Művészeti tábort szervezett a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ a Motívum Kulturális Egyesülettel együttműködve: 8–14 éves diákokat vártak a Felsővárosi Alkotóházba, ahol az egy hét alatt animációs filmet készítenek Debreczeni Katalin grafikusművész vezetésével. A táborban a gyerekek tervezőként, rendezőként és operatőrként is kipróbálhatják magukat. Az első napon jártunk a táborban: csupa lelkes, kreatív ifjú filmessel találkoztunk. Kíváncsian várjuk a pénteki premiert!
Hű, de sokan vannak! – nézünk össze kollégámmal, ahogy belépünk a Felsővárosi Alkotóház foglalkoztatójába. Az animációsfilm-készítő tábor maximális kihasználtsággal működik, az asztalok mellett alig férnek a gyerekek, akik – miközben rajzolnak – ismerősként, felszabadultan beszélgetnek egymással, időnként felugranak és megmutatják az éppen elkészült fázisrajzot a táborvezetőnek, Debreczeni Katalin grafikusművésznek. Az ANIMONO Animációsfilm-készítő Műhely vezetője azt mondja, maga is meglepődött, mennyien lettek. És – egy kislány kivételével – mindenki új, azaz nem a szakkörösök töltötték meg a tábort, hanem csupa olyan gyerek, akinek tetszett a téma, a lehetőség, hogy belekóstolhat a filmkészítés izgalmas világába.
Bár a csapat tagjai többségében nem ismerték egymást a tábor előtt, mégis úgy tűnik, mintha régi barátok ülnének egymás mellett. „Amikor reggel jöttünk, a gyerekek már ültek a babzsákokon és nagyban beszélgettek egymással, megkönnyítették a dolgunkat, gyorsan összebarátkoztak” – meséli az egyik segítő, Gyarmati Bálint. Azért persze volt egy ismerkedő kör: önarcképet vagy a kedvenc állatról, tárgyról készült rajzot kértek a gyerekektől a rövid bemutatkozás mellé, így rögtön megtudtak egymásról néhány dolgot a táborozók. Beszélgettek a megadott témákról (Élet a föld alatt – Milyen lények laknak a talpunk alatt? címmel a kisebbeknek, Tervezd te a jövőt! – Milyennek képzeled a világot, amikor felnőtt leszel? címmel pedig a nagyobbaknak ajánlottak témát a tábor meghirdetésekor), szó esett a technikákról, eszközökről, és aztán nekiláttak az első feladatnak.
Egy 12 kockás, visszatérő mozgást ábrázoló rajzot készítenek éppen, ennek vagyunk tanúi. Repülő madár, a földről felugró kutya és hasonló témák szaporodnak a filmhez hasonlóan négyzetekre – kockákra – osztott papírszalagokon, amelyeket zoetrópba helyezve azonnal le is játszanak (A zoetróp egy olyan forgó hengerből álló eszköz, amelynek az oldalán keskeny függőleges bevágások vannak. A henger belső oldalára kerülnek egy mozgás különböző fázisainak rajzai – a néző a forgó henger bevágásain át a szemközti oldalon található képek gyors egymásutánját látja, ami megjeleníti a mozgást).
„Délután kitaláljuk a sztorit, aztán csapatokat alkotunk majd és holnap nekifoghatunk a filmkészítésnek” – magyarázza Debreczeni Katalin, akitől azt is megtudjuk: a sztori kitalálása után dramatizálják is azt, így igazán átélhetik a gyerekek azt, amit csinálnak. A dramatizálásban Bálint segít majd. Ő és két társa, Kulcsár Szofi és Novák Havaska egyébként egykori szakkörösök – említi a táborvezető, aki közben hol egyik, hol másik gyerekre mosolyog, válaszol a kérdésekre, biztatja a bizonytalankodókat.
A tábor napirendjében a filmnézés „menüpont” is szerepel. Mint kiderül, a Magyar népmesék sorozat darabjait nézik majd együtt a gyerek, közben megtudhatnak részleteket a film készítésének menetéről, sőt, az eredeti, fóliára készült fázisrajzokból is látnak majd jó néhányat.
Mire véget ér a hét, összeáll a saját film is: megtervezik, aztán megrajzolják, színezik a figurákat, a hátteret – csapatonként más-más feladattal foglalkoznak majd a táborozók, közben persze egyeztetnek, megbeszélnek, aztán leforgatják a filmet, amit persze be is mutatnak pénteken, a tábor végén. Kíváncsian várjuk a végeredményt, a premieren mi is ott leszünk!
Fotó: Káldi Csilla és Lőrincz Miklós
