Formák, idomok alumíniumból, bronzból egy öntőmester szemszögéből – Jakab János öntőmester kiállítása kedden délután nyílt meg a Köfém Oktatás és Közművelődési Központban. Szobrok, plasztikák, domborművek, de mívesen kivitelezett ólomkatonák is láthatók a tárlaton, amely június 5-ig látható az intézmény nyitvatartási idejében.

Barátok, ismerősök, munkatársak állták körbe a megnyitót megelőzően a kedves, közvetlen Jakab Jánost a vitrinek előtt, amelyekben kohászfigurák alumíniumból és bronzból, dísztányérok, kisebb és nagyobb levélkések, aprólékos gonddal készített domborművek, ólomkatonák, kicsiny ágyúk, szekerek is láthatók. Munkájáról, műveiről kérdezgették, ő pedig szívesen osztotta meg mestersége titkait az érdeklődőkkel. Már ez alatt a pár perc alatt is kiderült, ami aztán a köszöntő szavakban is megfogalmazódott: Jakab János számára a szakmája megunhatatlan, örök szerelem is egyúttal.

Gyerekként, a Nehézfémöntödében, édesapja munkahelyén látta először az öntés folyamatát – ott és akkor eldöntötte, neki ezt kell csinálnia. A Váci szakközépben tanulta az elméleti alapokat, a gyakorlatokat az egykori Köszörűgépgyár vasöntödéjében végezte. Máig hálásan emlékszik vissza oktatóira, Oszvald Péterre és Litkei Pálra, akik megtanították neki a szakma minden fortélyát. Láthattak benne valamit, mert másodévesen már szobrokat, domborműveket formálhatott meg biztatásukra. Az inasévek évek óta eltelt évtizedekben megszámlálhatatlan sok mű született meg a keze alatt, felsorolni is lehetetlen, hányféle plakett, kisplasztika, szobor és még sok más alkotás készült el.

Az, hogy itt most viszonylag kis mennyiségű alkotást láthatunk, annak köszönhető, hogy Jakab János igen karitatív jellem, aki a műveit hajlamos elosztogatni, ajándékba adni. Rendszeresen ő készíti például a megyei gyermekvédelmi központ számára a Gyermekekért díj emlékplakettjét, természetesen azt is felajánlásként – ezt már Simon József, az intézmény igazgatója mondta köszöntőjében, mindjárt jellemezve is ezzel a mestert, aki alkotótáborokat vezet, foglalkozásokat tart idősotthonokban épp olyan lelkesedéssel, mint gyerekek között. Falujában, Sárosdon hat évvel ezelőtt harmadmagával megalapította a Kézműves Házat – egyszóval Jakab János amolyan nyughatatlan lélek, aki mindig töri a fejét valamin.

A művész úr öntőmester, csoportvezetőként dolgozik itt, a hátunk mögötti üzemben. Különleges ember, mert az itteni, egyáltalán nem könnyű munka után még kikapcsolódásképpen is ezzel foglalkozik. Valószínűleg ő az egyetlen öntő, aki otthon szobrokat készít – állapította meg dr. Kóródi István öntöde gyáregység termelésvezető, aki megnyitójában arról is beszélt: Jakab János, az alkotó művész a napi munkája során is igen komoly termékeket készít, amelyekhez elengedhetetlen az ő fémeket jól ismerő, kiváló szaktudása. A szó minden értelmében kitűnő mesterről beszélünk tehát – emelte ki Kóródi István, aki kohászegyenruhában érkezett a megnyitóra, hogy ezzel is kifejezze köszönetét, tiszteletét azért a tevékenységért, amit Jakab János a kohászegyletért végzett, amikor számos, a kollégák munkáját elismerő szobrot készített számukra.

Az öntőmesterrel legközelebb a Múzeumok Éjszakáján találkozhat a közönség, az Alumíniumipari Múzeumban, ahol ólomkatonákat fog önteni. Mint mondta, ez is a kedvelt elfoglaltságai közé tartozik, és erre a célra egy ólom-cink ötvözetet használ, hogy az elkészült ólomkatonáknak festés nélkül is szép, csillogó felületük legyen. Kedvenc anyaga egyébként a bronz, de felhívta a figyelmet arra is, hogy a kiállításban nem minden bronz, ami annak látszik: a tárlókban találunk olyan alumíniumból öntött kisplasztikákat is, amelyek eloxálással kaptak bronzos színt.

Hajnal Csilla
Fotó: Lőrincz Miklós

Kortárs Művészeti Fesztivál, Múzeumok Éjszakája