A hagyományokhoz hűen idén is diákok műsorával emlékezett meg az 1848/49-es forradalom és szabadságharc március 15-i eseményeiről Székesfehérvár. A nemzeti ünnepen a Kodolányi János Gimnázium színjátszói A virágnak megtiltani nem lehet – Lányregény a szabadsághoz című előadásukban a Teleki Blanka lánynevelő intézetébe járó 12 lány nézőpontjából idézte meg a forradalom eszméit és történéseit. A Városház téren dr. Cser-Palkovics András polgármester és dr. Molnár Krisztián, a Fejér Vármegyei Közgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet, majd az emlékezők a 176 évvel ezelőtti fehérvári események központi helyszínén, a Fekete Sas Szálló előtt koszorúzással tisztelegtek a forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt.
A Városház térre a reggeli órákban érkezők a kézművesek, őstermelők József-napi vásárába és a Betyár Tanya népi játszótérbe csöppentek. „Dugjuk be anya fejét és kezét a kalodába” – mondta egy apuka a kisfiának, de aztán végül mégis a gyerek került rabságba… A kaloda egész nap üzemben volt, felnőttek és gyerekek nyakán egyaránt csattant a zár. A kaloda mellett számos játék várta a családokat, például birkapásztor, kofamérleg, dárdaütés, bögredobálás, almaszedegetés, a vállalkozó szelleműek pedig a Betyár Hétpróbán tehették próbára ügyességüket és szerezhettek oklevelet. Az egyik kézműves foglalkozásokon kokárdát lehetett nemezelni, de a nap legnépszerűbb foglalkozása az ólomfigura-öntés volt, ez még a hivatalos „záróra” után is bőven üzemelt.
Az ünneplőket tíz órától a Kodolányi János Gimnázium diákjainak műsora röpítette vissza az időben 1848 tavaszára. A reformkor célkitűzései, március 15-e eseményei és a szabadságharc keretezte annak a tizenkét főúri lánynak a történetét, akik az 1847/48-as tanévben Teleki Blanka pesti lánynevelő intézetébe jártak. Az idei ünnepi műsor az ő nézőpontjukból idézte meg a forradalom eszméit és történéseit. A forradalmat női szemmel bemutató, A virágnak megtiltani nem lehet lehet – Lányregény a szabadsághoz című produkciót Bobory-Michna Boglárka írta és rendezte. A Színpadka színjátszócsoport tagjai „kinyitották” a nézők előtt a Teleki Blanka által Pesten 1846-ban indított magyar tanítási nyelvű lánynevelő intézet kapuit, és betekintést adtak a 12 főúri lány mindennapjaiba, az intézet életébe, a nagyon fontos magyar- és történelemórákba. Az akkori egyéni és társadalmi kérdéseket megjelenítő történet cselekménye végül a márciusi 15-i eseményekben csúcsosodott ki.
Nemzetünk egyik nagy pillanatát éljük újra március 15-én, amikor „föltámadott a tenger, a népek tengere” és eltépte a zsarnokság láncát. Ennek a napnak a történetét valamennyien ismerjük, és ma egy új szemszögből, különleges részleteket tárt elénk a Kodolányi Gimnázium diáktársulata, amelyet ezúton is köszönök nekik. Ezekkel a gondolatokkal köszöntötte a fiatalokat Székesfehérvár polgármestere. Dr. Cser-Palkovics András ünnepi beszédében kiemelte: „A forradalom napján azt ünnepeljük, amikor a magyar, a fehérvári polgárok közösen cselekedtek, közös akaratot alkottak, a nemzeti egység ideálját, ha csak egy rövid időre is, de maradéktalanul valóra váltva.”
A Fejér Vármegyei Közgyűlés elnöke az 1848. március 15-i fehérvári események felidézésével kezdte ünnepi beszédét. „A hangos kiáltást, a bátor kiállást, a tiszta küzdelmet ünnepeljük ma” – mondta dr. Molnár Krisztián. Hozzátette: Székesfehérvár polgársága, mint ahogyan most, már akkor is konzekvensen vallotta, hogy a haza függetlensége nem lehetett alku tárgya, hiszen a magyarok pénzügyi és hadügyi függetlenséget követeltek, mert a Bécsben kezelt magyar pénzügy „a nemzet életerejét”, a hadügy „a nemzet létét veszélyezteti”. A Városház téri ünnepséget követően a megemlékezők átvonultak az Ady Endre utcába, és a ’48-as hősök előtt tisztelegve helyezték el az emlékezés virágait a Fekete Sas Szálló falán lévő emléktábla előtt.
A reformkori Székesfehérvár hangulatát idézte az az egész napos ünnepi forgatag, amely a Városház tér mellett a Zichy ligetben várta a családokat. Itt idén is tábort vertek a honvéd hagyományőrzők, különböző izgalmas programokkal várva az érdeklődőket. A bátrabbak nyeregbe pattanhattak, és megnézhették a hagyományőrző honvéd tüzérek bemutatóját is. A népi játékokban ügyességükről tehettek tanúbizonyságot kicsik és nagyok egyaránt, hiszen várt rájuk a sajtlabirintus, a hordólovaglás, a gólyalábak és medvetalpak, vagy az egyensúlyozó gerenda. A csigafuttató a türelmesebbeknek, a kötélhúzás, célba dobás pedig az erősebbeknek szól. Akik elfáradtak, azok a kosaras körhintában szusszanhatnak egyet, vagy az asztaloknál nemzeti színű bojtokat, karkötőt készíthettek.
Délután Munkácsy Mihály Tépéscsinálók című festménye „mozdult meg” a Városház téren: a Szelíd szavú hősök – avagy nők a forradalomban címmel a Szabad Színház utcaszínházi előadásának lehetett részese a közönség. Egy művészettörténész vezetésével ismerhettük meg Munkácsy festményének szereplőit, akik Petőfi-versekből összeállított dialógusokkal idézték meg a kor hangulatát. A sebesült katona mesélt a hősi harcokról, míg a történeteket hallgatók között ülő ifjú leány arra az elhatározásra jut, ahelyett, hogy tépéseket készít, inkább Pestre szeretne menni Teleki Blanka leánynevelő intézetébe beiratkozni, ahol Vasvári Pál történelmet, Leövey Klára színjátszást tanít. A forradalmi képet erősítette a Nemzeti dal és a szabadságharc magasztos szellemét – szabadság, egyenlőség, testvériség – jelképező három nőalak.
Szöveg: ÖKK és SZKKK, fotó: Simon Erika (ÖKK), Kiss László (ÖKK), Bácskai Gergely (ÖKK) és Lőrincz Miklós
