Bajvívó lovagok, történelmi öltöző és középkori divatbemutató – szombaton is talált újdonságot a Koronázási Ünnepi Játékokon a látogató. Az eső ugyan délelőtt néhány programot átszabott, dél körül viszont újra kisütött a nap, és folytatódhatott a középkori időutazás harcosokkal, csatákkal, jósokkal és boszorkányokkal, régizenével, sok-sok játékkal és kézműves foglalkozással.
Egy kis víz nem tarthat vissza egy igazi lovagot semmitől, ez szombaton délelőtt fényesen bebizonyosodott: a Szent István Torna első napjának vívóit nem rettentette vissza az eső. Hiába próbálták a szervezők elhalasztani a kezdést, a lovagok magukra öltötték a páncélt, felvették fegyvereiket és ringbe szálltak a bajnoki címért – mint a Lovagregény című filmben. A Magyar Buhurt Szövetség harcosai két fegyvernemben – pajzs-kard és hosszúkard – kemény küzdelemben, igazi test test elleni párbajokban mérték össze erejüket. Mindent beleadtak, az biztos, szemtanúi voltunk, hogy egyikük kardjának letört a hegye, egy másik párbajban pedig kesztyűt kellett cserélnie az egyik lovagnak.
A történelmi vívás nem könnyű sport – és ez már csak azért is szó szerint értendő, mert a harcosok páncélzata önmagában jóval több mint 30 kiló. A kard-pajzs versenyszámban másfél percig tartanak a párbajok, ezalatt a bírók számolják a bevitt találatokat: karddal fejre, testre két pontot ér, minden más egyet-egyet, ahogyan a pajzzsal elért találat is. A párbajozók nemcsak a karjukat, de a lábukat is használhatják, tehát szabad rúgni is. A csattogó fegyverek és a versenyzőket biztatók mellett a középkori piacon bámészkodó „semmirekellők” is be-beszólogattak a lovagoknak a közönség nem kis derültségére. A lovagi torna vasárnap is zajlik, délután már bajnokot is hirdetnek.
A bajvívás ma a Szent István Király Múzeum Rendház épületének udvarán is főszerepet kapott, ott az Ars Ensis Lovagi Kör és Kardvívó Iskola Egyesület tagjai tartottak bemutatót, a középkori fegyvereket aztán kézbe is foghatták az érdeklődők. Az alkalmi lovagok akár címert is készíthettek maguknak – persze csak papírból, viszont a heraldika szabályainak megfelően, ehhez a jelenlévő szakértőktől kaphattak tanácsokat.
A lovagokkal ellentétben az óriásbábok kevésbé „bírták a gyűrődést”, őket a szervezők fedett helyre menekítették az eső elől, de délben már ők is újra az Országzászló téren álltak, hogy fogadják a rajongók végeláthatalan sorát. Délutánra ugyanis megtelt a belváros, és az Árpád-ház nagyjaira szinte mindenki kíváncsi volt. A térre a Bordó Sárkány zenekar koncertje miatt is érdemes volt betérni: régi ismerősök ők a Székesfehérvári Királyi Napokon, utcazenészként sokfelé hallhattuk már őket, most a színpadon is bizonyítottak, nagyszerű hangulat volt a téren, voltak, akik nemcsak végigénekelték, de végig is táncolták a zenekarral a koncertet.
A város terein szombaton is váltották egymást a régizene együttesek, a Zichy ligetben is csattogtak a kardok, pattogtak az ostorok, dörgött az ágyú és suhantak a nyilak, míg a Városház téren a reneszánsz divattal ismerkedhettek az érdeklődők. Önkéntesekből állt össze a viseleteket felvonultató csapat, ők vállalták a nem kis áldozatot, hogy a hőségben magukra vegyék a gyönyörű anyagokból készült, ám nem éppen nyárias darabokat. A ruhákat Szelessné Csizmadia Márta iparművész tervezte.
Nagyon sok család látogatott el szombaton a Koronázási Ünnepi Játékokra, a kézműves sátrak „full-üzemmódban” működtek, nem egy anyukát láttunk, akinek mindkét keze tele volt a gyermek alkotta különféle művekkel: karkötő, könyvecske, rózsabalak minta, párta, korona és hasonló alkották a gyűjteményeket – és akkor még nem is beszéltünk az óriásbábok kivágott figuráira és a hozzájuk kapcsolódó játékokban elkészült füzetecskékre.
A Zichy-színpadon – az R-Go és a Boban Markovic zenekar után – szombaton este Horváth Charlie adott nagy sikerű koncertet, a Nemzeti Emlékhelyen a Színművészeti Egyetem hallgatói ma is bemutatták a Ferency-Nagy Boglárka írta és rendezte Egyisten című álomjátékot, este pedig a tűzzsonglőrök produkciójának tapsolhatott a Városház tér közönsége.
Fotó: Kiss László (ÖKK), Kerkay Zita, Lőrincz Miklós és SZKKK
fókusz, Székesfehérvári Királyi Napok
