Középkori hangulatba csöppenhettek szombaton a Belvárosba látogatók a Lovagok napján. Délután a II. Szent István Tornán idén is hagyományőrző, tapasztalt, profi bajvívók mérettették meg magukat a fehérváriak szeme láttára, és ki-ki a maga városrészéért is szurkolhatott. A nézők nemcsak egyedi ruházatokat és korhű fegyverzeteket láthattak, hanem éles, valódi küzdelmeket is.
A hagyományteremtő szándékkal, első ízben megrendezett Lovagok napján felelevenedtek az ország történelmi fővárosának középkori hagyományai. A szombati rendezvényen egész napos kézműves foglalkozásokkal várták a családokat, akik kipróbálhatták a középkori mesterségeket és a középkori játékokat is. A Szent István Király Múzeum Küllő és rozetta című múzeumpedagógiai foglalkozásán a középkori egyházi építészet egyik legizgalmasabb vívmányát, a rózsaablakot készíthették el a vállalkozó kedvűek a Nemzeti Emlékhelyen, ahol középkori társasjátékon is részt lehetett venni.
Volt interaktív harcművészeti bemutató is a Városház téren az Ars Ensis Egyesület jóvoltából, a Nemzeti Emlékhelyen pedig a Szent Imre Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda Szignum műhelye adta elő a Jelenetek Szent Imre herceg életéből című produkciót Matuz János rendezésében – az előadást az idei Fehérvári Diáknapokon arany minősítéssel ismerte el a zsűri.
A Lovagok napja a Viadalmenet című felvonulással folytatódott a Várkörúton, délután pedig bemutatkoztak a lovagok a Városház téren, majd megkezdődtek a II. Szent István Torna küzdelmei. A különböző városrészek lovagjai karddal és pajzzsal, egymást nem kímélve harcoltak a „ringben”. A lovagi torna előtt Pokrovenszki Krisztián, a Szent István Király Múzeum főigazgatója köszöntötte a versenyzőket és a nézőket, akik idén sem megrendezett küzdelmeket, hanem valódi, teljes erőbedobással küzdő versenyzőket láthattak. A lovagok a fülledt melegben több mint 30 kilós páncélban, középkori fegyverekkel harcoltak. A küzdelmek közül kiemelkedett a Feketehegy–Ráchegy párharc, Cseke András és Újvári Ádám szinte vérre menő, agresszív küzdelemmel vívta ki a nézők hangos elismerését. Ami a további városrészeket illeti, a Belvárost Tóth Tamás, a Búrtelepet Bányai Ádám, Felsővárost Soós Barnabás, Maroshegyet Varga Gábor, Öreghegyet Tompits Gergely, Palotavárost pedig Bús Astarott képviselte.
A buhurt nem hagyományőrzés és nem is egy látványos show-műsor, hanem modern sport. A hagyományőrzéssel szemben a buhurtnál a küzdelmen van a hangsúly, de a felszerelések itt is autentikusak: a sportolón lévő felszereléseknek egy korszakból, harminc éven belülről kell származniuk. De nem az autentikusság az elsődleges cél, hanem a páncélos full-kontakt küzdelem. Semmilyen koreográfia vagy előre begyakorolt mozdulatsor nincs benne: itt a harcosok tényleg megütik egymást. Az éles küzdelmek ezúttal is kivívták a közönség elismerését, a fehérváriak a Városház téren hangosan buzdították a lovagokat és ki-ki a maga városrészéért szoríthatott.
Szöveg: Gáspár Péter (ÖKK), fotó: Simon Erika (ÖKK) és Lőrincz Miklós
fókusz, Koronázási Ünnepi Játékok, Székesfehérvári Királyi Napok
