A második sakk „csatára” készül Matuz János, a Fehérvári Programszervező Kft. művészeti intendánsa, aki idén a Székesfehérvári SzC I. István Szakgimnáziumának diákjaiból válogatta össze „seregeit”: ebben az évben az 1278-as morvamezei ütközet történetét mesélik el a közreműködők a száz négyzetméteres táblán. Az első bemutató május 9-én lesz a Nemzeti Emlékhelyen. Az élő sakk előadás író-rendezője szerdán találkozott a játékosokkal, kiosztotta a szerepeket és mindjárt egy kis tréninget is tartott az iskola tornatermében.
„Volna-e kedve csatázni?” – hívta fel az intézmény igazgató asszonyát még tavaly augusztusban Matuz János, mire az volt a válasz: a diákoktól függ. Szerencsére igent mondtatok – köszönte meg már előre a tornateremben összegyűlt csapatnak az együttműködést az író-rendező, aki szokásosan magával ragadó stílusban előbb az élő sakk hagyományairól mesélt a diákoknak, aztán pedig rövid történelemórát is tartott. A morvamezei vagy dürnkruti csatát 1278. augusztus 26-án vívták meg II. Ottokár cseh király és I. Rudolf német uralkodó seregei a magyar IV. (Kun) László hathatós támogatásával. Az ütközetben Rudolf diadalmaskodott, ezzel megalapozva az addig jelentéktelen uralkodó család, a Habsburgok későbbi európai befolyását.
A leírásból mindjárt adódik is az első probléma: hogyan is jelenhet meg a három király, amikor a sakkjátszmában csak kettő van? A rendező elmesélte, hogy Kun Lászlónak, akit Rásky Gergő jelenít meg a játékban, írt egy nagyobb szerepet: ő egyes szám első személyben beszélve, a táblán kívülről, egy kisebb emelvényről „közvetíti” majd a történéseket. A többi mesélő szerepében Csegezi Csongort (Kézai Simon), Bíró Mózest (Saumburki Brúnó) láthatjuk; Rudolf német királyt Déri Máté, Ottokár cseh királyt Hamburger Nikander jeleníti meg az először május 9-én, az Emlékhelyen napján látható előadásban.
A szerdai találkozáson mindenki megtudta, milyen figura lesz a sakktáblán, némelyek azonnal eligazítást is kaptak. „Te az ütközet első harminc másodperce után elesel” – közölte a rendező nemes egyszerűséggel az egyik lánnyal, egy másiknak pedig azt mondta, ő végigállja majd az előadást, a végén viszont „elviszi a show-t”, hiszen egyetlen lépésben mattot ad a sötét, azaz a cseh királynak. „Akinek a neve vastagon van szedve, azok élik túl a csatát” – tette még hozzá Matuz János, mire a diákok bőszen nézegetni kezdték a névsort. Félni persze nem kell, a fehérvári élő sakk természetesen nem vérre megy, de azért nem árt odafigyelni – figyelmeztette a világos és sötét „figurákat”, hiszen azért a fakarddal is lehet jó nagyot ütni. Hogy megérezzék, mire is számíthatnak a hamarosan kezdődő próbák idején, a rendező egy rögtönzött tréningen megmutatott néhány mozdulatot a diákoknak. Karddal és szabad kézzel is „egymásnak estek” a seregek – úgy tűnt, nincs ellenükre az ilyesfajta játék. Ami persze csak most tűnik játéknak: komoly odafigyelést igényel megtanulni a mozgásokat, és azt, hogy azokat aztán nagyon precízen, másodpercre pontosan mutassák be a zenére.
A páros csaták koreográfiájának betanulásával kezdődnek a próbák hamarosan, no meg a szövegtanulással a beszélő szereplőknek. A májusi első előadás előtt egy héttel már mindenkinek tudnia kell, mikor, hova lép, kivel vív csatát. Az első bemutató után, ahogyan tavaly, augusztusban a Koronázási Ünnepi Játékok idején naponta két előadást tartanak, akkor már a Városház téren, az emlékharang előtt felállított színpadon – hangzott el a találkozón.
fókusz, Nemzeti Emlékhely, sakkszínház
