A hónap végén 80. születésnapját ünneplő Győri László volt a Királykúti esték első idei vendége csütörtökön: az Éjszakai híd című verseskötetről a házigazda, Bakonyi István irodalomtörténész beszélgetett a költővel, aki tavaly decemberben egy friss prózakötettel is meglepte olvasóit – a versek mellett ebből is ízelítőt kapott a Királykút Emlékház földszinti termét megtöltő érdeklődő közönség. A versek közül többet megzenésítve is hallhattak a jelenlévők Cserta Gábor és Takács László értő előadásában.
Egy korábbi kötet címét idézte Bakonyi István bevezetőjében: A tisztaság akarása jó tíz évvel ezelőtt született, de a lényeg ma sem változott, a tisztaságvágy ma is megvan, ott van az Éjszakai híd verseinek világában. Ebből a szempontból is rokona Győri László a Kilencek köréhez tartozó kortársainak – emelte ki az irodalomtörténész, aki a könyvről írt elemzésében arról is szólt: nagy utat járt be a költő az 1968-as első kötet megjelenése óta. Az Éjszakai híd összegzés és számadás is egyben, a verseket közvetlenség, póztalanság, természetesség, a biztos mesterségbeli tudás jellemzi. Az érzelmek és az intellektuális elemek, a természeti és a társadalmi környezet együtt jelenik meg a szövegekben, amelyekben a költő folyamatos önvizsgálatot tart, szembenéz magával. Győri László versbeszédét a folytonosság vállalása, a váltás szándéka és az újítás ereje egyszerre jellemzi. Sokszínű líra az övé, nemcsak a témákat, de a formákat tekintve is. A nagyívű költemények mellett az apró, miniatűr remekeket is szellemesség, kulturáltság jellemzi – fogalmazott Bakonyi István a kötetről, amelynek versei közül hármat is megzenésített az alkalomra Cserta Gábor, aki Takács László kíséretében adta elő azokat.
Az est beszélgetős felében a hallgatóság megtudhatta: Győri László 12 évesen írt először verset, de hamar rájött, hogy amivel próbálkozott, azt József Attila már megírta. Budapesten jár egyetemre: a legjobb választás volt a könyvtár szak – mondta a költő, hiszen olyan csoporttársakkal találkozott – Bella István, Péntek Imre, Oláh János –, akikből barátok lettek, és akik biztatták, segítették az indulásnál. Nekik köszönhető, hogy a versei bekerültek a Kilencek által összeállított antológiába. Az is kiderült, hogy József Attila mellett Babits Mihály a nagy példakép, és bár ifjabb korában Adyt nem szerette, mostanában újraolvasva más értelmet nyertek az ő versei is.
A verseskötetek mellett Győri László prózát is ír. Bár korábban is érdekelte a műfaj, sokáig nem foglalkozott vele – fogalmazott, hetven felé közeledve jelent meg Kései éden című kötete, amelyben gyermekkoráról írt, és amely szép sikert aratott: fél éven át minden héten jelentek meg belőle részletek az ÉS-ben. Drámával is próbálkozott, egy színházi pályázat keltett fel a figyelmét: három jelenetet írt meg, ezek az Alföldben megjelentek, dicsérték is őket – mesélte Győri László, de ezen az úton nem ment tovább. Egy a jó barát, Péntek Imréről írt írásának címét idézve „sokszögű emberként” jellemezte magát a költő. A sokoldalúságot bizonyítja a tavaly decemberben megjelent legújabb prózakötet is: A kis ebihal, azaz egy újszülött nagypapa és egy újszülött unoka feljegyzései egy új világ, a nagyszülői lét szépségeit és kétségeit mutatják meg az olvasónak a Győri Lászlótól megszokott igényes, mégis könnyed, érthető nyelven. A Királykút vendégei a versek mellett ebből a kötetből is kaptak ízelítőt a költő tolmácsolásában csütörtökön este.
<iframe src=”https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Ffehervariprogram%2Fposts%2F2112600215555894&show_text=true&width=500″ width=”500″ height=”797″ style=”border:none;overflow:hidden” scrolling=”no” frameborder=”0″ allowfullscreen=”true” allow=”autoplay; clipboard-write; encrypted-media; picture-in-picture; web-share”></iframe>
