„Beköszöntött” a középkor Fehérváron: a Koronázási Ünnepi Játékok idén sem okoznak csalódást, ez már az első napon is látszott. A Városház téren pergőnyelvű kofák és rémhírkeltő semmirekellők szólítják le az arra járót, hol játszani, hol boszorkányt égetni csalogatnak; a boszik sikátorában kiderül, mit hoz a jövő, de útközben a renenszánsz szépségiparral is megismerkedhetünk, és hol itt, hol ott hallhatjuk a régizene együtteseket. Mesterek avatnak be titkaikba, gólyalábasok hajolnak le a kurtalábú közönséghez, a Zichy ligetben pedig mindent megtudhatunk arról, hogyan harcoltak eleink a középkorban, egészen addig, hogyan gyógyították a sebesüléseket az ispotályosok. Az Országzászló téren egész napon át fogadják az alattvalókat az óriáskirályok, a színpadon pedig jobbnál jobb műsorok várják a nézőket. Az estéket tűzzsonglőrök színezik varázslatossá – érdemes sokáig sétálgatni a belvárosban.

„Holnapra van még néhány helyünk a tíz órás boszorkányégetésre, nem érdekli?” – a középkori piacon ilyen és ehhez hasonló kérdések a nap bármely szakában meglephetik a gyanútlanul arra sétálót. Mindenféle alakok, ifjabb és korosabb korhelyek, léhűtők, perlekedő kofák és cserfes lányok „támadják meg” a látogatót, akik persze veszik a lapot, beválalják akár a hamuzást, hogy megmenekedjenek az ártó szellemektől. Lehet itt játszani, borsót, babot válogatni például vagy karikát dobálni, esteleg a száradó gatyák alatt bújkálni, de a csapszék pódium is nyitva áll a közönség előtt, esténként pedig Székesfehérvár és Estefán, azaz István király életéből ismerhetünk meg érdekes részleteket – a Szabad Színház sajátos stílusában – a Pannon mesékből.

Ha megszabadultunk a sokbeszédű piacosoktól, kicsit megpihenhetünk a reneszánsz korban Mare Temporis csapatának köszönhetően. A szépészet iránt érdeklődőknek kötelező a program: kiderül például, hogyan ápolták a testüket a 15. században, hogyan lett a hölgyek haja szőke, milyen krémeket használtak akoriban a fiatalság megőrzése érdekében? És ha már szépség: a történelmi öltözőben csodás ruhák között válogathat kicsi és nagy, akár az egész család beöltözhet – kell ennél jobb családi fotó az albumba?

És ha már család: sok olyan program van a három nap alatt, amelyben tényleg együtt szórakozhat kicsi és nagy. Az öltözködés egy, de ott vannak a mesterségek bemutatók a Fő utcán: pénteken nem egyszer láttuk, hogy apa, anya, gyerek egymás mellett próbálkozott lúdtollal írni vagy közösen verték a Szent István arcképével díszített érmét. Apa-fia közösen húzta a fűrészt a Hagyományőrző Faműveseknél, anya-lánya együtt font karkötőt, vágott, ragasztott fejdíszt, koronát, lovacskát a Varkocs-szobornál, királyfigurákat a Mesetérré változott Országzászló téren.

Ami nem véletlenül az egyik legkeresettebb helyszín volt már az első napon, hiszen a 23 óriásbáb – több gyereket is láttunk, aki végigszámolta, megvannak-e mind! – egész napon át várta a rajongókat, akik nemcsak fotóztak, de sokan közülük játszottak is az uralkodók között. Az Árpád-házi ágbogozó és Az Árpádok nyomában játék sokaknak szerzett örömöt – nagylányt is láttunk lelkesen matricát ragasztani a gyűjtőfüetbe!

A Meseteret persze másért is érdemes volt útba ejteni: pénteken délután Paár Julcsi mesélt-dalolt a színpadon. A Kerekerdőben jártunk, sok csillogó szemű gyerek követte Jancsi kalandjait a különös lények, fura alakok, ördögök és boszorkák között, míg végül haza nem érkezett és rá nem talált szépséges párjára. Az énekesnő és zenész, táncos társai nemcsak a gyerekeket nyűgözték le, a felnőttek is végig nagy figyelemmel követték a mese fonalát, ami után még egy jó hangulatú táncház is várt a közönségre.

Kis szünet után a Háromágú tölgyfa tündére – és vele Fabók Mancsi Bábszínháza érkezett a térre: a mese most is varázsolt, a gyerekek arca mindent elmond az élményről, nagy tapsot kapott az előadás.

