Székesfehérváron időről-időre a rendezvényeken feltűnnek az óriásbáb-család tagjai, akik 2013-tól kezdve készültek, és 2022-ben lett teljes létszámú a csapat. A 23 óriásbábból olykor csak néhány, máskor pedig az összes jelen van a város különböző pontjain – kiváltképp a Székesfehérvári Királyi Napokon. Na de hol vannak az év többi napján? Mi történik velük? Milyen egy óriásbáb belülről? 

A legelső bábok elkészülte óta 11 év telt el, így azóta már nemcsak kisebb sérülések és javítanivalók születtek a szerkezeteken, ruhákon, hanem komoly károk is keletkeztek. Az óriásbábok arcát, ruháját, ékszereit, fegyvereit, külső megjelenését Somogyi Győző Kossuth-díjas grafikus és festőművész álmodta meg. A szerkezetet pedig Grosschmid Erik Blattner Géza-díjas bábtervező – aki az első évben kivitelezője is volt a báboknak – igyekezett úgy megtervezni, hogy mindenféle időjárásnak ellenállóak legyenek, szerkezetük stabil, mégis könnyű legyen, ami a mozgatásukhoz elengedhetetlen, mégis a hosszú évek, a szeles, esős napok és a nagy nyári kánikulák megtették hatásukat. Voltak itt esések, balesetek, madártámadások és útban lévő faágak. Törtek orrok, kezek, ujjak, lábfunkciót betöltő kerekek. 

Majoros Gyula báb- és díszlettervező – aki a bábok készítésének első évében Grosschmid Erikkel közösen, a második évtől pedig önállóan dolgozott kivitelezőként és pár évente már javítóként is – érkezett a napokban a királyok városába, hogy testrészeire és darabjaira szedje a közel öt méter magas építményeket, és aztán Kecskemétre vigye műhelyébe, ahol restaurálják őket, akárcsak a szobrokat. Ha úgy tetszik, kisebb plasztikai beavatkozásokat végeznek rajtuk: orr, homlok javítás és kéz vagy ujj pótlás, korrigálás veszi kezdetét. De a ruhákat is tisztítják, pótolni fogják az ékszereket, azok hiányzó részeit; kerekeket cserélnek, szerkezetet újítanak fel valamint rögzítik is őket. A 120 négyzetméteres műhelyben külön területe van a szabászatnak, a technikai részeknek, a festésnek és még ki tudja milyen bábkészítő-javító munkafolyamatnak, varázslásnak. A restaurátor csapatban mindenkinek megvan a maga feladata – ki az arc megfestésével, ki a koronaékszerekkel, ki a tartószerkezettel foglalkozik.

Ha már a javítások miatt mi is meglátogattuk a város legmagasabb családját, egy olyan kulisszát is próbálunk megmutatni, amit csak néhány embernek van lehetősége ismerni. Biztos sokakban felmerült már a kérdés, vajon hogy mozognak ezek a hatalmas szerkezetek, ha benne van valaki, ő mit lát, és hogy érezheti ott magát. Nos, amikor a lentebbi fotókat készítettük, kipróbáltuk, milyen bábmozgatónak lenni, és bemásztunk III. Béla palástja alá. Annyit elmondhatunk, hogy a kellemes tavaszi időjárásban is elég fullasztó és meleg volt már álló helyzetben „III. Bélának lenni”, nemhogy még tolni, esetleg 35 fokban a Fehérvári királyok menetén augusztusban. A kis négyzet alakú lyukon kikandikálva épp csak azt látod, ami szemben van veled, és előtted, de a lábad, azaz valamely királyunk vagy királynénk kerekei elé már nehezen leshetsz oda. Így bízva abban, hogy akik kísérnek oldalt, figyelnek a környezetedre és a segítségükkel rendületlenül tolhatod a szerkezetet. Tehát sem a levegőtlenség, sem az időjárás nem hat üdítően az óriásbábon belül, így egy nagy virtuális taps azoknak, akik valaha voltak bábmozgatók!

Mikor-hol és kik lesznek látogathatók idén? Hamarosan kiderül, addig is az óriásbábok gyógyulnak, szépülnek, olvasóink pedig megnézhetik a szétszedés pillanatának képeit.

óriásbáb, Székesfehérvári Királyi Napok