Színházban jártak szerda délelőtt az óriásbáb-készítő tábor résztvevői, de a nézőtér helyett most ők maguk is színpadra léptek, a kulisszák mögé is bekukkantottak. Kipróbálták a forgószínpadot, a díszleteket mozgató távirányítót és a magasban, a karzaton is jártak, ahol a világosítók dolgoznak az előadások alatt. Ráadásul még Szent István királlyal is összetalálkoztak.
A Malom utcai Táncházban dolgoznak ezen a héten a három általános iskolából érkezett gyerekek, hogy részt vegyenek a királyi óriásbáb-család két új tagjának, IV. Béla és lánya, Szent Margit alakjának megformálásába. Szerdán, még mielőtt ismét nekiláttak volna a munkának, a Vörösmarty Színházban jártak a diákok. Soltész István színpadmester vezette körbe a csapatot azokon a helyeken, ahová nem minden nap juthat be az ember. Igaz, üres nézőtér előtt, de a gyerekek kipróbálták például, hogy milyen érzés a rivaldafényben körbe forogni a színpad közepén, látták a különböző világítási lehetőségeket, azt, hogy milyen belülről, amikor a darab végén összemegy a függöny. Két bátor vállalkozó kézbe vehette a 80 nap alatt a Föld körül című darabban látható hajót mozgató távirányítót, ügyesen manővereztek is a nem kis szerkezettel.
A gyerekek a színpadon „randevúztak” Szent István királlyal, „aki” nemrég a testvérvárosban, Schwäbish Gmündben járt. A közel ötméteres óriásbábot a színpadmester tolta ki a színpadra, és közben Benkő-Igaz Krisztina, a Fehérvári programszervező Kft. szakmai vezetője elárulta: a bábot születése, 2013 óta minden alkalommal ő mozgatja. Pedig nem is olyan könnyű feladat ez – elég csak a Városház tér kockaköveire gondolni, no meg a mostanihoz hasonló nagy meleg is próbára teszi az embert. A gyerekek bekukkantottak a király ruhája alá, sőt, be is mászhattak, hogy belülről is lássák a figurát tartó szerkezetet, a kukucskálót, amelyen keresztül azért az óriásbáb embere kilát, figyeli, hogy éppen merre járnak. Kiderült az is, hogy van olyan figura, amelynek belsejében egy kis szék rejtőzik, így az őt mozgató le tud ülni, amíg a bábok egyhelyben állnak.
A gyerekek benéztek a jelmeztárba, ámulva állapították meg, mennyi mindenre is van szükség ahhoz, hogy a darabokban minden színész a megfelelő ruhában jelenjen meg. Érdekesek voltak a színpad alatti szerkezetek, de talán ennél is nagyobb élmény volt a karzatra feljutni, ahol a világosítók dolgoznak. Különleges látvány felülről a színpad, készült is sok fotó és kis videó a telefonokkal. A sötétben a hangok is elhalkultak, izgalmas volt figyelni, ahogyan a társaság előrébb járó fele alatt nyikorognak a deszkák. És a karzatról még mindig van feljebb! Néhány lépcsőfok után a színésztársalgóban találták magukat a gyerekek – néhányan már jártak itt, tavaly ugyanis itt ebédeltek a táborozók–, ahonnan aztán természetesen a teraszra is kimentek, hogy körülnézzenek és persze fotózzanak is a különleges nap emlékére.
fókusz, Székesfehérvári Királyi Napok
