Az óriásbábok – lelkes és napról napra gyarapodó kíséretükkel – csütörtökön ismét végigvonultak a belvároson, a kikiáltó megint kitett magáért, hangját nem kímélve mutatta be az „alattvalóknak” a királyi felségeket, „akiket” a Városház téren muzsikusok fogadtak: a Székesfehérvári Ifjúsági Fúvószenekar filmzenéket és a könnyűzene klasszikusainak dalait játszotta – óriási sikerrel.

Szent László, Könyves Kálmán, Álmos herceg, II. (Vak) Béla, III. Béla, Antochiai Anna, II. András és IV. Béla – a menetben ők vonultak végig a Fő utcán csütörtökön kora este. Az óriások mágnesként vonzzák a közönséget, ahol megjelennek, percek alatt tömeg gyűlik köréjük, ha elindulnak, az engedelmes „nép” kíséretül szegődik, és közben százával készülnek a fotók, a videók. Volt, aki a testi épségét is kockáztatva, felszegett fejjel, a lába elé sem nézve haladt az uralkodókkal, más időnként előresietve kereste a legjobb pozíciót, hogy  „levadássza” az összes óriásfigurát.

A teraszokon üldögélők közül is többen letették a poharat, hogy videóra vegyék a menetet, amelyben persze a legkíváncsibbak most is a gyerekek voltak, többségük ellentmondás nem tűrően rángatta a szülők kezét, hogy haladjanak, igyekezzenek, mert lemaradnak a királyoktól. És egy menet általában nem elég: a Városház téren a családok általában visszafordultak, hogy a színházig ismét a királyok nyomában járjanak.

A tegnapi menetet is a Sub Rosa együttes vezette a Fő utcán, Szabó Miklós Bence pedig a színház előtt és a Városház téren – hangját nem kímélve – mutatta be az Árpád-ház nagyjainak alakjait formázó óriásokat, akik között most is ott vonult egy mini király: az ifjú óriásbáb-rajongó, Ács Kristóf saját készítésű mini-óriásbábjaik közül ezúttal IV. (Kun) Lászlót hozta magával.

A királyi menetet muzsika fogadta a téren: a Székesfehérvári Ifjúsági Fúvószenekar adott koncertet, amelyen filmzenéket és könnyűzenei klasszikusok feldolgozásait játszották – a megszokott nagy sikerrel. A Queen és az Abba slágerei, Csillagok háborúja, Rózsaszín párduc, a James Bond filmek témái, no meg a Kockásfülű nyúl főcímzenéje – a közönség minden darabot nagy tapssal köszönt meg a muzsikusoknak, a legkisebbek pedig nem álltak meg a tapsnál: táncra is perdültek, mosolyra derítve a közönséget és a zenészeket egyaránt.

Fotó: Hajnal Csilla

fókusz, Székesfehérvári Királyi Napok