Nyomozós és kincskereső játék, dzsessz és fúvós koncert, mesejáték, táncház és fényvetítés, érdekes előadások és sportkiállítás, random varroda és „eat art” – sokszínű, izgalmas programmal várta a Múzeumok Éjszakája a fehérváriakat és a város vendégeit, akik között – ezt tapasztaltuk az utcákat járva – szép számmal akadtak külföldiek is.
Hogy ők mennyit értettek a tárlatvezetésekből, a mesejátékokból, azt nem tudhatjuk, de hogy a látnivalókat élvezték, az egészen bizonyos. A Városház téren például többen is pózoltak a veteránautók mellett, ami nem csoda: a sok munkával felújított és gonddal óvott járgányok nagy gyönyörűséget okoztak a Városház téren járóknak az idén is. A büszke tulajdonosok szívesen meséltek az autókról, a motorokról az érdeklődőknek. A retró buszjárat is igen népszerű volt, a beszélgetésekből kiderült: nem csak a gyerekek vágytak felülni a veterán Ikaruszra, gyakran apuka biztatta a családot, igyekezzenek, mert lekésik a járatot.
A Romkertben a Mátyás-emlékévhez kapcsolódó, leginkább gyerekeknek szánt programmal már délelőtt elkezdődtek az események, a Heper játszóház munkatársai sok érdekességgel készültek, aki ott volt, játszva tudhatott meg sokfélét az igazságosként elhíresült uralkodó koráról. Ahogy teltek az órák, úgy szaporodtak a városban a koronás fők, sok kisfiú és kislány távozott uralkodói fejdísszel a homlokán a Nemzeti Emlékhelyről, ahol taán a leghangosabb események zajlottak: déltől kezdve rendszeres időközönként óriási durranások hallatszottak az ágyú környékéről, amelynek következtében délutánra igencsak megsokasodtak a látogatók. Így aztán szépszámú nézősereg lehetett tanúja Mujkó meséinek a Pipó-toronynál, később pedig beállhattak a fáklyás-jelmezes felvonulásba is. A nap végén aztán a Romkert (ahogyan egyébként több más helyszín is) fénybe öltözött: a sok apró mécses különleges hangulatot varázsolt a király sírok közé.
Nagyon sokan járták szombat este a belváros utcáit, és volt is miért: a múzeumok, a levéltár annyi érdekességet, jó zenét, foglalkozást, előadást kínáltak, hogy komoly fejtörést okozott eldönteni, hova induljon az ember. A Budenz-házba például családi nyomozásra invitáltak a szervezők, amelynek során az Ybl-gyűjteménnyel ismerkedtek meg a résztvevők. Szülők, gyerekek közösen igyekeztek a rejtélyt megoldani, láthatóan nagy élvezettel. A Rendházban kincskeresésre buzdítottak, az Országzászló téren a néprajzi kiállítás tárgyaival kerültek közelebbi ismeretségbe azok, akik kíváncsiak voltak egy régvolt család történetére. Az Új Magyar Képtár az újrahasznosítás köré szervezte a programjait: random szatyorvarrodában röpke idő alatt klassz, „ilyencsakegyvan” szatyorral gazdagodott a betérő, amelynek egyik oldala maradék anyagból, a másik meg fehér vászonból készült. Utóbbi sem maradt üresen, betonpecsétek álltak ugyanis a szatyorvarrók rendelkezésére, meg festék, a kettőt felhasználva egyedi mintázatot kaptak a szatyrok. A gasztronómia iránt érdeklődőknek az „eat art” program kínált a szemnek és az ínynek is kellemes szórakozást, a képtár egyik termében készültek illatozó finomságok, amelyekből egy – a múzeum bejárásával megoldható – feladat teljesítése után kapott kóstolót a látogató. Az ételek is újrahasznosítással készültek: az édes gyümölcsös kosárkák alapjául például egy másik sütemény morzsái szolgáltak – mindenki megelégedésére!
Az Egyházmegyei Múzeumban alig fértek a látogatók, akik Závodszky Noémi színművész kalauzolásával kívánták megnézni az Föld és ég között című kiállítást, és hasonlóképpen nagyon sokan várták a vezetést a Városházán is. Kulcsárné Németh Mariann idegenvezető mellett itt maga a város polgármestere, Cser-Palkovics András mesélt az épület történetéről. A Díszteremben a képviselők helyén most a „nép” ült, a polgármester szobájában pedig a városvezető karosszékében készültek emlékezetes fotók a látogatókról. A Városháza udvara a Székesfehérvári Ifjúsági Fúvószenekar koncertjének köszönhetően telt meg zsúfolásig, a népszerű zenék mellett Falvay Miklós médiaművész vetítése teremtett különleges hangulatot. Zene szólt másutt is szombaton: a rendezvény kezdetét a helyőrségi zenekar koncertje jelentette, a Deák Képtár udvarán a kitűnő zenészek alkotta Oláh Dezső trió Bartók Román népi táncok című darabjára improvizált fantasztikusan, a Csónakázó-tó partján Burján Orsi és a Pálinkaálom zenekar várta a közönséget, a Rác utcai szerb ortodox templomban pedig igazi csemegeként a Szent Efrém Férfikart hallhatták, ők a Vox Mirabilis Kamarakórussal énekeltek együtt.
Ólomkatonaöntés az Alumíniumipari Múzeumban, egyéjszakás kaland műtárgyakkal az Országzászló téren, közös festés, játék a színekkel a Deákban – felsorolni is nehéz, mennyi mindent kínált a fehérvári belváros szombaton este a látogatóknak – és akkor még nem is beszéltünk a két vidéki helyszínről! A Katonai Emlékpark évek óta részese az összefogásnak, a körjáratos autóbuszt idén is sokan kihasználták, hogy ellátogassanak Pákozdra és részt vegyenek például az izgalmas éjszakai bagoly-túrán. Egészen új helyszín volt viszont a körjárattal ugyancsak megközelíthető szabadbattyáni Kula-torony, ahol fáklyás vezetések és török ételkülönlegességek csalogatták a vendégeket. A közösségi oldalon tett bejegyzésük arról tanúskodik, a szervezők maguk is meglepődtek, milyen sokan voltak kíváncsiak a toronyra – szám szerint 350 látogatót regisztráltak –, a gyerekek késő estig rajzolták a karagöz figurákat, nagy lelkesedéssel. Szóval abban biztosak lehetünk, hogy jövőre is lesz itt program – ahogyan persze az összes többi helyszínen is: a Múzeumok Éjszakája minden bizonnyal ezrek jövő évi naptárában szerepel már most is kihagyhatatlan programként.
Hajnal Csilla
Fotó: Molnár Artúr (ÖKK), Hajnal Csilla és Lőrincz Miklós
