Három nap a középkorban – a hagyományos szlogen jól összefoglalja, mit is jelent, ha valaki részese lesz a Koronázási Ünnepi Játékok programjának. Lovagi torna és hagyományőrző bemutató, boszorkányok és jósok, mutatványosok és zenészek, vásári komédia és történelmi ismeretterjesztés, kézműves foglalkozások és sok-sok játék – csak szemezgetni tudunk az idei kínálatból.
És akkor itt elértünk a kezdetekig – Géza fejedelem és Sarolt fejedelemasszony óriásbábja előtt hangzott el a mondat a Koronázási Ünnepi Játékok valamelyik napján az Árpád-ház nagyjaival ismerkedő család egyik hölgytagjától. Hogy mikor is pontosan, nehéz lenne felidézni. Annyi biztos, hogy a három középkori nap alatt akárhova is ment a Fehérváron járó vendég, nem volt olyan hely, ahol ne lelt volna valami érdekességre. Hol zenéltek az utcasarkon (a mi személyes kedvenceink a Kurul dobosok, de persze a többieket is szerettük), hol gólyalábas vásári komédiába csöppent az ember, hol meg valamelyik hagyományőrző csoport lepte meg egy jó kis üldözéssel a belváros népét. És akkor még nem beszéltünk a Városház tér egész napos piaci forgatagáról, ahol időnként ugyan vizet is kapott a meglepett járókelő a nyakába, de mindig volt látnivaló, ha más nem, akkor az egyszerű „középkori hétköznapok” világa a Szabad Színház népével: asszonyok vitája, kocsmabeli iszogatás, gyerekek hancúrozása, a „bolhaemberek” pattogása a kockaköveken. No és a jósok sikátora!! Ha délelőtt még nem is, de a délután bármely szakában jártunk arra, mindig tömve volt a kis utcácska: ki a hörcsögöktől, ki a bájos bosziktól remélte, hogy kedvező, gazdag és boldog jövendőt mondanak neki. Még mondja valaki, hogy nem vagyunk babonásak!
A három nap alatt a legtöbbször persze IV. Béla „jött szembe” a Fehérváron sétáló-nézelődő, programokat élvező vendéggel. Ami persze érthető, hiszen az idei Koronázási Ünnepi Játékok a „második honalapító” személye köré szerveződtek: láthattuk őt először is óriásbáb formájában – vele és lányával, Szent Margittal lett a királyi család idén már 21 tagú. Életével, uralkodásának fontos fordulópontjaival ciszter templom és a rendház falán, a mozgó történelmi képregényben is találkozhattunk.
Az évek óta visszajáró vendégek számíthattak arra is, hogy Jobku és Dzsevu akrobatikus történelemórájának is ő lesz a főszereplője. Nem is tévedtek, bár meglepetést azért hozott az előadás. A duó trióvá alakult az idén – Jobku (Egger Géza) és Dzsevu (Lábodi Ádám) mellett idén a harmadik testvér, Trinculo (Porogi Ádám) is csatlakozott a nyomozáshoz, amelyben a zseniális tagok azt igyekeztek kideríteni: vajon miért is vonultak ki a tatárok Magyarországról? Az Országzászló, azaz a Bábosok terén ez az előadás mindhárom alkalommal telt házat hozott – nem véletlenül persze. Az előadás humora utánozhatatlan, a történetszövés eredeti, a kikapcsolódás garantált. Ráadásul a legjobb értelembe vett ismeretterjesztésnek is eleget tesz a produkció, amelyet – tapasztalatból állíthatjuk – gyerek és felnőtt egyformán tud élvezni. A tanórányi darab könnyed formában mesélt arról, amit mindhárom estén komoly formában a Koronázási szertartásjátékban láthatott a közönség – méghozzá éppen Lábodi Ádám főszereplésével (mellesleg ezt a tényt is nagyszerűen fogalmazta bele a játékba a trió).
A IV. Béla koráról szerzett ismeretekhez minden bizonnyal nagyban hozzájárul a Városház téren előadott óriás sakk előadás is – a Matuz János megálmodta darabban a muhi csatát játszották el a tópartis diákok, akikre sokan voltak kíváncsiak, pedig nemcsak a játszók, de a nézők is megizzadtak a napon. Sajnos a világos, azaz a magyar sereg – a történelmi tények okán – egyszer sem győzhetett, de abban biztosak vagyunk, hogy akik látták a játszmát, mind nyertesek. A „második honalapítót” a Szabad Színház is megidézte, Szabó Magda Béla király című darabját is sokan látták a Rendház udvarán – másnap meg a Városház téren, mert persze, hogy a Pannon mesékben is felbukkant a király Sherlock Holmes és hű társa, Watson doktor társaságában. A király bekerült az Ágbogozóba is, amit idén sok kézben láttunk – például az írás elején is említett család tagjainak kezében is: fültanúi voltunk, amint a gyerekek lelkesen mesélték a szülőknek, mit olvastak a bábokról a leírásban.
A rengeteg program között pihenésképpen a kézműves sátrakban, a játékok mellett állhattak meg a belvárosban járók, vagy éppen az öltözősátornál, ahol pár perc alatt királylánnyá, hercegnővé, lovaggá vagy csuhás baráttá alakulhatott bárki. A Zichy ligetben a hagyományőrző csoportok bemutatóin kívül személyes beszélgetésekben is lehetett kérdezni kardról, íjról, nyílról, páncélról és bárdról, no meg arról, mitől is jó egy ilyen csapat tagjának lenni. Több ilyen beszélgetést is hallottunk, és úgy véljük: lesz utánpótlás minden csoportban! Lovagnak lenni ugyanis menő – ezt most rengeteg gyerek megtapasztalhatta, köszönhetően annak a látványnak is szép, majd’ harminc méteres építménynek, ahol a kis- és nagyobb jelöltek lovagi tornán próbálhatták ki magukat. Volt, akinek a kereskedelmi tévékben látott Ninja Warrior műsor jutott eszébe, látva a keskeny gerenda fölött lengő zsákokat – az biztos, hogy az apró lovagok és lovagnők ügyesen egyensúlyozva, egyszer kúszva, másszor mászva, négykézláb vagy erős koncentrálás közben ide-oda ugrálva kerülték ki az akadályokat. Jó móka volt, ez biztos, csak mosolygós arcokat láttunk itt. Kicsit arrébb meg néha aggódó pillantásokat – a vásári komédiások világát idéző Függőleges mesék „színpadán”, azaz a korlátra erősített szalagokon persze magabiztosan mozogtak a játszók, Molnár Hajnalka és tehetséges növendékei. A Varázsló meséje is újdonság volt idén, sokan állták körbe és csodálták meg a „levegő lányait” minden alkalommal, nem kis részben a szép hangú mesélő, Borbély Erika előadásának köszönhetően is. Esténként a produkció még különlegesebb lett, a tűzzel is játszottak a magasban. Király volt – mondhatjuk ezt is a szintén a sokaságban hallott megfogalmazással. Az volt, ahogyan mind a három nap is.
Fotó: Molnár Artúr (ÖKK), Simon Erika (ÖKK), Pintér Ádám, Igari Balázs és Lőrincz Miklós
fókusz, Koronázási Ünnepi Játékok, Székesfehérvári Királyi Napok
