Hetvenéves az Alba Regia Táncegyüttes. Díjnyertes koreográfiák, versenygyőztes táncosok, számtalan emlékezetes hazai és külföldi bemutató, no és a nemzetközi néptáncfesztivál páratlan sikere kísérte az elmúlt évtizedeket, és a jelenben is sorjáznak a büszkeségre okot adó események. Táncosok százai, az egykori és mostani tagok, rokonok és barátok számára leginkább talán mégis azt a jóleső, bizsergető érzést jelenti az együtteshez való tartozás, hogy általa egy nagy, összetartó közösség részesei lehetnek. A jubileumi évben számos alkalom ad lehetőséget a találkozásra egymással és a közönséggel is – a születésnap ürügyén Majoros Andorral és Majoros Róberttel beszélgettünk. 

A táncegyüttes két vezetője, Majoros Andor és öccse, Róbert a fent említett hetven évnek minimum a felét az Alba Regiában, de legalábbis annak előszobájában töltötték. Bandi azt meséli, negyven éve volt decemberben, hogy életében először járt próbán a Velinszky iskolában indított néptánccsoportban. Azért emlékszik ennyire, mert Mikulás nap volt éppen, és ő olyan lelkesen mutogatta szüleinek, milyen mozdulatokat, lépéseket tanult, hogy egészen elfeledkezett az ajándékról. Kovács József vezette a csoportot, az Alba egykori szólótáncosa „fertőzte meg” Bandit és kortársait a néptánc, a népzene szeretetével. Hatodikosként Vass Éva és Gazdag Béla hívta őket az Alba utánpótlásába, ahonnan komoly felvételi után Hahn-Kakas Istvánnal, Gálber Attilával, Angyal Ákossal, Gál Andrással együtt a felnőtt együttesbe kerültek 15 évesen. „Nagyon lelkesek voltunk: papírt gyűjtöttünk, és a hetven forintunkból megvettük az Élő népzene piros borítós nagylemezét, amit rongyosra hallgattunk. Mintha a második családunk lett volna az együttes, olyanok voltak körülöttünk akkor, akiktől emberségből, a műfaj iránti alázatból, tiszteletből rengeteget kaptunk. A mai napig ebből élünk, ezt őrizzük, öröklődik, mint a néphagyomány” – mondja Bandi, aki az agrárpálya helyett Botos József hívására kezdett tanítani a megyében több helyen, volt tánckarvezető, közben elvégezte a Táncművészeti Főiskolát – ahogyan Robi is –, ma pedig művészeti menedzserként dolgozik az együttesért.

Egy gyerekkori fotó a családi archívumból

A hat évvel fiatalabb Majoros testvér is az összetartó, jó kis csapatot említi meghatározó élményként, no meg az első versenyt, amikor egy nappal előbb derült ki, hogy egy helyett két táncot kell majd bemutatni, így aztán egész éjszaka gyakorolta azt a kónyi verbunkot, amivel végül nyert. Az együttest nagyon szerette, a középiskolás években azért a rockzene is csábította, de amikor elkezdett az abai művészeti iskolában tanítani, aztán koreográfiákat készíteni, végleg eldőlt: a néptánc lesz az élete. Amikor a jubileumi műsorról kérdezem, azt mondja, lehetetlen bemutatni hetven év tánctermését, de azért megpróbálják. Ahogyan tíz éve, most is arra törekszenek, hogy a különböző táncos generációkat megszólítva adjanak egy képet az elmúlt évtizedekről. Nemcsak azzal, hogy korábbi díjnyertes vagy nagy közönségsikert hozó darabokat mutatnak be, hanem azzal is, hogy meghívják az egykori, ma már aktívan nem táncoló tagokat az eseményekre, amelyeknek egyik legjelentősebb programja a táncvilágnapi gála lesz a Vörösmarty Színházban. „Nagyjából kétszáz emberrel vettük fel a kapcsolatot, ők a Múltidézők. Már meg is kapták a próbarendet, mindenki tudja, mit fog táncolni, minden vasárnap más-más koreográfia van soron. Nagy az izgalom, színpadra lépni mindig nagy élmény, de a legnagyobb öröm most is maga a próbafolyamat, amit a nézők nem is látnak, a találkozás, az, hogy mindent ott tudunk folytatni, ahol abbahagytuk: a táncot, a beszélgetést is.”

Az esten minden korosztály színpadra lép

A műsor kétrészes lesz, az első felében, amelyben a Tilinkó együttes kíséri majd a táncosokat, a 80–90-es évek emlékezetes koreográfiáiból válogattak. „Az egyiket, amit annak idején mi is utánpótlásként táncoltunk a mai utánpótlás, a Pulutyka-csoport mutatja be, egy Foltin Jolán készítette lánytáncot a nagy együttes fiatal lányai, Botos József Kitáncoltatás című, díjnyertes koreográfiáját pedig a felnőtt együttes adja elő.” A gálára az Alba egykori táncos-koreográfusainak munkáiból is készül egy összeállítás, ebben szerepelnek majd a Múltidézők. A műsor második része a 2000-es évek terméséből válogat, jellemzően régóta repertoáron szereplő, nagy sikerű koreográfiák ezek, amelyek szintén az Alba Regia „műhelyéből” valók. Ez is nagyon jellemző az együttesre egyébként – említi a művészeti vezető, kilencven százalékban saját alkotókkal dolgoznak, ez most a gálán is látható lesz. A második részben a Galiba zenekar játszik majd.

A jubileumi évben ismét megrendezik a Családban marad című programot a Táncházban, ahol lesz kiállítás sok régi képpel, talán könyvbemutató is, de főleg sok beszélgetés és tánc, és persze Királyi Napok is lesznek augusztusban. Év végére pedig egy budapesti bemutatót terveznek, hogy ország-világ láthassa: hetvenéves, de egyáltalán nem öreg még az Alba Regia Táncegyüttes.

Fotó: Járdány Bence és Turáni-Kerkay Zita

Alba Regia Táncegyüttes, Királyi Napok, Királyi Napok Nemzetközi Néptáncfesztivál, néptánc, Székesfehérvári Királyi Napok