A magyar kultúra napját ünnepeltük szombaton délután a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központban. A szervezők tartalmas „étlappal” várták a közönséget: Ady versekre készült improvizatív táncetűd, Bartók hegedűduói, régi nagy klasszikusok és új magyar rövidfilmek, jelmezkiállítás és Szabó Magda interjúk, a KL Színház előadása, Pilinszky és Radnóti megzenésített versei – a kultúra sokféle szeletébe belekóstolhatott, aki eljött a Fürdő sorra. Ráadásként remek társasjátékokkal is megismerkedhettek a látogatók, sötétedés után pedig ismét „fénybe öltözött” a ház.
Van, akinek tévésorozatból, másnak talán a moziváltozatból, de az biztos, hogy Bagaméri és Lópici Gáspár alakja generációk számára maradt emlékezetes figura: a Keménykalap és krumpliorr című film igazi klasszikus, több mint negyven év után is elvarázsol – a magyar kultúra napjának „nyitófilmjét” örök gyerekek nézték meg a kis kiállítóban szombaton. Ők voltak az első fecskék, utánuk szépen lassan érkeztek a többiek, hogy az esti zárókoncertre, Szabó Balázs és Bandája műsorára telt házassá tegyék az eseményt. A filmes programban egy másik közönségsiker, a Hippolyt, a lakáj című vígjáték nevettette meg a nézőket, de a mai magyar filmtermésből is válogattak a szervezők – ezúttal rövidfilmeket, amelyek közül nekünk az Ahogy eddig című a kedvencünk: Tóth Ildikó és Venczel Vera kettőse miatt ezt mindenképpen érdemes megnézni, ha most le is maradtak róla.
Ha már ünnep, akkor ahhoz pezsgő is dukál – a filmek után körbekínált itallal kultúrsétára invitálta a közönséget az SZKKK munkatársa, Gruber Nóra. A sétán nemcsak a magyar kultúra, de a város művészeti életének sokszínűségével is megismerkedhettek a résztvevők: hallhattak a magyar balett kezdeteiről, a vidéki – pécsi, szegedi, győri – társulatok megalakulásáról, majd a város legifjabb művészeti intézményéről, a Székesfehérvári Balett Színházról; a több mint százéves múltra visszatekintő Alba Regia Szimfonikus Zenekarról, a fehérvári színházi életről, a Vörösmarty Színház történetéről, az állandó társulat alakulásáról. Mindezt kis ízelítőkkel színezték a művészek: a táncosok egy kifejezetten az alkalomra készült, Ady Endre két versére koreografált etűddel lepték meg a nézőket, a zenekar két művésze, Burján Gabriella és Bozzai Balázs pedig Bartók hegedűduókat adott elő.
A kiállítóteremben a Vörösmarty Színház korábban nagy sikerrel játszott Régimódi történet című előadásának jelmezeiből és bútoraiból nyílt tárlat, a gyönyörű ruhák között járkálva Szabó Magdával készült beszélgetéseket is láthattak-hallhattak az érdeklődők.
Sokan voltak kíváncsiak a KL Színház Alaine – Ideje a meghalásnak című előadására, amelyben Polcz Alaine szövegei Karády-dalokkal vegyítve hangoznak el. Az író, pszichológus mondatai önmagukban is értékesek, de ebben a színpadi változatban különösen nagy hatást tesznek a nézőre. Az öregedés, a test elhasználódása, a korral járó nehézségek – a halálról és az oda vezető útról beszél az előadás, mégis van benne derű, megpróbálja elfogadtatni azt, ami elkerülhetetlen. Markó-Valentyik Anna alakítása magával ragadó, nincs benne semmi mesterkéltség, a színésznő és a báb olyan természetesen „lélegzik” együtt, a báb szájmozgása annyira tökéletes, hogy egy idő után úgy tetszik: a harmincéves mellett ott áll előttünk a nyolcvanhárom éves is – aki ott volt, sokáig nem felejti el az élményt.
A szombati nap zárásaként Szabó Balázs Bandája érkezett a színpadra – már a hangbeállást is jó néhány rajongó figyelte az első sorból, a koncert idejére pedig teljesen megtelt az aula. A zenekar a névadó muzsikus két kedves költője, Radnóti Miklós és Pilinszky János megzenésített verseit játszotta a közönség legnagyobb örömére.
Sötétedés után a ház kívülről is ünneplőbe öltözött, a Méhkas Dia Project a magyar kultúra napjához kapcsolódó képekkel vetítette be a homlokzatot, így az idén 200 éves Himnusz sorai, kottája mellett például a szintén 200 éve született Petőfi Sándor alakja is feltűnt az épületen – a költő éppen „benézett” az egyik ablakon.
A kulturális élmények mellett a Tigris és Eufrátesz Társasjáték Klub, valamint a Mensa HungarIQa fehérvári csoportjának köszönhetően társasjátékokkal – köztük több magyar fejlesztésűvel is – megismerkedhettek a Fürdő sorra látogatók: olyan sokan éltek a lehetőséggel, hogy az eredetileg tervezett mellett új termeket is meg kellett nyitni a játékos kedvűeknek. Családok, baráti társaságok ültek az asztaloknál, de a játék ismeretleneket is összehozott.
Fotó: Simon Erika (ÖKK) és Lőrincz Miklós
