Az idei gorsiumi színházi produkció, a Dionüszosz visszavág a tavalyi Békétlenek című alvilági komédia történetét folytatja. Ebben a darabban is fontos szerepet kap a zene, amelyet idén is Ferenczy-Nagy Bogi, a 2017-es Fehérvár Hangja és Hámori János trombitaművész jegyez, és a Székesfehérvári Ifjúsági Fúvószenekar játszik élőben.

„Ezt még megbánjátok! Lesz még folytatás! Dionüszosz visszavág!” – búcsúzott a tavalyi Floralián Dionüszosz a nézőktől és az alvilági komédia többi szereplőjétől. Nos, az Alvilágban pórul járt Dionüszosz idén valóban visszatér az Olümposzra, hogy nemes bosszút készítsen elő elszenvedett sérelmeiért. A sok zenével fűszerezett darabot Matuz János írta, a főszerepekben Keller János, Kelemen István, Törsök Márta, Szabó Miklós Bence, Kovács Máté, Nyári Ádám, Darkó Dániel, Körmendi Kristóf, Badi Rebeka, Jenei Márton és Ferenczy-Nagy Bogi látható.

A fordulatos történetet erősítő dalokat Ferenczy-Nagy Bogi, a Székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium diákja, a legutóbbi Fehérvár Hangja zenei tehetségkutató nyertese írta, aki énekesként és színjátszóként is közreműködik a produkcióban, a darab további zenéit pedig Hámori János szerezte, és ő végezte a hangszerelést is. Velük beszélgettünk az „antikolt komédia” próbáinak megkezdése után.

Ferenczy-Nagy Bogi: – A tavaly bevált módszert követtük: én írtam a dalok szövegét és zenei alapjait, majd ezeket Hámori János öntötte végleges formába. Úgy érzem, a zene befogadhatóbb lesz, mint tavaly volt, a dalok pedig meghatározzák az egész produkció zeneiségét. A dalszövegek kevésbé rugaszkodnak el a darabtól, inkább kiegészítik a cselekményt.

Hámori János: – Idén egy kicsit populárisabb lesz a zene, legalábbis a kísérete, hiszen Boginak saját stílusa van, amihez igazodunk. A tavalyi koncepció a „pokoli sramli” volt, amit Matuz János rendező, a darab írója a „kusturicás” jelzővel is illetett, most egy kicsit elmozdulunk a pop-rock felé. A zenekar kettéoszlik, a csapat egy része vándorol majd. A Székesfehérvári Ifjúsági Fúvószenekarnak pár éve már létezik a „marching band” formációja is, ezt lehet látni-hallani például a Fehérvár Enthroners meccsein. Ez azt jelenti, hogy a zenekar nem félkörívben ül le játszani, hanem több zenész mozogni fog a színpadon, illetve a nézők között.

FNB: – Ez az újítás a dalokban is több szabadságot ad. Tavaly volt olyan problémánk, hogy a dalszöveg túl „szapora” volt, és a zenekar és az énekes közötti nagy távolság miatt elkéstünk egymástól. Az, hogy a zenészek szó szerint is „kísérik” az énekeseket, mindnyájunk dolgát megkönnyíti, nem kellett a szövegekkel alkalmazkodni a távolsághoz.

HJ: – A gorsiumi színházban óriási távolságok vannak, Matuz János pedig elég szabadon rendez: a színészeket, énekeseket több esetben is felviszi nem csak a nézőtérre, de a nézők mögé is, ami akár 100–150 méteres távolságot is jelent a zenekartól, és ebből akár egyharmad másodpercnyi késés is lehetne a zenekar és az énekesek között.

FNB: – Ebben a darabban ugyanis már nem csak egyedül fogok énekelni: lesz duettem a Dionüszoszt játszó Keller Jánossal, ami erősen musicales dal lesz, a darab történetébe ágyazva, és a többi színjátszóval közösen is fogunk énekelni. Már tavaly is sokan szerették volna előadás után hazavinni a darab zenéjét, és ez idén talán meg is valósul. A dalokat nem cédén tervezzük megjelentetni, hiszen ez ma már nem túl divatos hanghordozó, inkább internetes terjesztésre gondoltunk.

Floralia, Gorsium