A járványveszély miatt a szokottnál talán kevesebben vettek részt idén a Kulturális Örökség Napjainak rendezvényein, de aki ott volt, sok érdekeset látott, hallott a helyszíneken, például a Hiemer-házban, a Szent István-székesegyházban, A kagán lovasa kiállításon, a Barátság moziban vagy éppen a Széphő Zrt. Király sori fűtőerőmű-bejárásán, de a belvárosi vezetett séta és a szabadulószoba is izgalmas történelmi és kulturális kalandokat kínált a látogatóknak. Az érdeklődők között a helyiek mellett több helyszínen is találkoztunk turistákkal, a fővárosból is több vendég érkezett a székesfehérvári programokra.

A meghirdetett programokra előzetes regisztrációt kértek a szervezők a vírusjárvány terjedése miatt, több program gyorsan be is telt már jóval az esemény előtt: a Hiemer-ház történelmi témájú szabadulószobája igen népszerű volt, de gyorsan elkeltek a helyek a Barátság mozi és a Király sori erőműbejárás alkalmaira is. Nem csoda, hiszen ezek a helyszínek máskor – legalábbis ilyen formában – egyáltalán nem látogathatók. A fűtőerőmű igazi kuriózum az ipari épületek és berendezések iránt érdeklődők számára, de a helyszín a fotósokat is vonzza különleges látványvilága miatt. A Barátság moziban a mozi egyik munkatársa, Balog Gábor mesélt a látogatónak, akik most egészen más perspektívából élvezték a mozivarázslatot, hiszen a nézőtéren kívül a vetítőben, a pincében, az archívumban is jártak – és még ajándékot is kaptak: régi plakátokból válogathattak. A Hiemer-ház épületvezetését ebben az évben is Igari Antal megyei főépítész vállalta, aki szokásosan élvezetes előadásában – a ház egykori lakójaként – személyes történeteket is megosztott a hallgatósággal.

A Székesfehérvári Egyházmegye a Szent István-székesegyház felújításának folyamatába engedett betekintést azoknak, akik jelentkeztek a bazilika bejárására. A túra a Szent Anna-kápolna elől indult, ahol Reich Szabina, a Szent István Király Múzeum régésze beszélt a kápolna és a székesegyház között folytatott feltárásról, amelynek eredményeként megtalálták annak a négykaréjos templomnak az alapjait, amelyre a ma is látható bazilika épült. Az altemplomban vetített képes előadást hallhattak a jelenlevők: az előadás bemutatta, hogy a századok során hogyan építették át a templomot, míg elnyerte a mai formáját, de kiderült az is, hogy milyen írott és képi forrásokat használtak fel a munka során, illetve az is, hogy a legmodernebb technika, a talajradarozás hogyan segítette a feltárást. A régészek számos értékes leletre bukkantak a bazilika belsejében végzett ásatások során, a legértékesebb az úgynevezett limoge-i korpusz, amely a Városházán látható.

Az altemplomból a csigalépcsőn át a bazilikába vezetett az út, ahol a látogatóknak szinte a lélegzete is elállt az állványerdő láttán. Itt Smohay András, az Egyházmegyei Múzeum igazgatója beszélt a templom freskóiról, amelyekről megtudhattuk, hogy az ábrázolt arcok némelyikében minden bizonnyal az 1760-as években itt élt egyházi méltóságokat örökítette meg a festő – mindeddig azonban még nem sikerült azonosítani ezeket a személyeket. A 2014-ben a külső homlokzat felújításával indult nagyszabású munka 2022-ben fejeződik majd be. Jeszeniczky Ildikó festő-restaurátor elmondta: a mostani az eddigi legnagyobb, legátfogóbbb felújítás, amit a székesegyházban végeztek. Az első 1846-ban csupán három hónapig tartott, a második 1866-ban már hosszabb és alaposabb volt, ahogyan az 1936-os is. Ezt Shvoy Lajos akkori püspök kezdeményezte és három évig tartott, az épület belsejére és a freskókra is kiterjedt. A mostanit megelőző utolsó felújítás idején, 1960–62. között Bicskei Karle János dolgozott a falfestményeken. Ő sok helyen alapvetően átalakította a képeket, alakokat, mozdulatokat festett át, az addig háttérben álló figurákat erőteljesebbé tette, megváltoztatva ezzel az egész koncepciót – a mostani restaurálás az ő munkáját vette alapul, ebből indult ki – magyarázta a restaurátor, aki képeken mutatta be, hogy néztek ki az egyes, már elkészült festményrészletek eredetileg és a felújítás után. Mivel a munka megkezdése előtt volt lehetőség alaposan felmérni szinte centiméterről centiméterre minden freskót, így minden felmerülő problémát meg tudtak oldani, folyamatosan haladnak a restaurátorok annak érdekében, hogy a kitűzött időre minden elkészüljön, és a székesegyház az eredeti szépségében fogadhassa újra a híveket. Az előadások után a látogatók több emeletnyi, magasba kapaszkodtak fel a lépcsőkön, ahol szinte karnyújtásnyira láthatták azokat a freskókat, amelyekről  Jeszeniczky Ildikó beszélt: egészen különleges élmény volt a bazilika légterében, 16–18 méterre a templom padlójától „sétálva” nézelődni.

A hétvége programját a Szent István Király Múzeum kiállítóhelyeinek kínálata is gazdagította, sokan voltak kíváncsiak a látványos, A kagán lovasa című kiállításra, ahol Szücsi Frigyes régész vezette végig az érdeklődőket, vonzó volt az eredeti csontokkal szemléltetett antropológiai előadás is, amelyet Libor Csilla tartott. Egy budapesti csoport is részese lehetett annak a nyomozásnak, amely Wathay kapitány nyomában járta be a belváros történelmi helyszíneit, de érdekes volt az Új Magyar Képtárban, illetve a Hetedhét Játékmúzeumban tartott vezetés is. A Rác utcai szerb-ortodox templom és a Fejér Megyei Levéltár is évek óta résztvevője az eseménynek, utóbbi épületet a pincétől a padlásig bejárhatták a látogatók, akik számos érdekes adatot hallhattak például az ott tartott dokumentumokról is. A templomban a járvány miatt idén elmaradt a szokásos koncert, de az épület szépsége, az egyedülálló ikonosztáz kárpótolta a látogatókat.

Fotó: Molnár Artúr (ÖKK) és Fehérvári Programszervező Kft.

fókusz, Kulturális Örökség Napjai