A fehérvári jazz történetének egyik meghatározó fejezete elevenedett meg szerda este a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ Fürdő sori épületében. Ötven évvel ezelőtt, az akkori Velinszky László Ifjúsági és Úttörőház falai között indult el az a jazzklub-élet, amely nemcsak közösséget teremtett, hanem egy új zenei korszak alapjait is lerakta a városban.
Az est a jazzklub alapító vezetője, Márkus József emléke előtt tisztelgett. A múltidéző talkshow-t Igaz Krisztina, az SZKKK szakmai vezetője moderálta; beszélgetőpartnerei Gayer Ferenc, a Magyar Jazz Szövetség elnöke, Magyarits András, az intézmény egykori igazgatója, valamint Szántó „Banyek” Ferenc és Vörös Tamás zenészek voltak. A résztvevők személyes történeteken keresztül idézték fel a kezdeti próbákat, fellépéseket, fesztiválokat és azt az alkotó közösséget, amely a fehérvári jazz aranykorát jelentette. A közönség aktív részvétele tovább erősítette a beszélgetés közösségi jellegét, valódi közös emlékezéssé formálva az alkalmat.
A talkshow-t követően a zenéé lett a főszerep: az eseményre újra összeállt a legendás GroupenSax formáció Muck Ferenc vezetésével. A koncerten Cserta Balázs, Bratka Borbála, Jasper Andor, Mits Márton és Muck Ferenc szaxofonon szólaltatta meg a jazz sokszínű világát, a ritmikai alapokról Szakáll Béla gondoskodott cajonon. A koncert nemcsak zenei élményt nyújtott, hanem egy korszak hangulatát is visszahozta a Fürdő sori falak közé.
Az est jam sessionnel folytatódott és zárult, ahol a régi és az új generáció zenészei együtt muzsikáltak. Az örömzenélésben részt vett Cserta Balázs fúvós hangszereken, Gayer Ferenc bőgőn, Horváth János zongorán, Kelemen Angelika énekkel, Muck Ferenc szaxofonon, Potesz Balázs dobon, valamint Vörös Tamás basszusgitáron. A felszabadult közös játék méltó lezárása volt az ünnepi estének, amely egyszerre szólt tisztelgésről, emlékezésről és a jazz időtálló erejéről.
A Jazz50 programot egy különleges mini kiállítás is kísérte. Sági István fotói, archív felvételek, kazetták és különféle relikviák segítségével a látogatók nemcsak láthatták, hanem hallhatták is a fehérvári jazz múltját – a kiállított hanghordozókon megbúvó dallamok valódi időutazásra hívták a közönséget.
Az est hangulatát tovább erősítette DJ Zöld fényfestése, amely ünnepi, kortárs vizuális környezetbe helyezte az épületet, méltó keretet adva az emlékezésnek és az élő zenének.
Az est végén körvonalazódott egy jövőbeli folytatás gondolata is: egy havonta jelentkező, klasszikus jazzklub, ahol a zenélés és a személyes hangvételű beszélgetések egyszerre kapnának teret. A Jazz50 est hangulata egyértelműen megmutatta, hogy a fehérvári közönség részéről erős az igény az ilyen típusú találkozásokra – sokan fel is iratkoztak arra a hírlevélre, amely az intézmény jazzprogramjairól tájékoztatja őket.
A Jazz50 nemcsak visszatekintés volt, hanem közös emlékezés és találkozás is – bizonyítéka annak, hogy a jazz Székesfehérváron ötven év után is élő, lüktető közösségi élmény.
Fotó: Gruber Nóra és Lőrincz Miklós
