Mitől jó egy beszéd? Hogyan lesz hiteles és érdekes? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresték a válaszokat – elméletben és gyakorlatban is – a Szóval győzni döntősei a hétfői mentornap első felében. A második felvonásban a hiteles kommunikáció volt a téma: érdekes, vicces pillanatokkal teli szituációs játékokban ismerkedtek a gesztusok, a mimika szerepével, a kimondott szavak és a megjelenés összhangjának fontosságával.
Politika, közélet, bíróság, nemzeti ünnep vagy éppen egy ballagás – az élet sok területén van szükség a hatásos beszédre, a retorika ismeretére. Milyen a jó szónok? – tette fel a kérdést Bakonyi István irodalomtörténész a döntősöknek, akik közösen gyűjtötték össze a szempontokat. A jól hallható, jól érthető tiszta beszéd mellett fontos a magabiztosság, a témában való jártasság, hiszen anélkül nem tudunk érvelni – sorolták a diákok. Fontos a személyiség, hogy a szónoknak legyen kisugárzása, amivel magára vonja a hallgatói figyelmét – és persze fenn is kell azt tartania. Például egy váratlan fordulattal, egy humoros megjegyzéssel, hasonlatokkal, akár egy jó idézettel, a hangsúly, a nyomaték, a hangerő változtatásával vagy éppen a szünet alkalmazásával.
Az elméleti ismereteket mindjárt alkalmazhatták is, hiszen beszédet kellett írniuk – méghozzá március 15-ére. Több érdekes, kis csiszolás után akár az iskolai ünnepségen is bátran előadható szöveget hallottunk az egészen formabontótól a hagyományosabb, mégis fiatalos, ünnepélyes beszédig – több diáktól igazán nagyon jó előadásban: a szépen formált mondatokat gesztusokkal kísérve, folyamatosan kapcsolatot tartva a hallgatósággal. A döntősök egymást is értékelték egy-egy megszólalás után, felhívták a figyelmet a hibákra, de dicsértek is, ha volt mit.
Kis szusszanás, rövid szünet után Ignácz Adrienn pszichológus érkezett a Moskovszky-terembe – rágógumival a szájában, telefonnal a kezében, köszönés nélkül lépett a diákok elé, majd írni kezdett egy táblára. A pár perces hökkent csönd után persze a döntősök magyarázatot kaptak a furcsa belépőre. „Az első benyomást nehéz felülírni, de azon leszek, hogy a tréning végére sikerüljön” – mondta mosolyogva pszichológus, aki ezen a módon demonstrálta – sikerrel –, mennyire fontos a viselkedés a kommunikáció folyamatában.
Akkor lehetünk hitelesek, ha a megjelenés, a viselkedés, és az, amit el akarunk mondani, összhangban vannak egymással – hangsúlyozta, majd arra kérte a diákokat, mutatkozzanak be. No persze nem hagyományos módon, hanem egymás bőrébe bújva tették ezt a döntősök. Néhány perces ismerkedés után a párokba rendeződött diákok a másik szerepében, annak gesztusait is utánozva igyekeztek minél több mindent elmondani a társaságnak. A gyakorlat végén megállapították, nem is olyan könnyű odafigyelni a másikra. A játék akár tükröt is mutathat, hiszen ha a társunk jó megfigyelő, tőle viszontláthatjuk azokat a gesztusokat, amelyeket magunkon már észre sem veszünk – hangzott el.
Egy másik gyakorlatban ismét szerepjáték volt a feladat, de egyúttal a különböző stílusokban is kipróbálhatták magukat a diákok. Például egy táplálkozástudománnyal foglalkozó szakember szerepében, aki affektálva magyaráz a közönségnek az eredményeiről, vagy diákként, aki gyerekes stílusban próbálja meggyőzni egy iskolai nyílt nap látogatóit arról, hogy csakis náluk érdemes tanulni. Volt, akinek az idős hölgy alakja jutott: az egyikük pökhendi stílusban, a másikuk filozofálva igyekezett beszélni arról, milyen az idősek szerepe a társadalomban. Ez a gyakorlat nagyon jó hangulatúra sikeredett, a diákok maguk is ezt fogalmazták meg a tréning végén: vicces volt, érdekes, „sikerült az első benyomást felülírni” – nyugtatták meg az előadót.
