Mától láthatóak a Siklósi Gyula Városismereti Vetélkedőre való felkészülést segítő kisfilmek a Fehérvári Programszervező Kft. Youtube-csatornáján. A filmekben ismert szakemberek beszélnek a Fehérvár történetében jelentős szerepet játszó épületekről, személyekről, eseményekről.
Az elmúlt hetekben tíz kisfilm készült a tanév kezdetén első ízben meghirdetett, Siklósi Gyula régészprofesszor emlékét őrző vetélkedő keretében. A videókra felkért szakemberek – Biczó Piroska és Reich Szabina régészek, Szabados György történész, Bartos György és Smohay András művészettörténészek, Igari Antal építészmérnök, Kovács Yvett jelmeztervező és Csörsz Rumen István, a Musica Historica együttes vezetője – számos érdekes történeti ténnyel fűszerezett, a középiskolások számára könnyen befogadható kis előadással segíti a versenyre jelentkezett csapatok felkészülését. A sok képpel illusztrált kisfilmek a későbbiekben az oktatásban is jól használhatók majd, és minden bizonnyal a történelem iránt érdeklődő közönség is szívesen nézi meg őket. A videókat Vadócz Péter vlogger készítette, aki egy felkészítő tréninget is tartott a diákoknak, hiszen a február 22-i elődöntőben egy kisfilm elkészítése is szerepel majd a feladatok között.
A filmek közül kettő is foglalkozik a Nemzeti Emlékhely, illetve a királyi koronázóbazilika történetével. Biczó Piroska elsőként a Nagyboldogasszony-bazilika történetéről, jelentős leleteiről beszélt. A filmből megtudhatjuk, hogy az épület Magyarország legfontosabb temploma volt a középkorban. 1543-ig itt koronázták meg minden királyunkat. A templomot Szűz Mária mennybemenetelének szentelte Szent István király, prépostság tartozott hozzá, ezért Szűz Mária prépostsági templomnak is nevezik. Az épületet többször is átépítették: Könyves Kálmán, illetve Károly Róbert után Mátyás király is, aki a 60 méteres templomot 90 méteresre bővítette. A monumentális épület 1601-ben egy robbanásban megsemmisült, köveit széthordták, beépítették a város házaiba.
A székesfehérvári Szent István-székesegyház körül és az épület belsejében jelenleg is folyó ásatásokról Reich Szabina régésztől tudhatunk meg érdekességeket. Többek között például azt, hogy a feltárások során jelentős falmaradványokra bukkantak a szakemberek, amelyek az egykori palota maradványai lehetnek. A Szent Anna-kápolna mellett egy négykaréjos templom is állt, amely eredetileg egy-, majd később háromhajós épület lehetett. A templom belsejében a barokk korból származó sírokra is leltek, ezekben rózsafüzéreket, érméket találtak. A legjelentősebb lelet az úgynevezett limoges-i korpusz, amely a 13. században készülhetett Dél-Franciaországban. A különleges, igen értékes tárgy a Városháza emeletén látható.
Az egykori királyi koronázó templomot Szent István király építtette a 11. században afféle házi kápolnának, de mert nagy királyról beszélünk, a kápolna is monumentálisra sikeredett. A 65 méter hosszú épületben őrizték a király trónját, a koronázási ékszereket és a király ide is temetkezett – erről is beszél a következő videóban Biczó Piroska régész, akitől arról is hallhatunk, hogy a városalapító király szentté avatás után még hat királyunk temetkezett ide, és itt nyert végső nyughelyet a korán meghalt Imre herceg is. Megtudhatjuk azt is, honnan ered a város neve. A régész Szent István király szarkofágjáról is mesél érdekességeket, például arról, hogy a motívumok részletes, alapos elemzése után sikerült megállapítani keletkezésének korát.
Ritkán látható az Ybl-gyűjteményt őrző Budenz-ház pincéje, ahol egy mély kútra bukkantak a régészek. Egy lakóház lehetett is korábban is, ahhoz tartozhatott a kút, amelynek falát téglákkal rakták ki – Reich Szabina régész arról is beszél a kisfilmben, hogy amikor a víz elapadt, a lakók szemetes gödörnek használták, az ásatások idején számos, az Árpád-korból származó cserépmaradványt, de ételmaradványokat is találtak itt a régészek. Ezekből következtethetnek arra például, hogy hogyan dolgozták fel az állatokat, miket ehettek, főzhettek eleink. A kutat a 17–18. században megújították, de azután újra szemetesként használták, így a 19. századi leleteket is találtak benne a szakemberek.
Székesfehérváron, az Oskola utca 6. szám alatti ház igazi különlegesség, ez ugyanis a város legépebben megmaradt, középkori emlékeket őrző lakóháza. A főhomlokzat emeleti nyílásai 1300 körül már léteztek – magyarázza az újabb videóban Bartos György művészettörténész, aki azt is elmondja: hasonló házakat Sopronban és a budai várnegyedben láthatunk. A belső terek faburkolatosak lehettek, ennek a fehérvári házban nem maradt nyoma, amikor ugyanis elkezdték fűteni a házakat, sok helyen leégett a burkolat. Az épület Goldziher köz felőli oldalán a gótikus átalakítás nyoma, egy keresztosztós ablak látható. A maradványokat az 1970-es években tárták fel a kutatók.
