Az Igazak című ünnepi darabbal emlékezett a város az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján. Az ötvenes évek komor hangulatát és a forradalmi napok eseményeit megidéző történetet Matuz János írta és állította színpadra nyolc fehérvári diák és a Megadance Székesfehérvári Táncszínház Egyesület tagjaival – a fiatalok előadását vastapssal köszönte meg a Városház tér ünneplő közönsége október 23-án.

„Kérem szépen, a házunkat lebombázták, akkor én most hova menjek? Hol fogok lakni…?” Bőröndben menekített életekkel indul a darab, amely hét fiatal sorsát kíséri végig a háború végétől a forradalom idejéig, a történetüket egy nyolcadik meséli el.

A fehérvári diákok saját korosztályukat játsszák a történetben: fiatal egyetemisták, középiskolások a darab hősei, akik 1956 októberében a forradalom résztvevői lesznek. Mérnöknek, fuvolaművésznek vagy épp focistának készültek, de hősökké váltak. Ők voltak azok, akik az iskolai aulákban gyülekeztek, akik zászlót bontottak az októberi forradalom első napjaiban, akik a barikádok tetején álltak, akik lőttek és akik meghaltak. „A forradalom olyan rendkívüli állapot, amelyben kizökken az idő, percek alatt végbemegy, amire máskor évek kellenek” – mondja a mesélő az elképzelt történet végén, amely néhány napba sűríti az októberi és novemberi eseményeket.

A darabot 2015-ben a Megyeháza dísztermében már láthatta egy szűkebb közönség: ez volt az a produkció, amely az ünnepi műsorokat más mederbe terelte Székesfehérváron. A történetet hat év után most újragondolt változatban, zenével, tánckarral, vizuális effektekkel látványossá tett formában állította színpadra Matuz János, a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ művészeti intendánsa.

Az előadás nyolc fiatal szereplője hat fehérvári intézményből jön: Bíró Mózes a Székesfehérvári SzC I. István Technikuma, Csengey Márton és Somos Gergő a Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola, Farkas Eszter a Ciszterci Szent István Gimnázium, Helmrich Márton és Török Laura a Vasvári Pál Gimnázium, Németh Dávid a Székesfehérvári SzC Széchenyi István Technikuma, Vágó Bendegúz pedig a Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium diákja. A színjátszók mellett a Megadance Székesfehérvári Táncszínház Egyesület tagjai idézték meg a kort Rovó Tamás látványos koreográfiáival.

A bemutatón egy ledfal is szolgálta a különleges látványvilágot: a videóinstallációk hol közvetlen, hol asszociatív összefüggésben voltak azzal, ami a színpadon történt. Matuz János a Kodolányi János Gimnázium drámatanárát, Bobory-Michna Boglárkát kérte fel a vizuális rendezésre, a technikai megvalósítás pedig egy másik kodolányis tanár, Szöllősi Dániel nevéhez fűződik – az installációkban Fehér László Kossuth-díjas festőművész alkotásait is felhasználták. A produkció zenei munkatársa, ahogyan már több hasonló előadásban, idén is Cserta Balázs volt.

Az 1956-os forradalom emléke előtt tisztelgő darab előtt Vargha Tamás, Székesfehérvár országgyűlési képviselője mondott ünnepi beszédet. A megemlékezés a Szent István-székesegyház ’56-os emlékkeresztjénél néma koszorúzással, tiszteletadással ért véget.

fókusz, Október 23.