Megnyílt az Animóka tábor a Felsővárosi Alkotóházban: a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ (SZKKK) által szervezett művészeti táborban a klasszikus animációs filmek készítésének alapjaival ismerkedhetnek meg a 9–16 éves diákok. A Debreczeni Katalin grafikusművész által vezetett táborban a gyerekek tervezőként, rendezőként és operatőrként is kipróbálhatják magukat a hét során.
Lelkes gyerekcsapat szállta meg erre a hétre a Felsővárosi Alkotóházat: idén is itt táboroznak az animációs filmeket nemcsak nézni, hanem készíteni is vágyó gyerekek. Közülük többen is elárulták, hogy próbálkoztak már animációs filmet létrehozni telefonnal vagy épp számítógépes programmal – ebben a napközis táborban azonban a hagyományos filmkészítéssel ismerkedhetnek meg.
Az első órák az ismerkedéssel teltek – tudtuk meg Debreczeni Katalin grafikusművésztől, a tábor vezetőjétől. „A gyerekek bemutatkozó rajzokat készítettek magukról vagy a szívüknek kedves dolgokról, és a rajz alapján mindenki elmondta magáról azt, amit tudatni akar a többiekkel” – mondta az SZKKK Fürdő sori központjában működő Animono Animációsfilm-készítő Műhely vezetője, és azt is elárulta, hogy a résztvevők közül csak ketten ismerték egymást korábban.
A gyerekek hamar összebarátkoztak – főleg a fiúk találták meg azonnal a közös hangot egymással. „Nagyon kevés, mindössze három fiú van a csapatban – épp a napokban néztem meg néhány régebbi animonós filmet, és a stáblistában is látható volt, milyen sok fiú volt akkoriban” – mondta a táborvezető, aki segítővel, Hegedűs Hanna Léna grafikusművésszel és két volt anomonóssal, ma már a Soproni Egyetem hallgatóival, Rechner Veronikával és Rechner Rebekával fogja össze a lelkes csapatot.
Hétfő délelőtt az animációval kapcsolatos „előképzés” folyt: a gyerekek megtanulták, hogyan tudnak megmozgatni valamit. Nagyon népszerű a táborban a mozgatás klasszikus módja: ottjártunkkor épp ilyen 12 kockás, visszatérő mozgást ábrázoló rajzokat készítettek a gyerekek. Pattogó labda, vágtató ló, ugató kutya, sétáló ember, kosárba eső labda és hasonló témák szaporodnak a filmhez hasonlóan négyzetekre osztott papírszalagokon, amelyeket zoetrópba helyezve azonnal le is játszanak (A zoetróp egy olyan forgó hengerből álló eszköz, amelynek az oldalán keskeny függőleges bevágások vannak. A henger belső oldalára kerülnek egy mozgás különböző fázisainak rajzai – a néző a forgó henger bevágásain át a szemközti oldalon található képek gyors egymásutánját látja, ami megjeleníti a mozgást).
Az idei tábor témája a városi varázslények, ezzel kapcsolatban készülnek majd az animációs filmek, várhatóan három-négy is, hiszen a gyerekek csoportokban fognak dolgozni. Hétfő délután már ezeken a nemlétező varázslényeken, a történetek szereplőin gondolkodtak a gyerekek. „Holnap délelőtt helyszíneket keresünk, kitaláljuk, hol játszódjanak a mesék – a Rózsaligetbe, a Koronás Parkba és a Csónakázó-tó szigetére megyünk terepszemlére. Délutántól már tervezzük a háttereket és a mozgatható figurákat, csütörtöktől pedig indul a forgatás” – mondta a tábor további programjáról Debreczeni Katalin.
De nemcsak az animációs filmről szól a tábor: más kreatív dolgokat is rajzolnak a gyerekek, például papírszínházat és harmonika- vagy varázsképet, amelynél a cikcakkos alapra rajzolt képnél a néző más-más képet lát az egyik és a másik irányból. A tábor napirendjében a filmnézés „menüpont” is szerepel, ami természetesen klasszikus magyar animációs filmeket takar, hiszen aki ilyesmivel foglalatoskodik, nem árt tudnia, mit alkottak a nagy elődök akkor, amikor még nem számítógépes animációval készültek a filmek.
Fotó: Lőrincz Miklós
