Látványos csata helyszíne volt tegnap a Tóparti gimi: a középkori sakkszínház „figurái” Matuz János rendező fenti vezényszavaira vívták meg párbajaikat egymással az első olyan próbán, amely az összes szereplő részvételével zajlott.

Egy avatatlan szemlélő valószínűleg nem tudta volna eldönteni, hogy harcművészeti foglalkozásra érkezett vagy táncpróbára – nos, valójában mindkettő igaz, hiszen nemcsak a készülő középkori sakkszínházi előadás követ egy létező játszmát, de az egyes viadaloknak is pontos koreográfiája van, a mozgáspróbán ezt gyakorolták a Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium diákjai, a produkció szereplői.

A sakkszínházi előadásban az idei Koronázási szertartásjáték főszereplője, IV. Béla csap össze a mongolokkal: a sakktáblán a muhi csata elevenedik meg. A produkció premierje az Emlékhelyek napján, május 11-én lesz a Nemzeti Emlékhelyen, ezt további féltucat előadás követi majd augusztusban, a Koronázási Ünnepi Játékok idején a Városház téren.

A muhi csata a magyar történelem egyik jelentős csatája, egyben a tatárjárás legemlékezetesebb összecsapása volt. 1241. április 11–12-én Muhi mellett a mongolok döntő vereséget mértek IV. Béla király seregére. Bár a magyar sereg csatát vesztett, de igen érzékeny veszteséget okozott az ellenségnek is. A mongolok nem érték el kívánt céljukat, mert a csatában nem sikerült elfogniuk Béla magyar királyt és a vereség ellenére sem szűnt meg a magyarok ellenállása. A várakba bezárkózott csapatok sikeresen védtek meg több erősséget (köztük Székesfehérvárt is) az ostromok során.

Az előadás egy tízszer tíz méteres sakktáblán zajlik majd, a „figurák” nagyon közel lesznek egymáshoz, ezért is fontos a viadalok, az ütések pontos begyakorlása, nehogy sérülés történjen előadás közben. A történetben lesz egy főbíró, illetve a szemben álló két fél mozgását magyarázó két mesélő, a próba során ők is beálltak a fegyverforgatók közé, hogy átéljék mindazt, amiről majd mesélnek előadás közben.

Az ütések, vágások szakszerű bemutatásában a harcművészetekben jártas Kellner László volt Matuz János segítségére, ő a világos sereget erősíti Csák Ugrin szerepében

A fából készült fegyver, amellyel a diákok gyakoroltak, az úgynevezett másfélkezes kard mintájára készült. Ez egy gyors, hatékony, sokoldalú és elegáns középkori fegyver, amely halálos vágások, döfések és csapások kivitelezését tette lehetővé. Nevét onnan kapta, hogy hosszú markolatára két kézzel is rá lehetett fogni, de a fegyver elég könnyű volt ahhoz, hogy akár egy kézzel is lehessen forgatni. Egy kézzel általában a párbajok alkalmával használták, a másik kézzel a pajzsot tartották. Ez a sokoldalúság páratlan volt: több oktatóanyag állítja, hogy az ezzel való vívás adta meg az alapját sok más fegyverrel való harc elsajátításának, ideértve a lándzsát, a botot és a lándzsaszerű fegyvereket.

A diákok a rövid bemelegítés után megismerkedtek a helyes fegyverfogással, a lépésekkel és az ütésekkel, aztán közelharcra váltottak és rövid párbajokat vívtak egymással, míg az ellenfél a koreográfia szerint földre nem került.
 

fókusz, Koronázási szertartásjáték, Koronázási Ünnepi Játékok, Nemzeti Emlékhely, sakk