Vasárnap este a Felsővárosi Közösségi Házban próbáltak az októberi forradalom évfordulójára készülő előadás szereplői: a színpadi mozgást, a mozdulatokat, a hangsúlyokat megbeszélve jelenetről jelenetre haladtak végig a darabon, amelyet idén idős fehérváriak visszaemlékezései tesznek minden eddiginél is személyesebbé. Az Emlékezők ünnepét egy hét múlva, október 23-án, vasárnap délelőtt 10 órakor láthatják az ünneplők a Városház téren.
A Felsővárosi Közösségi Ház színházteremben két fogas és néhány szék jelöli a színpad határait, a rendező a mozgásokat magyarázza a szereplőknek: jelenetről jelenetre haladva alakulnak a mozdulatok, a hangsúlyok, ki, melyik mondatnál hova fordul, hogy a szavak, mondatok még nagyobb erővel hassanak az előadásban. Az ötvenhatos október 23-a történéseit halljuk épp, a budapesti eseményekkel párhuzamosan futó fehérváriakét. Idén talán még az eddiginél is „otthonosabban” érezheti magát a város ünneplő közössége az októberi forradalom emléknapján, hiszen az Emlékezők ünnepe című darab szövegében egymás után sorjáznak az ismerős helyszínek nevei: a Hunyadi közgazdasági és az útépítő technikum (a mai Jáky), az István-terem, a Városház tér, a Zichy liget és a helyőrségi klub – a történelem érzékelhető, megfogható közelségbe kerül.
Nemcsak a helyszínek, de a személyek is ismerősek lehetnek: a párt gyűlölt helyi titkára, a szabaddá lett helyi sajtó mára legendássá vált újságírói és a Szabó-palota előtti véres sortűz áldozatainak neve mind megjelenik a darabban, amelybe idén idős fehérváriak visszaemlékezéseit is beépített az író-rendező. Matuz János,, a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ művészeti intendánsa sokórányi beszélgetést feldolgozva írta meg a darabot, amelynek bemutatóján bizonyosan sokan lesznek, akik ráismernek egy-egy jelenetben a maguk, vagy rokonuk, barátjuk, ismerősük történetére: a diákgyűlésekről, a mindenkit egybe forrasztó nagy, lelkesült tüntetésekről, a fehérvári véres szerdáról, a Finommechanika sztrájkjáról vagy a városra támadó, halált osztó szovjet tankokról.
A darabban két felnőtt és két diák színészt láthat a közönség: négy ember a tömegből, ők az elbeszélők, akik különböző szerepekben, egyik helyzetből a másikba átlépve mesélnek a 66 évvel ezelőtti napokról. Törsök Márta és Magony Imre mellett a tizedikes Csutorás Emma és a nyolcadikos Schneider-Zaj Ákos jeleníti meg azt a hangulatot, amit azokban a napokban mindenki átélhetett Fehérváron. A két diák most „játszva tanul”, az iskolában történelemből még nem jutottak el az 56-os forradalomig, az ünnepi darab szövegéből szereznek ismereteket, helyit is bőven. A próba szünetében Emmát faggatjuk, van-e náluk a családban, aki emlékszik még a fehérvári 56-ra. Kiderül, az ő nagymamája is lehetne egy az emlékezők közül, mert sokat mesél a középiskolás unoka számára már történelemnek számító napokról: a belvárosban lakott akkor, sok mindent átélt, látott, hallott, a szép emlékek mellett a lövések okozta félelem érzését is őrzi máig.
A színészek mellett Lórodi Luca lesz az, aki Tombor Tímea és Rovó Tamás koreográfiát eltáncolva kiegészíti, vagy éppen felerősíti a szöveg mondatait, a jelenetek keltette hangulatot. Az előadást egy erős zenei anyag és a ledfalra vetített képek, filmszkeccsek teszi teljessé. Az Emlékezők ünnepe című előadás október 23-án, vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődik a Városház téren.
Fotó: Lőrincz Miklós