A muzsika idén sem csak a színpadokon szólal meg, a régizene együttesek hol itt, hol ott jelennek meg a város terein. Bordó Sárkány, Keleti Szél, Sub Rosa, Musica Historica, Tabulatúra – a rendszeres „középkor járóknak” ismerősek a nevek, ahogyan a Pavane zászlóforgatóké is, akik idén táncos produkcióval is szórakoztatják a nagyérdeműt, és persze részt vesznek majd a fehérvári királyok menetében is augusztus 20-án az óriásbábok mellett.

A Fő utcán a gólyalábasokkal is találkozhattunk, a Félix, a táltosmadár kedvesen ismerkedett a járókelőkkel, különösen a gyerekekhez volt barátságos. Később a hosszúlábúak visszatértek, jót játszottak a gyerekekkel, akik a hosszú lába között bújócskáztak, és akik közül a bátrabbakat – bár ennek a szülők talán nem örültek annyira – meg is hintáztatták a levegőben. Bár a hagyományőrző csapatok és a „csaták” a Zichy ligetben zajlottak, azért a vitézek időnként a belvárosban is megjelentek, hogy tudassák: érdemes őket felkeresni sátraikban, sok érdekességgel szolgálhatnak a harcművészetekről.

A fehérvári íjászok például azt, hogy minden helyzetből célba találnak, a Borostyánkő harcosai meg azt, hogy néha a hangos kiáltás is meghátrálásra készteti az „ellenséget”: pénteken jól megijesztették a közönséget, amikor a bemutató végén „fenyegetően” feléjük indultak, aztán persze békésen mutogatták a fegyvereiket a kíváncsiaknak. A barantásoknál a vívás volt a sztár, bár néhányan az ostorpattogtatással is megpróbálkoztak. Az I. András Király Lovagrend ágyúja, puskája és annak elsütése kihagyhatatlan az igazán harcos kedvűeknek.

Idén újdonság a Szent László Vitézeinek jelenléte, akik ostromjátékot is hirdettek, sokan ki is vették a részüket a remek játékból. Újdonság az Ispotály is, ahova érdemes betérni, mert igazán sok érdekességet hallhat a látogató arról, milyen szerszámokkal, eszközökkel gyógyítottak a középkorban. Ispotályos Zoli, vagyis Cserveny Zoltán sokféle eszközt megmutaott pénteken az érdeklődőknek, a többségüket bizony állatok gyógyítására is használták – például a patakaparót, amellyel a sebeket tisztították sok száz évvel ezelőtt. Elhangzott, hogy a sebeket égetéssel zárták össze, és az is kiderült, hogy ezt a módszert – persze jócskán modernizálva persze, hiszen ma elektromos áramot alkalmaznak e célra – ma is használják. Mutatott fúrót, amelyet az ácsok, hordókészító használtak többek között –, de csontfúrásra is éppen megfelelő volt az egykori sebészeknek, a hentesektől „átvett” szerszámmal pedig összehúzták a széttört csontokat. Sok érdekességet lehet itt tanulni, érdemes benézni!

A Zichy ligetben idén is nagy kedvenc az akadálypálya, ahol a nagyobb gyerekek is szívesen küzdenek meg a lengedező zsákokkal, mert a végén a „lovaglás”, az a pár méter, amikor egy kötéllel áthúzza magát az ember a gerendán, nagyon jó buli. Ahogyan a Székesfehérvári Királyi Napok idején másutt is, itt is sok önkéntes segíti a rendezvényt, mosolyogva, lelkesen lökdösik a zsákokat és a szülők mellett ők is azonnal ugranak, ha a kis lovagjelöltek valamelyike esetleg megbillen az akadályok között.

A hétvégi három nap mindegyikének estéit fények ragyogják be: nemcsak a beprogramozott lámpák okán, hanem mert a Városház téren tűzzsonglőr csapatok varázsolnak különleges hangulatot produkcióikkal. Pénteken a Mare Temporis, majd a Lobbanáspont Tűzzsonglőr Csapat ejtette ámulatba a nézőket, szombaton este nyolckor az Aserdus, vasárnap pedig újra a Lobbanáspont tűzvarázslói lépnek a közönség elé – egy másik műsorral, szóval az sem fog csalódni, aki pénteken már látta a csapatot, aki pedig nem, annak kötelező a részvétel.

 

 

 

fókusz, Koronázási Ünnepi Játékok, Székesfehérvári Királyi Napok

---