Másfél évszázadon át tartott a török uralom Fehérváron a város 1543-as elfoglalásától. Istolni Belgradban, ahogyan a hódítók nevezték a várost, mecsetet, dzsámit, fürdőt építettek a törökök, ezek közül a Jókai utcában az egykori fürdő alapjai maradtak fenn – Bartos György a következő kisfilmben a Güzeldzse Rusztem pasa által az 1560-as években épített, a mindennapi tisztálkodásra használt fürdőről beszél, amelyhez egy korábbi keresztény templom köveit is felhasználták. Az alapfalakat Siklósi Gyula régészprofesszor tárta fel. Az egykori gőzfürdőre a barokk korban ráépült egy ház, az oldalfalában ma is látható a fürdőtér egyik pillérének maradványa. A maradványokból az egykori gőzfürdő működésére is következtetni lehet, itt ugyanis – ellentétben a budai, melegvizes forrásokra épített fürdőkkel – melegíteni kellett a vizet. A fehérvárihoz hasonló fürdőt találtak Egerben is.
A középkori zene történetéről Csörsz Rumen István, a Musica Historica Együttes vezetője beszél. A korból leginkább talán a gregorián zenét ismeri a közönség, erről tudunk a legtöbbet is. Amikor megjelenik a többszólamúság, megnő a kották iránti igény is, ekkortól szaporodnak a források is a zenéről. A világi zene, ahogyan az egyházi, a gregorián is, egyszólamú gyökerű, érik hatások a népzenéből és más kultúrákból is. A hangszereket elsősorban miniatúra ábrázolásokból ismerjük, de templomi faragványok is maradtak fenn, a pécsi székesegyházban például egy idős ember kezében látható a rebek nevű hangszer, amelyet a videóban meg is szólaltat az előadó. Hallhatjuk a szintén vonós fidula hangját, a húros hangszerek közül mandorát, a pszaltériumot, a hárfát, amelyek szólózásra is igen alkalmasak voltak. A fúvós hangszerek közül volt, ami csontból készült, volt olyan, amelyet egykezes használatra találtak ki, így mellette dobolni is lehetett, hiszen a zene összművészet is volt: a zenész énekelt és színészkedett is, ha arra volt szükség.
A Hiemer-Font-Caraffa tömb a város egyik legszebb épülete. A legrégebbi szárnyat Igari Antal építészmérnök mutatja be a következő videóban. A barokk-rokokó ház falkutatása során egy több száz évvel korábbi leletre bukkantak. A gótikus maradványt a 14. században építették, a 15. században pedig átépítették. A pincerészben szabályos dongaboltozat látható, a falakon pedig – a szakember segítségével – követhető az átépítés folyamata. A mai házasságkötő terem üvegpadlóján át sokak számára látható a középkori emlék, illetve az egykori épület falai is a terem szintjén. A terem oszlopain az egykori ablakok szemöldökfáinak nyomait és a könyöklőt is felfedezhetjük. A tömb másik gótikus épületrészében ma a 67-es étterem működik, az a terem valószínűleg egy kisebb vásárcsarnok lehetett a maga korában.
Apa és fia, II. András és IV. Béla király adja a következő kisfilm témáját. Előbbi koronázási szertartását tavaly nyáron, utóbbiét idén láthatjuk majd a Nemzeti Emlékhely színpadán. II. András fejére 1205-ben került a szent korona, Bécsből kellett hazahozatnia az akkor még herceg Andrásnak – hogy miért, az kiderül Szabados György történész érdekes előadásából. Hallhatunk a király 1217-18-as Szentföldre vezetett hadjáratáról, ahová Székesfehérvárról indult. 1222-ben itt, Fehérváron fogalmazta meg és adta ki az Aranybullát, amely arról rendelkezett, hogy Fehérváron tartassanak a törvénynapok. A tatárjárás után az országot újratelepítő IV. Béla az ország fővárosának tartotta Székesfehérvárt, temetkezési helyéül mégsem ezt a várost választotta.
Szent Imre születésének ezredik évfordulójára egy kiállítás készült a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban, amelyen bemutattak egy könyvet. Az 1774-ből származó könyv Pray György műve volt, amelyben a történész egy általa korábban Székesfehérváron látott emléktábla szövegét közölte. A szöveg alapján Pray arra gondolt, hogy a tábla Imre herceg születési helyét jelölhette. A tábláról azonban később senki nem tudott. Egészen a 2007-es kiállításig, amikor is Szűcs György művészettörténész megnézte a tárlatot, majd hazament és a pincéjéből elővette a táblát. Kiderült, hogy még az 1980-as években véletlenül, egy sitthalom tetején bukkant rá, és azóta minden költözéskor vitte magával a töredéket, hátha egyszer kiderül: honnan származik – a különleges történetet Smohay András, a múzeum igazgatója meséli el a filmben.
Szent István megkoronázásával a divatban is változás következett be. Az ősmagyar kaftánokat a pogány hiedelemvilágból vett motívumokkal díszítették, állati szőrméket használtak, a viselet a mongol, illetve kelet-ázsiai viseletekhez hasonlíthatott inkább. Szent István korában a nyugati kultúrában jellemző stílus keveredett a hagyományossal a szabás és a díszítés terén is. II. András koráig nincs nagy különbség, a divat sokkal lassabban változott, mint manapság. A ruhákat kézzel készítették, sokáig a tűt sem ismerték, így egy-egy darabot hosszabban hordtak – a középkori viseletekről Kovács Yvette Alida jelmeztervező beszél a videóban. Megtudhatjuk például, hogy zsebek helyett az övre csatolt tarsolylemezt használták, hogy a nemesek hosszabb ruhákat hordhattak, hiszen nekik nem kellett dolgozniuk, nekik volt pénzük a kézzel festett, szép kelmékre, míg a szegényebbek lenből, gyapjúból készült, egyszínű ruhákat viseltek. A tervező arról is beszél, hogyan, milyen források alapján készíti a Koronázási Szertartásjáték jelmezeit.
Siklósi Gyula Városismereti Vetélkedő
