Stílusosan „keretbe foglalva” zárult a Kisfaludi Művészkör éves kiállítása a magyar kultúra napjának előestéjén: a megnyitón és a pénteki finisszázson is közreműködött a Bástya Kamarakórus, sok kedves ismerős érezte jól magát a versmondókat hallgatva és a Művészkör elmúlt éveit felidéző videóban pergő képeket nézegetve.
Az évek során sok-sok kép készült a Kisfaludi Művészkörben – de a Művészkörről is: munka közben és sok egyéb közös programon is láthatták a kiállítást záró finisszázs vendégei, hogyan alakult, fejlődött mára igazi baráti társasággá is a tizenhárom évvel ezelőtt indult alkotókör. Szünderné Havasi Erzsébet festőművész 2008 nyarán kereste meg a Kisfaludi Közösségi Ház vezetőjét, hogy szívesen vezetne szakkört az akvarell festészet iránt érdeklődőknek. A szakkör elindult, egyre többen jöttek az alkotni vágyók, hogy hetente egyszer találkozzanak, közösen dolgozzanak, tanuljanak, fejlődjenek. A kör tagjai a szokásos alkotó napokon túl is sok időt töltöttek együtt, a kirándulásokat arra is kihasználták, hogy a szabadban fessenek.
A létszám persze változott, hol többen, hol kevesebben voltak – ma kilencen vesznek részt rendszeresen a foglalkozásokon: Budainé Nyitrai Anita, Deák Katalin, Hackfelner Ferenc (a kör vezetője), Mohai Tiborné, Molnár Miklósné, Sárközy István, Sárközy Istvánné, Szeiler Attila és Wollein Mária alkotásait láthatták az érdeklődők a hagyományos éves kiállításon.
Az est közönségét, akárcsak a megnyitón, Benkő-Igaz Krisztina köszöntötte. A Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ szakmai vezetője felidézte a magyar kultúra napja történetét: a jeles napot 1989 óta ünnepeljük január 22-én annak emlékére, hogy a kézirat tanúsága szerint 199 évvel ezelőtt Kölcsey Ferenc ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket. Ilyen szellemi érték a Kisfaludi Művészkör is, amelynek tagjai szó szerint tucatnyi kiállításon mutatták meg, mennyire termékenyek, mennyire segítik egymást az alkotásban, milyen sokat tesznek azért, hogy fejlődjenek.
A finisszázs közreműködője volt a Bástya Kamarakórus, amely – ahogyan a megnyitón is – értékes, szép világi és egyházi kórusművekkel, megzenésített versekkel állt a hallgatóság elé, számos magyar kortárs szerzőt is felsorakoztatva. A kórust Wágnerné Ughy Tünde karnagy vezényelte, aki néhány szóban a művek szerzőit is bemutatta.
Az estet három versmondó tette teljessé: Marth Fruzsina, a 2017-es Fehérvári Versünnep győztese Tóth Árpád Lélektől lélekig című versét hozta el az eseményre, Sárközy István, a Művészkör oszlopos tagja Ady Endre Sem utódja, sem boldog őse című versét adta elő, Csengey Márton, a 2019-es Fehérvári Versünnep ezüstérmese pedig Kölcsey Ferenc Himnuszával zárta a rendezvényt.
Fotó: Lőrincz Miklós, videó: Varga Viktor
