Textilszatyrok és gym bagek, a pólót újragondoló betonpecsételés és nyári, kerti égősor készítése műanyagflakonokból
A XXI. század nagy kihívásai közé tartozik a tömegesen gyártott ipari termékek hulladékkezelése. A világot behálózó nemzetközi kereskedelem a fogyasztásra épül, ám ez elképzelhetetlen a túlgyártás nélkül, az olcsó és rossz minőségű, az egyszer használatos műanyagok nélkül. Mára pontosan tudjuk, hogy ez mekkora pusztítást végez a Föld ökológiai állapotában. A szakemberek mellett művészek is évtizedek óta dolgoznak azon, hogy a túlfogyasztást lassítsák és felhívják a figyelmet a különböző anyagokban rejlő otthoni, kreatív lehetőségekre.
A design és a képzőművészet kéz a kézben teremti meg a lehetőségeket, a különböző kézműves és alkotó programokon, hogy mindenki megismerhesse és elsajátíthassa azokat a technikákat, amikkel a maga kis lépését megteheti a környezete érdekében.
Ha csak annyit teszünk, hogy nem használunk nylon zacskót, hanem helyette vászonzacskóba, vagy szatyorba vásárolunk, a megunt ruháinkat kreatívan újragondoljuk, netán saját motívumokkal díszítjük – ezzel máris új jelentést adva nekik –, sokat tehetünk jövőnkért. Ha nem tudjuk elkerülni a műanyag flakonok vásárlását, akkor igyekezzünk azokat utána praktikusan tovább használni.
Karai Györgyi formatervező, Szabó Eszter Ágnes képzőművész és Szilágyi Csilla üvegtervező művész Textil_Beton_Műanyag újrahasznosító workshopja ezekre a problémákra reflektál, és a közelgő nyári szezonra kínál megújulási lehetőséget a textil szatyrok és gym bag-ek, a póló újragondoló betonpecsételés, és a műanyagflakonokból készülő nyári, kerti égősor készítésével.
Szabó Eszter Ágnes
1997-ben diplomázott a Pécsi Tudomány Egyetem Rajz – Vizuális nevelés szakán, majd 1999-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékén. 2000–2001: MKE, Mesterképző; később: MKE, DLA tanulmányok. 1995-től a pécsi Közelítés Művészeti Egyesület alapító tagja. 1996-tól az FKSE tiszteletbeli tagja. 2000-ben megalapította a HINTS Institute for Public Art interdiszciplináris egyesületet, amelynek 2010-ig volt tagja. 2007-ben a Recycle Mission Hungary alapító tagja. 1999–2003: Food stylist-ként tevékenykedik. 2009-től kortárs művészeti kurátor az Iparművészeti Múzeumban. 1996–2001: Vizuális Kultúra és rajztanár a Pesti Barnabás Gimnáziumban. 2004-től 2006-ig a Magyar Iparművészeti Egyetem művésztanára volt, majd 2009-től 2012-ig az Iparművészeti Múzeum kortárs művészeti kurátora és a Kreatimm-Design elvitelre vásár szervező kurátora. 2008–2009: vizuális Kommunikáció kurzusokat tartott a BME Kommunikáció és Szociológia tanszékén. 1998-tól kezdve a nyilvános művészeti műfajokban, a képző-, és iparművészet határterületein alkot, számos hazai és nemzetközi kiállítás és workshop részvevője. 2004-ben indította Random Varroda című ökodesign programját, amivel 2013-ban a bécsi Design Fórum, RedesignAwards ’13. egyik díját nyerte. 2010-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem DLA képzésének hallgatója. 2013-tól az Implantátum, független művészeti intézmény társtulajdonosa.
Szilágyi Csilla
Ars poetica: Tárgyalkotó tervezőművész vagyok. Alkotómunkámat alapvetően a szépség kutatása, a hétköznapi életbe való integrálása határozza meg. Tanulmányaim során a létrehozott objektum és az azt körülvevő térre gyakorolt hatása érdekel. Meggyőződésem, hogy a spiritualitás fontos a bennünket körülvevő tárgyi valóság megtervezésekor, kivitelezésekor. Az alkotás folyamán speciális erőtérbe kerülünk, ennek a térnek a pozitív energiája tovább él az elkészült tárgyban. Storytelling tálaimon egy-egy ember személyes története jelenik meg. Nagyméretű festett labirintusaim meditációknak, belső monológoknak ad hátteret. Legutóbbi fényinstallációmmal egy szociális design projektben készült termékeket igyekeztem különleges megvilágításba helyezni. Külföldi utaim során számos közösségi műhelyben fordultam meg Amerikától Finnországig. Hazai műtermem a Meet Lab stúdióban van, ami szintén több területről érkező alkotó otthona.
