Megtelt a belváros szombaton, a Múzeumok Éjszakája idén is nagyon nagy siker volt, rengetegen jöttek-mentek egyik helyszínről a másikra, válogattak élvezettel a több mint száz program között. A kreatív alkotó foglalkozások, a nyomozós játékok, a tárlatvezetések, a kiállításokban való nézelődés, az előadások, a koncertek, a táncházak és a retrobuszos utazás tényleg minden korosztálynak adtak élményeket. Ráadásul minden látogató egy jótékony célú akció résztvevője is volt: a karszalagokért adományként gyűjtött összeget a szervezők ebben az évben is a háború elől Ukrajnából elmenekült gyerekek múzeumi programjaira ajánlották fel.
„Anyaaaa, maradjunk még!” „Ha most ide bemegyünk, akkor lemaradunk a másik képtárban a tárlatvezetésről.” „Ez itt most a vonósnégyes vagy Harcsa Veronika koncertje?” – ilyen és ehhez hasonló mondatokat többet is hallottunk szombaton a fehérvári belvárosban. Az idei Múzeumok Éjszakája sok izgalmas, érdekes programot kínált, aki nem tervezett előre, annak bizony fejtörést okozhatott, hova, merre is induljon.
Jó kiindulópont volt a Városház tér, ahol az autók, motorok iránt amúgy nem érdeklődők is ámulattal csodálták a gyönyörű amerikai Cadillac-et és a szovjet Volgát, találgatva, hogy manapság vajon hogyan és hol parkolhatna egy ilyen hosszú kocsival a tulajdonosa. Nagy sikert arattak a motorok, amelyekre fel is ülhettek egy-egy kép kedvéért a nézelődők. És ha már motorizáció: a retro- és panorámabuszos utazás idén is mágnesként vonzotta a látogatókat – a többséget a hosszas sorban állás sem riasztotta el, gyerekekkel pedig szinte lehetetlen volt feladni a várakozást.
A gyerekes családoknál az egyik biztos „látogatópont” volt a Hetedhét Játékmúzeum, ahova egészen késő estig folyamatosan jöttek a családok, de persze felnőttek is jártak sokan a „babaszobákban”, és a Réber-gyűjtemény rajzai között, nézelődés közben felemlegetve a gyerekkoruk játékait, a kedvenc meséket. Az itteni éjszakai tárlatvezetés az egyik személyes kedvencünk volt az idén: Kricsár Kamill, a Vörösmarty Színház művésze várta a közönséget, szubjektív benyomásait különleges formában osztotta meg a jelenlévőkkel. Krúdy Gyula stílusában írt saját történetét olvasta fel magával ragadóan, Szindbád szellemét idézve a Hetedhét falai közé, sok-sok utalással a Moskovszky-gyűjteményre. A Krúdy hőse természetesen postakocsin érkezett, a szövegben felbukkant a szépséges Georgina, Esztella és Alíz, a színházas szobában hallottunk a vándortündérekről, akik hosszú, kitartó tanulás után varázsszínművessé válhatnak, harmadik szobában pedig katonákról mesélt a színész, aki a vezetés végén – Antoine és Desiré alakját is a múzeumba varázsolva – Cseh Tamás Fehér babák című dalát énekelve köszönte meg a hallgatóság figyelmét.
Gyerekkel „kötelező” program volt az óriáskirályok előtti „audiencia” a színház előtt, ahol az egyik „kistestvér”, V. István is megjelent szép, új ruhában. Ő fel is vonult a Székesfehérvár Helyőrségi Zenekarral, az óriások a szél miatt csak helyben állva fogadták az alattvalókat.
Egy másik király, Mátyás korába „utaztak” a Nemzeti Emlékhelyen a kíváncsiak Balogh Bálint építőmester kalauzolása mellett: vele ismerhették meg a koronázóbazilika utolsó átépítésének történetét, sőt, maguk is megtapasztalhatták, hogyan is dolgoztak egykoron a székesegyház faragványait készítők. Jelentjük: a lelkes alkalmi díszítők „átmentek” a vizsgán, az előrajzolás után szép faragványok készültek, nem kis munkával.
