról szeretnénk kideríteni az adatokat – de azt is megtudtuk, hogy ha az itt tárolt iratokat egymásra tennék, 11 kilométer magas oszlopot lehetne belőlük építeni. Régi fotókat, iratokat, míves írással vezetett vaskos könyveket lapozhattak a látogatók, akik a levéltár pincéjében és az emeleti termekben is nézelődhettek. Utóbbi helyen a megye nemesi családjainak címereivel díszített ólomüveg ablakokban gyönyörködtünk, megcsodáltuk a felújított egykori levéltári szekrényt és a múlt század elejét idéző, gyönyörű, míves bútorokkal berendezett jegyzői szobát.

A levéltártól nem messze az Árpád Fürdő délelőtt várta a látogatókat, a félóránkánt induló séták hol családias, hol nagyobb számú társaságban zajlottak. A szecessziós épület különleges, fából készült, eredeti szépségében felújított öltözője mellett a medence tér is szemet gyönyörködtető látvány, a pinceszinten pedig a kiszolgáló gépészeti berendezésekkel ismerkedhetett a közönség.

Egy egészen más stílusú fürdő megtekintésére is lehetőséget kaptak ebben az évben az érdeklődők: a felújított városi strand bejárására szépszámú csoport gyülekezett a bejáratnál, ahol Dzsaja Lajos főgépész várta az érkezőket. Ő kalauzolta végig a vendégeket a sodrófolyosó, a vízi játszótér, a csúszdák mellett; a kíváncsiskodók persze kérdésekkel is bombázták a szakembert, aki szívesen mesélt a különleges műszaki megoldásokról, amelyekkel a strand és az uszoda üzemel. A séta talán legérdekesebb része itt is a gépházban volt, ahol a résztvevőknek alkalmuk volt a kémlelőablakon át alulról bekukucskálni az uszoda medencéjébe: egy egészen más perspektívából láthatták az éppen ott úszókat.

Idén is sláger volt a Hiemer-házbeli séta Igari Antal építészmérnökkel és a Városháza bejárása, különösen a szombat esti vezetés, amikor a polgármester, Cser-Palkovics András volt a látogatók idegenvezetője. A polgármester szobájában most is készült jó néhány kép, amelyen a vendégek a városvezető székében pózoltak. Sikeresek voltak a belvárost bejáró séták is, és az ingyenes múzeumi belépést is kihasználták a hétvégén a kultúra iránt fogékony kirándulók.

Hajnal Csilla
Fotó: Simon Erika (ÖKK), Lőrincz Miklós és Hajnal Csilla

Kulturális Örökség Napjai