Acélszobrok az egyik kiállítóteremben, a virágcsendélet témáját körbejáró alkotások a másikban: Becskei Andor és Nagy Dániel, valamint Körei Sándor szobrászművészek munkáiból nyílt kiállítás a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ tóparti épületében október végén. A műveket és alkotóikat Cserhalmi Luca esztéta, a budapesti Godot Labor vezetője ajánlotta a megnyitó közönségnek figyelmébe.

„A három alkotó között szoros ismeretség, barátság alakult ki a Magyar Képzőművészeti Egyetem falai között, amely nemcsak emberként hozta őket közelebb egymáshoz, de a művészetről alkotott elképzeléseik, alkotóelveik megosztására is spontán terepet biztosított” – mondta elöljáróban Cserhalmi Luca a fiatal szobrászművészekről. „Az ok, amiért mi most itt vagyunk, talán az, hogy megértsünk valamit ebből a három művészi vízióból. Egyébként a megértés nagyon szubjektív fogalom: nem intézhető el két mondattal, főleg, ha műtárgyakkal kapcsolatban merül fel, hiszen maguknak a műveknek a létrehozása is rengeteg megértési folyamatot kell magába foglalnia. Fontos megismerni az anyagot, érezni azt, hogy alakítani tudják, és már ekkor egy izgalmas kapcsolat születik szobor és szobrász között.”

Cserhalmi Luca először a nagyobbik kiállítóteremben látható munkákról beszélt a megnyitó közönségének. „Becskei Andor és Nagy Dániel szobrainak organikus jellege a formák szerveződésében fogalmazódik meg.  Becskei szobrainak ívelt vonala, valamint a rendkívül aprólékos munkával, pontonkét összehegesztett pálcákból összeálló szövedékek adják ezt a benyomást a nyugalom, a tekintélyesség és a törékenység érzetén keresztül. A víz beemelésével még inkább kihangsúlyozódik a természettel való kapcsolat, miközben izgalmas viszonyrendszer alakul ki a szilárd, megmunkált és a fújt, naturális elemek között” – mondta többek között a kiállítás Rozsda-színek című részéről.

„Nagy Dániel munkáira inkább a töredékesség, a foszlányosság a jellemzőbb, amely akarva-akaratlanul az időt és annak megkerülhetetlenségét juttatja eszünkbe. Az olykor ember által készített tárgyakra, olykor természeti képződményekre emlékeztető absztrakt formák mintha az idő vasfoga által nyerték volna el alakjukat. Figyelemre méltó teljesítmény, hogy Nagy Dániel munkái úgy érik el ezt a hatást, hogy közben nem érződik rajtuk semmi mesterségesség, csak a gondolat könnyed plasztikákba ültetése” – fogalmazott Nagy Luca a tárlat Tompa-zöldek című „feléről”.

„A két művész a fémek világát választotta, amelyek kemény, szigorú matériáját könnyeddé és törékennyé tudták tenni. A felületeikre jellemző rozsda, ahogy azt a kiállítás címében is kiemelték, festői hatást kelt, izgalmas tónusokkal gazdagítva a szobrokat” – hangsúlyozta a közös kiállítás kapcsán.

A másik kiállítóteremben Körei Sándor különleges, a virágcsendélet témáját körbejáró alkotásai láthatók. „Ezek nem hagyományos értelemben vett szobrászati munkák: műfaji határterületeken mozognak” – mondta Cserhalmi Luca. „Azt, hogy mit látunk pontosan, a kiállítás címe szarkasztikus egyszerűséggel írja le: virágok vázában. De mégsem ez a puritán egyértelműség köszön vissza a műveken, kezdve ott, hogy a virágok nem vázákban vannak, hanem azok felett, elidegenítve lebegnek üvegdobozukban. Az elzárás meghatározó gesztusa rögtön egy szürreális, ismerős, mégis bizarr, rendellenes szituációba helyezi az egyébként hétköznapi, idilli képet” – mondta többek között a Virágok vázában című kiállításról.

A három alkotó két tárlata november 26-ig látogatható a ház nyitvatartási idejében.

Fotó: Lőrincz Miklós

 

 

kiállítás, szkkk

---