A végéhez érkezett a Siklósi Gyula Városismereti Vetélkedő 2022-es sorozata: a háromfordulós verseny döntőjében hat csapat mérkőzött meg egymással hétfőn este a Vörösmarty Színházban. A szórakoztató estén a diákok nemcsak a felkészülés során megszerzett tudásukat, hanem kreativitásukat is megmutatták a zsűrinek. Villámkérdések, középkori hangszerek felismerése, „Ki vagyok én?” és Keresd a hamisat! típusú feladványok mellett híres festmények „mögé” kreáltak történetet és élőképben rögzítették az újraalkotott művet – a sokféle feladat megoldása után a Vasvári Pál Gimnázium Aranyhulla néven versenyző csapata lett a győztes, az ő szalagjuk is felkerült a vetélkedő zászlajára.
A közönség hangos ovációja közepette vonult be a Vörösmarty Színház színpadára a hat csapat hétfőn este, hogy megmérkőzzön egymással a Siklósi Gyula Városismereti Vetélkedő döntőjében: a Vasvári Pál Gimnáziumból négy, a Kodolányi János Gimnáziumból és a SzSzC Bugát Pál Technikumból egy-egy hatfős alakulat jutott a fináléba. A diákokat az est házigazdájaként a színház művésze, Andrássy Máté mutatta be a zsűrinek és a nézőknek. Utóbbiak nem véletlenül „hangoltak” a bevonulásnál, később feladatuk is akadt: maguk is részesévé váltak a versenynek azokkal szurkolói koreográfiákkal, amelyekkel plusz pontokat szereztek a színpadon versengő társaiknak. A Vasvárit képviselő négy csapat miatt a döntő végére az ő „indulójukat” – „Édesanyám az a kérésem, vasváris mezt varrjon nékem” – már mindenki megtanulta, de óriási sikere volt az új-zélandi rögbisek meccsek előtti rituáléját idéző kórusnak, és dicséretet kapott a Kodolányi rímekbe szedett biztatása is.
Nyolc feladat várt a csapatokra a döntőben, amelyek megoldásához alapos történelmi tudásra és a diákok kreativitására egyaránt szükség volt. A villámkérdéseknél a gyorsaság számított, a „Ki vagyok én?” fordulóban minél kevesebb meghatározás alapján kellett felismerni egy-egy történelmi személyiséget, egy másik feladatban pedig a szövegben elrejtett hamis állításokat és a jó adatot megadni a pontokért. Kisebb riadalmat okoztak a színpadra „bezúduló” harcosok, akik persze egy feladvány „részeként” érkeztek: a versenyzők dolga volt megtalálni azokat az öltözékelemeket, amelyeknek nem sok köze van a középkorhoz. A diákok elég jó arányban szúrták ki többek között például a szemüveget, a karórát, a rózsaszín hajgumit vagy éppen a szintén középkoridegen farmernadrágot és a műanyag játékbaltát. Érdekes volt a zenei feladat is, Varró János népzenész a vetítővászon mögött árnyjátékosként játszott a különleges hangszereken, amelyeket a diákoknak fel kellett ismerniük.
A döntő felénél vetítették le azokat a kisfilmeket, amelyeket a csapatok előzetesen készítettek, ezekben saját magukat és kedvenc fehérvári helyüket mutatták be. A filmek között egészen jól sikerülteket is látott a közönség, a kedvenc helyek felvonultatása mellett az egyik csapat például humorral, de bátran kritizálta a helyi közlekedést és a „nemszeretemhely” archetípusát, a zsúfolt Piac teret, míg egy másik, a csak fiúkból álló Favágók remek rapszámot írt a filmjébe – zajos sikert aratva a nézőtéren ülő fiatalság körében.
Hasonlóan szórakoztató és a csapatok fantáziájának teret engedő feladat volt az ugyancsak előzetesen kiválasztott történelmi festmény „életre keltése”. Az egri nők című kép előtörténeteként például főzőversenyt láthatott a közönség, az ostrom azonban félbeszakította a „celebkedést”, a forró levesek a török nyakában kötött ki – legalábbis az Aura Dominae csapat szerint. A Vajk megkeresztelése című kép „újrahasznosításánál” kiderült, hogy hívták Árpád feleségét – tessenek az Árpád népe, hej sorra gondolni! –, és a „kend a Vajkrémet!” felszólítás is elhangzott egy ponton. Az élőképek mindegyike szellemes, ötletes, jól felépített volt, láthatóan jól szórakoztak a csapatok is – hát még a közönség.
A zsűri is jókat kacagott, miközben persze figyelt és értékelt: Reich Szabina, a Szent István Király Múzeum régésze, Rosta Helga, a Néprajzi Múzeum múzeumpedagógusa, Bartos György művészettörténész, műemléki kutató, Haraszti Zsigmond, a Szent István Király Múzeum múzeumpedagógusa és Kulcsár Mihály régész, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont igazgatója inkább volt vaj-, mint szőrös szívű, amikor például a kisfilmeket kellett pontozni.
A majd három órán át zajló döntő eredményhirdetése előtt Cser-Palkovics András polgármester köszönte meg a diákoknak a részvételt. Elmondta, nem is lehetne jobb formája a Székesfehérvár középkori történetét egész élete során kutató Siklósi Gyula professzor emléke előtti tisztelgésnek, mint egy ilyen vetélkedő. A zsűri képviseletében Haraszti Zsigmond úgy fogalmazott: jó szívvel távozhat mindenki, hiszen a csapatok a lexikális tudás mellett kreativitásból, bátorságból is jól vizsgáztak.
A pontok összesítése után kiderült: a képzeletbeli dobogóra három vasváris csapat állhatott fel. A harmadik helyen az MCCXII, a másodikon a Favágók, az első helyen pedig az Aranyhulla csapat végzett – ők ráadásul némi hátrányból indultak, hiszen betegség miatt csak öten voltak a döntő összecsapáson. A csapat tagjai: Varanka Fruzsina, Nagy Petra, Paál Zsófia, Gula Eszter, Füzes Nóra. Az első helyezett oklevelet, egy-egy bluetooth-os fülhallgatót és egy-egy FEZEN fesztiválbérletet vehetett át, valamint belépőt nyertek a Szentek és királyok című kiállításra és egy szabaduló szoba belépővel is gazdagodtak. A 2. és 3. helyezettek jutalma oklevél, a Szentek és királyok című kiállításra és a szabaduló szobába szóló belépő mellett könyv- és ajándékcsomag. A többi három csapat emléklapot és ajándékcsomagot kapott. A díjakat a Szent István Király Múzeum, a Fehérvár Fesztivál Kft., a Székesfehérvári Turisztikai Közhasznú Nonprofit Kft. és Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata ajánlotta fel. A polgármester a döntő végén bejelentette: a most átvett díjak mellé minden csapat osztálya 50-50 ezer forint jutalmat kap az iskolai alapítványokon keresztül.
Fotó: Lőrincz Miklós
fókusz, Siklósi Gyula Városismereti Vetélkedő