A kreatív képzelet több helyen is kiteljesedhetett szombaton este/éjszaka a Szent István Király Múzeum helyszínein: a Rác utcai kiállítóhelyen a tűzzománc titkaival ismerkedhettek az érdeklődők, a Deák-gyűjteményben az éjszakai színeit rajzolták, festették meg sokan, nem csak gyerekek merültek el élvezettel az alkotásban az asztalok mellett. A Rendházban délután a Zöldszervezetek Országos Találkozójához kapcsolódó foglalkozásokat találtak az épületbe betérők, az Országzászló téren pedig a Halas István kiállításban kollázsokat készíthettek.
Itt, egy emelettel lejjebb, a Néprajzi Gyűjteményben nyomozásra hívták a látogatókat: a telefonos játék mindenkit „behúzott”, nagy ötlet volt, családok, csapatok keresték, kutatták a zilált elméjű Tikverő Alajos professzor nyomait, aki eltüntette a múzeum egy becses műtárgyát – és ezzel lehetőséget adott a nyomozóknak belemélyedni a megye néprajzi hagyományaiba.
Top program volt idén is a városházi körséta a polgármesterrel, és – hagyományosan – ebben az évben is izgalmas kiállítással lepte meg az érdeklődőket a Fejér Megyei Levéltár: a Beszélő dobozok című időszaki tárlaton az intézmény munkatársa, Kóger László gyűjteményének darabjai láthatók. Egészen a hőskorszakig, az 1920-as évekig visszanyúlik a kiállítás, a szerkezetek között technikatörténeti érdekességek is láthatók, érdemes végignézni mindet: szeptember 16-ig még látogatható a tárlat az épületben.
Nagyon sokan jártak az Óramúzeumban és a Fekete Sas Patikamúzeumban, amely önmagában is gyönyörű, és ilyen alkalmakkor mindig érdekes előadások is vonzzák az érdeklődőket. Kár, hogy akik a pici belső térből kiszorultak, alig hallották az izgalmas történeteket a régmúlt betegségeiről, és azokról a nem éppen kellemes gyógymódokról, amelyekkel a régvolt doktorok igyekeztek meggyógyítani a pácienseket.
Ahogyan minden évben, idén is sok és sokféle stílusú zene közül válogathatott a Múzeumok Éjszakáján a közönség, sőt táncolhatott is: az Országzászló téren a Kákics moldvai táncházában rophatták, az Egyházmegyei Múzeum udvarán pedig este tíztől a Galiba zenekar húzta a talpalaávalót. Ami pedig a koncerteket illeti: a Rendházban alternatív rockoncert, a Deák-gyűjtemény kertjében az Ávéd-Fenyvesi-Dés jazz trió improvizációi, a Museum Cafe udvarán két dj és a Zone12 koncertje várta a zenekedvelőket.
A Hetedhétben a Stringers Vonósnégyes művészeinek játéka, az Egyházmegyei udvarán pedig Harcsa Veronika és zenekara Kassák-estje adott emlékezetes élményt a hallgatóságnak. Ez utóbbiról illik tudni, hogy az énekesnő nagy Kassák-rajongó, már jó tíz éve is készített Kassák-feldolgozást, a szombat esti koncerten elhangzott verseket is ő válogatta ki – igen jó érzékkel. A dalszerű feldolgozások mellett sok kiváló improvizációt is hallottunk, és a reakciókból arra következtettünk: az est sokakban meghozta a kedvet a Kassákkal való szorosabb ismerkedésre.
Mindezek mellett egy fehérvári ősbemutatónak is részese lehetett a kuriózumok iránt fogékony közönség: a Rendházban stílusosan éjfélkor kezdődött az éppen száz évvel ezelőtt bemutatott Nosferatu című némafilm felújított kópiájának vetítése, amelyet élőzene kísért. Nem is akármilyen: a Vass Lajos Kamarakórus vállalkozott arra, hogy zenei aláfestést nyújtson a „borzalom szimfóniájához”. Huszonhét madrigál és két gregorián dallam: a 17. zsoltár és egy pestis elleni imádság adta az először Budapesten bemutatott mű zenei alapját, amelynek összeállítója Szabó Sipos Máté, aki az előadást vezényelte is. A késői óra ellenére az épület megtelt, és talán mindenki nevében mondhatjuk: a film látványa és a kísérő zene együttese tényleg borzongatóan jó, lenyűgöző élményt nyújtott.
Fotó: Kerkay Zita, Lőrincz Miklós, Simon Erika
