Tanár, pénzügyi szakember, pilóta, sportpszichológus vagy épp a Magyar Nemzeti Filmalap feje – a Szóval győzni kommunikációs bajnokság szerdai mentornapján a diákok egy nem is olyan távoli jövőbe képzelhették magukat Bakonyi István ál-állásinterjúinak segítségével, Ignácz Adrienn pszichológus pedig olyan interaktív játékokkal készült a tréningre, amelyekben azt is megtanulhatták, hogyan tudnak értő hallgatók lenni egy szituációban.

A diákoktól még néhány évnyi távolságban levő szituációt, az állásinterjút választotta a szerdai mentornap témájának Bakonyi István, aki a foglalkozás elején azt hangsúlyozta: sose felejtsék el, milyen fontos az első benyomás egy ilyen helyzetben. A „jelöltek” ennek megfelelően kellő komolysággal érkeztek a meghallgatásra, amelyen azonban egyáltalán nem megszeppent munkakeresőket hallhattunk. Bár a kérdező időnként kényes kérdéseket is feltett, a fiatalokat nem sikerült zavarba hozni, a váratlan megjegyzésekre is okosan, jól reagáltak. Volt, aki politikusnak jelentkezett és az oxigén megadóztatásában látott lehetőséget az államkassza gazdagítására, egy másik fiatalember a pilóta állásra jelentkezve magabiztosan állította önmagáról, hogy nála jobbat nem találni a piacon.

A humorral is fűszerezett interjúk mellett komoly témák is előkerültek, az egyik „álláskereső” például az őszinteségről fejtette ki a véleményét: nem mindig kifizetődő kimondani az igazságot, néha jobb hallgatni – fogalmazott. Bakonyi István a tréning végén úgy összegzett, az előző és a mostani tréningen tapasztaltak alapján is úgy látja, a döntősök mindegyikében vannak olyan értékek, amelyek bárkit győztessé tehetnek, a pillanatnyi forma dönti majd el, ki lesz az első a sok tehetséges diák közül.

A foglalkozás második felében Ignácz Adrienn az előző tréningről elmaradt játékokkal várta a fiatalokat. Az interaktív gyakorlatokkal különféle szituációkban próbálhatták ki magukat a döntősök, de a pszichológus most – abból is kiindulva, hogy többen segítő szakmák felé indulnának a jövőben – olyanokat hozott, amelyek abban segítenek, hogyan lehet valaki egy kommunikációs szituációban értő, empatikus hallgató fél.

Az előző foglalkozáson megkezdett kongruens (hiteles) kommunikáció témáját folytatva ezúttal az inkongruens (nem hiteles) kommunikáció is napirendre került: a páros feladatok során a fiatalok megpróbálták a mondandójukat úgy előadni, hogy testbeszédük, hanghordozásuk, egész metakommunikációjuk annak ellenkezőjéről „beszéljen”, majd közösen kielemezték ezeket a szituációkat.

A fiatalok számára az utolsó kommunikációs játék, a stílusgyakorlat tetszett a legjobban: itt kisebb csoportokban kellett előadást tartaniuk egy témában, úgy, hogy a csoport minden tagja más stílusban folytatta a megkezdett előadást – tudományosan, tényszerűen, irodalmi stílusban, laza baráti hangnemben vagy épp apatikusan. A szerepváltásokat gumikacsa csipogása jelezte: a kis játékállat nagy tetszést aratott, így nem csoda, hogy a nap végén a pszichológus által feltett „Mit visztek magatokkal a mai délutánról?” kérdésre válaszul azonnal az „Én a kacsát szeretném…” válasz született.

Bár a hivatalos felkészítők ezzel a foglalkozással véget értek, a döntősök napokon belül újra találkoznak egymással: az összejövetelek során remek, összetartó baráti társaság kovácsolódott össze, és már szinte mindegy, ki lesz a bajnokság győztese, mind a tizenkét fiatal bajnoknak érezheti magát.

Fotó: Igari Balázs és Lőrincz Miklós

fókusz, szóval győzni